Visszhang: tévésorozat

Elkövetők

Visszhang

A nagy pénzrablás látható nyomot hagyott a sorozatgyártáson (lásd még Kaleidoszkóp, Lupin).

Van vonzerő a feszesre húzott szerkezetben, amely tetszés szerint tölthető fel kissé elrajzolt, de nem minden drámai súlyt nélkülöző hősök csapatával (persze nem kell mindjárt fantáziátlanul minisorozatban gondolkodni, maga A nagy pénzrablás is tudta öt évadon keresztül nyújtani a narratív rétestésztát). Másrészt pedig van valami szexi, Robin Hood-os kapitalizmuskritika is a gazdagoktól rabló törvényen kívüliek ügyködésében.

J Blakeson jól megtanulta a rablómesét: vannak pörgős, zenére komponált autós üldözések és lövöldözések, névtelen (illetve becenevükön futó), de azonnal felismerhető habitussal és stílussal felruházott csapattagok, titokzatoskodó agytröszt (a jégkirálynőnek öltözött Gemma Arterton), és van az új életet kezdő elkövetőkre a múltból lecsapó bosszú is. A baj csak az, hogy Blakeson csupán a külsőségek szabályait biflázta be, a feszesség és a nézők érzelmi bevonása kimaradt. A sok széttartó cselekményszál és időbeli ugrálás közepette nehéz igazán kötődni a figurákhoz; ez alól kivételt képez a Nathan Stewart-Jarrett alakította David/Izom, akinek a rablás utáni család- és munka-újjáépítő kísérleteit részleteiben is követhetjük. Rajta keresztül egészen átélhetővé válik a múlt leleplezésétől való szorongás és a konkrét halálfélelem is, ugyanis a banda tagjait évekkel később módszeresen kezdi levadászni egy bérgyilkos. Kevesebb stilisztikai zsonglőrködés és több szerkesztési fegyelem jót tett volna az Elkövetőknek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.