Roger Corman munkássága

A varázserejű csótány

Film

Több élete és több életműve is van: rendező, író, producer, iskolaalapító, felfedező és afféle alternatív minisztérium. Alább a 20. század e nagy hatású, szerfelett sikeres, ám sokfelől megvetett filmkészítőjének pályáját járjuk be. Egy-két év, és úgyis százéves lesz.

 

Roger Corman termékeny író-rendező; ennek az ösvénynek a hetvenes években (de legkésőbb 1990-ben Az örök Frankensteinnel) vége szakad. Ám a produceré folytatódik, sőt kiteljesedik, amit a filmipar történelmi és intézményi változásai is segítenek (például a klasszikus hollywoodi stúdiórendszer és az öncenzúrát tápláló Hays-kódex tündöklése és bukása, az autós és grindhouse mozik terjedése és visszahúzódása, valamint a mozi szerepét átvevő VHS és a kábeltévé térnyerése). Hírhedten őrült munkatempója mellett Cormannek még a tehetséggondozásra is marad energiája; Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, James Cameron, Jonathan Demme, Jack Nicholson és Peter Fonda is neki köszönhetik karrierjük beindítását. A popkultúra pápája megrögzött intézményen kívüli, de úgy is mondhatnánk, hogy maga is egy intézmény (kreatív műhely, produkciós/forgalmazó cég és filmiskola egy személyben). A hivatalos hollywoodi rendszer sosem ismerte el teljesen (bár végül 2009-ben életműdíj-Oscart kapott), ugyanakkor lelkesen táncolt az általa diktált ritmusra, legyen az lázadó motoros filmek vagy sci-fik gyártása. Nevezték már auteur-nek, hiszen önállóan megvalósított, jól körülhatárolható kreatív víziói végigvonulnak életművén, átszövik még a leghitványabb munkáit is. Ugyanakkor könyörtelen üzleti érzéke és pragmatizmusa teszi igazán kiemelkedő filmessé; e két látszólag ellentmondó aspektus táplálja egymást Corman életművében.

Jönnek a komcsik és az űrlények!

Corman Detroitban látja meg a napvilágot és apja nyomdokait követve mérnöknek készül. A 30-as évek gazdasági válságában cseperedik, maga is úgy véli, az ekkor beléplántált takarékosság hagy nyomot későbbi filmkészítési módszerein is. A Stanfordra nyer felvételt, de tanulmányait nem fejezi be, a II. világháború utolsó éveiben jelentkezik az amerikai haditengerészethez. Leszerelése után befejezi mérnöki tanulmányait és 1948-ban, négy egész napig dolgozik a U.S. Electrical Motorsnál Los Angelesben. Öccse, Gene ekkor már megvetette lábát a filmiparban, a nyughatatlan Roger gyorsan követi testvérét. Jelentéktelen állást kap a 20th Century Foxnál, és miután a stúdió nem ismeri el kreatív hozzájárulását A pisztolyhős (1950) című filmhez, megfogadja, hogy önállóan szerez nevet magának az iparban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.