Roger Corman munkássága

A varázserejű csótány

Film

Több élete és több életműve is van: rendező, író, producer, iskolaalapító, felfedező és afféle alternatív minisztérium. Alább a 20. század e nagy hatású, szerfelett sikeres, ám sokfelől megvetett filmkészítőjének pályáját járjuk be. Egy-két év, és úgyis százéves lesz.

 

Roger Corman termékeny író-rendező; ennek az ösvénynek a hetvenes években (de legkésőbb 1990-ben Az örök Frankensteinnel) vége szakad. Ám a produceré folytatódik, sőt kiteljesedik, amit a filmipar történelmi és intézményi változásai is segítenek (például a klasszikus hollywoodi stúdiórendszer és az öncenzúrát tápláló Hays-kódex tündöklése és bukása, az autós és grindhouse mozik terjedése és visszahúzódása, valamint a mozi szerepét átvevő VHS és a kábeltévé térnyerése). Hírhedten őrült munkatempója mellett Cormannek még a tehetséggondozásra is marad energiája; Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, James Cameron, Jonathan Demme, Jack Nicholson és Peter Fonda is neki köszönhetik karrierjük beindítását. A popkultúra pápája megrögzött intézményen kívüli, de úgy is mondhatnánk, hogy maga is egy intézmény (kreatív műhely, produkciós/forgalmazó cég és filmiskola egy személyben). A hivatalos hollywoodi rendszer sosem ismerte el teljesen (bár végül 2009-ben életműdíj-Oscart kapott), ugyanakkor lelkesen táncolt az általa diktált ritmusra, legyen az lázadó motoros filmek vagy sci-fik gyártása. Nevezték már auteur-nek, hiszen önállóan megvalósított, jól körülhatárolható kreatív víziói végigvonulnak életművén, átszövik még a leghitványabb munkáit is. Ugyanakkor könyörtelen üzleti érzéke és pragmatizmusa teszi igazán kiemelkedő filmessé; e két látszólag ellentmondó aspektus táplálja egymást Corman életművében.

Jönnek a komcsik és az űrlények!

Corman Detroitban látja meg a napvilágot és apja nyomdokait követve mérnöknek készül. A 30-as évek gazdasági válságában cseperedik, maga is úgy véli, az ekkor beléplántált takarékosság hagy nyomot későbbi filmkészítési módszerein is. A Stanfordra nyer felvételt, de tanulmányait nem fejezi be, a II. világháború utolsó éveiben jelentkezik az amerikai haditengerészethez. Leszerelése után befejezi mérnöki tanulmányait és 1948-ban, négy egész napig dolgozik a U.S. Electrical Motorsnál Los Angelesben. Öccse, Gene ekkor már megvetette lábát a filmiparban, a nyughatatlan Roger gyorsan követi testvérét. Jelentéktelen állást kap a 20th Century Foxnál, és miután a stúdió nem ismeri el kreatív hozzájárulását A pisztolyhős (1950) című filmhez, megfogadja, hogy önállóan szerez nevet magának az iparban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.