Roger Corman termékeny író-rendező; ennek az ösvénynek a hetvenes években (de legkésőbb 1990-ben Az örök Frankensteinnel) vége szakad. Ám a produceré folytatódik, sőt kiteljesedik, amit a filmipar történelmi és intézményi változásai is segítenek (például a klasszikus hollywoodi stúdiórendszer és az öncenzúrát tápláló Hays-kódex tündöklése és bukása, az autós és grindhouse mozik terjedése és visszahúzódása, valamint a mozi szerepét átvevő VHS és a kábeltévé térnyerése). Hírhedten őrült munkatempója mellett Cormannek még a tehetséggondozásra is marad energiája; Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, James Cameron, Jonathan Demme, Jack Nicholson és Peter Fonda is neki köszönhetik karrierjük beindítását. A popkultúra pápája megrögzött intézményen kívüli, de úgy is mondhatnánk, hogy maga is egy intézmény (kreatív műhely, produkciós/forgalmazó cég és filmiskola egy személyben). A hivatalos hollywoodi rendszer sosem ismerte el teljesen (bár végül 2009-ben életműdíj-Oscart kapott), ugyanakkor lelkesen táncolt az általa diktált ritmusra, legyen az lázadó motoros filmek vagy sci-fik gyártása. Nevezték már auteur-nek, hiszen önállóan megvalósított, jól körülhatárolható kreatív víziói végigvonulnak életművén, átszövik még a leghitványabb munkáit is. Ugyanakkor könyörtelen üzleti érzéke és pragmatizmusa teszi igazán kiemelkedő filmessé; e két látszólag ellentmondó aspektus táplálja egymást Corman életművében.
Jönnek a komcsik és az űrlények!
Corman Detroitban látja meg a napvilágot és apja nyomdokait követve mérnöknek készül. A 30-as évek gazdasági válságában cseperedik, maga is úgy véli, az ekkor beléplántált takarékosság hagy nyomot későbbi filmkészítési módszerein is. A Stanfordra nyer felvételt, de tanulmányait nem fejezi be, a II. világháború utolsó éveiben jelentkezik az amerikai haditengerészethez. Leszerelése után befejezi mérnöki tanulmányait és 1948-ban, négy egész napig dolgozik a U.S. Electrical Motorsnál Los Angelesben. Öccse, Gene ekkor már megvetette lábát a filmiparban, a nyughatatlan Roger gyorsan követi testvérét. Jelentéktelen állást kap a 20th Century Foxnál, és miután a stúdió nem ismeri el kreatív hozzájárulását A pisztolyhős (1950) című filmhez, megfogadja, hogy önállóan szerez nevet magának az iparban.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
