A Mad Men és a Pose találkozása, egy csipet Angyalok Amerikában, annak minden kísérletező, vizuális és narratív izgalma nélkül, és persze melodráma, amely győzedelmeskedik a történelmi leckék fölött. A Thomas Mallon regényéből készült, három amerikai évtized társadalmi és politikai viharait, valamint egy halva született románc viszontagságait felölelő minisorozat ugyanúgy bűvöli el nézőjét, mint a szépséges, de mérgező Hawkins ’Hawk’ Fuller (Matt Bomer); bája miatt sok mindent elnézünk neki.
Fuller veteránként és tehetséges washingtoni megoldóemberként szinte biztonságban hódolhat szenvedélyének: névtelenül és érzelmi következmények nélkül szexel férfiakkal, miközben közvetlen környezetében kibomlik a McCarthy-féle vörös, majd ’levendula’ veszedelemmel indokolt boszorkányüldözés. Ebben a pattanásig feszült közhangulatban találkozik Tim Laughlinnal (a csillogó szemű Jonathan Bailey), aki őszinte idealizmusával és katolikus bűntudatával azonnal rabul ejti a hűvös, pragmatikus Hawkot. Szenvedélyes, de teljesen soha be nem teljesülő viszonyuk túléli a mccarthyizmust, a 70-es évek kibontakozó hedonizmusát és a Reagan-éra AIDS-járványát is. A sorozat kezdetben mélyen elmerül a történelmi kontextusban, és megtartja az egyensúlyt a magánéleti dráma mellett, de az epizódok előrehaladtával egyre jobban eluralkodik a melodráma, viszont a nyers erotika és szépség így is az átlag fölé emeli.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
