Újságíró
25 éven át volt a Délmagyarország című napilap újságírója, rovatvezetője, főmunkatársa. 2019 óta dolgozik a Magyar Narancsnak. Közéletről, természetről, mezőgazdaságról, szabadidősportról ír. Verset is publikál.
Most tejesedik a csemege- és a takarmánykukorica, országszerte lopják, kis tételben főzni, nagy tételben a jószágoknak. A tolvajok nem tartják magukat tolvajnak, nem érdekli őket, kié és nem hiszik el, hogy a termés le van permetezve.
Szörnyű bűzt áraszt Kistelek új ipari szennyvíztelepe. A biológiai tisztítást végző ökoszisztémával történt valami. A megyei napilap június közepén azt írta, megszűnt a kellemetlen szag. Azt, hogy mi az igazság, mindenki érzi.
Rókák eszik ki a tojások zömét a fokozottan védett gólyatöcsök és gulipánok fészkeiből a Dél-Alföldön. Egy-egy költőtelepen a veszteség meghaladja a 90 százalékot. Az eltűnő fajokat a nemzeti parkok és civil szervezetek próbálják védeni – puska nélkül.
A krimi ötödik sorában már hírt kapunk a kettős gyilkosságról, a történet közege mégsem a nyüzsgés, hanem a csend. A nyomozó, Melchor városi zajokhoz szokott, ezért az új helyen éjjelenként egy ideig nem is tud pihenni, és nappal is éberebb, feszültebb, mint a többiek.
A fémkereskedők egyesülete tüntetett, három pert indított, és még bízik abban, érdemi párbeszéd alakul ki az állammal a fémhulladékból élő vállalkozások jövőjéről.
Lézeres műszerrel megtalálták az egykori csongrádi földvárat, amelyről Anonymus is írt. Mégpedig ott, ahol a néphagyomány szerint lennie kell: a műemléki védettségű Belsőváros, a halászházak alatt. Mihez kezd a régész, ha nincs lehetőség hagyományos ásatásra?
Néhány vonással megrajzolt sötét képekből áll a regény, és mindig szokatlan irányból dereng a világosság.
Mivel kötelező, Fábiánsebestyén is szerződött az egységes orvosi ügyeletre, ám a kétezer lelkes község az országos átszervezés után is működteti önerőből a saját mentési központját 24 órás készenléttel, orvossal, mentőápolóval, tűzoltókkal. Ha baj van, ők öt percen belül biztosan odaérnek.
Szörnyű bűzt áraszt Kistelek új ipari szennyvíztelepe. A biológiai tisztítást végző ökoszisztémával történt valami. A megyei napilap június közepén azt írta, megszűnt a kellemetlen szag. Azt, hogy mi az igazság, mindenki érzi.
Megismerkedni sziporkázó mondatokban, látni a másik fotóját, beszélni telefonon, a személyes találkozások alkalmával csalódni, mégis ragaszkodni az első benyomáshoz – ezt a próbatételt mintha a Facebooknak köszönhetnénk.
