Lehet-e más sorsa egy önkormányzati intézménynek, mint hogy spórolnak rajta?

Kis-Magyarország

A szokásos összevonás helyett kettéválasztottak egy intézményt Csongrádon. A könyvtár és a múzeum külön működtetve többe fog kerülni, de a döntésnél nem a költséghatékonyság számított.

A Csongrádi Információs Központ Csemegi Károly Könyvtár és Tari László Múzeum névben, mint cseppben a tenger, benne van a magyar önkormányzati lét minden nyomorúsága.

A városok képviselő-testületei gyakran vonták, vonják össze a hozzájuk tartozó intézményeket. Ez a találmány nem köthető párthoz, bal- és jobboldali vezetésű települések egyaránt választották ezt a megoldást. Az állam már a kilencvenes évek közepétől csökkentette az oktatási és művelődési intézmények működésére szánt normatív támogatást, a hiányt az önkormányzatoknak saját bevételeikből kellett pótolniuk. Közben a választók azt várták el, hogy a helyhatóság ne csak működtesse, amit rábíztak, hanem utat, járdát is építsen, újítsa fel a középületeket. Ez többnyire pályázati támogatással lehetséges, ahhoz pedig önerőre is szükség van. Ezt spórolással lehetett előteremteni. Amikor egy intézménnyé vontak össze két, külön épületben működő iskolát, vagy a művelődési központot a könyvtárral, az érv a döntés mellett – iskolák esetén a gyermeklétszám csökkenésén túl – az volt, hogy így kevesebbe kerül a fenntartás, ez az ára annak, hogy a település fejlődhessen.

Ezek a döntések jellemzőek voltak a magyar önkormányzatokra az utóbbi harminc évben, és a költséghatékonyság, mint érv, elég masszívnak látszott. A szakma – például a népművelés – felől nézve nyilván más az összevonósdi megítélése.

„Amikor ilyen javaslatot véleményeztem, mindig azt mondtam, akkor van értelme, ha szakmai és egyben anyagi haszna is lesz, de ilyet sosem láttam” – mondja a Narancs.hu-nak Török József nyugalmazott közművelődési szakértő. – „Bürokratikus innováció: ezt a fogalmat a szakma találta ki erre a pótcselekvésre. Választások után az új összetételű önkormányzatok kedvenc hatalmi játéka lett megmutatni, ki az úr a háznál. Kiváló eszköze volt a személyzeti politikának is, mert jogszerűen le lehetett váltani a helyi hatalomnak nem tetsző igazgatókat, nem kellett megvárni, hogy lejárjon a megbízatásuk. A közalkalmazotti időkben a legtöbbször a minimális vezetőipótlék-csökkenést tudták felmutatni eredményként.”

Új helyzetet teremtett a 2010-ben hivatalba lépett Orbán-kormány, amely kivette az önkormányzatok kezéből az iskolafenntartás feladatát. Bár az, hogy ki legyen az igazgató, jellemzően múlik a helyi kormánypárti potentátok véleményén, az irányításra és ellenőrzésre 2012-ben létrehozták a Klebelsberg Központot. Erősen vitatható, hogy ez a megoldás szakmai és anyagi szempontból is hasznos. Ha csak az anyagiakat nézzük, idén október végén a Klebelsberg Központhoz tartozó hatvan tankerületből 38 adós a közműszolgáltatóknak és a beszállítóknak, lejárt tartozásuk összege október végére elérte az 1,6 milliárd forintot.

Zárva van, mégis működik

Amikor az önkormányzatoktól elvette az iskolákat az állam, a megyei önkormányzatoktól minden intézményt elvett.

A múzeumok – amelyek addig megyei központtal, a kisvárosok közgyűjteményeit is összefogva működtek – külön-külön ahhoz a városi önkormányzathoz kerültek, ahol volt az adott épületük. Így Csongrád is megkapta a múzeumát 2013-ban, a szomszédos Szentes is a magáét. Szentes önálló intézményként fogadta be és működtette tovább a sajátját, bár azóta már felmerült, hogy célszerű lenne összevonni valamivel. Ilyen szándéka 2019 óta nincs az önkormányzatnak – mondta lapunknak Szabó Zoltán Ferenc (Jövőnk Szentes Egyesület) polgármester.

Csongrád a könyvtárhoz csatolta a múzeumát, így jött létre a hosszú nevű „információs központ”. Ez pillanatnyilag azért tűnt jó ötletnek, mert a Tari László Múzeum önmagában kicsi, akkor még nem volt minden múzeumi tevékenységre saját szakembere.

Most, tíz évvel később a könyvtár és a múzeum szétválasztása nem egy frissen hatalomba került vezetés hirtelen jött ötlete. Szóba került ez az elképzelés már 2020-ban is az önkormányzatnál, csak az energiaválság fölülírta. A különválasztás a múzeumban dolgozók ambíciójának, a helyieket megszólító ismeretterjesztő munkájának elismerése. Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató egyetemista korában, segédmuzeológusként lett a csongrádi múzeum munkatársa, volt alkalma megismerni a gyűjteményt. 2019-ben került oda végleg, most ő a szakmai vezető és igazgatóhelyettes. Mellé Borsódi Martin régész és Kovács Sándor történész, valamint Kékegyi Dóra régész-antropológus érkezett, mindnyájan fiatalok, korábban országos intézményekben dolgoztak. A húszéves állandó kiállítás megújításához pályázatot adtak be, és elnyerték rá a maximálisan megkapható összeget, 93 millió forintot. Csongrád régészeti múltját, történetét és néprajzát mutatja majd be a kiállítás, olyan tárgyakkal is, amelyeket még nem látott az itteni közönség. A céhek feloszlatása után százhúsz éve Budapestre vitt iparosemlékek, táblák, pecsétek, dokumentumok visszakerülnek, a régészeti kiállításon pedig most már csak helyi leletek lesznek. A felújítás az épületet is érinti, ezért a múzeum tavaszig zárva tart. Mégis működik, mert más helyszíneken zajlanak a programok. A Facebook-oldalra néprajzi témájú kisfilmeket készített a stáb. Minden helyi érdekű muzeális információt megosztanak, ez néha apró figyelmesség, mint az első hó lehullásakor az 1941-42-es csongrádi téli képeinek közzététele, akkor és most típusú képpárok, vagy figyelemfelhívó közlemény: ki tudja, ki lehetett az az „öreg rokkant”, aki a festett fatábla tanúsága szerint biciklik, csomagok megőrzését vállalta a csongrádi piacon. Néprajzi kutatótábor helyszíne volt az intézmény, és a Szegedi Tudományegyetem régészei gyakran járnak Csongrádra. Itt tartanak anyagismeret-órát, folyamatos a terepbejárás, két lelőhelyet találtak a hallgatók. A csongrádi Tari László Múzeum a Magyar Nemzeti Múzeummal közösen térképezi fel az egykori csongrádi földvárat, amelyre a Belsőváros épült.

Gyöngyössy Orsolya a Narancs.hu-nak azt mondta, nagyon örülnek, hogy a munkájukat értékeli az önkormányzat, eddig is segítette őket, amivel csak tudta. Szerinte az is kiderült, hogy az összevont intézmény két eltérő tevékenységet folytat. Ez az utóbbi tíz évben, ahogy a könyvtár mellett a múzeum is megerősödött, egyre nyilvánvalóbbá vált. A könyvtár is folytat a kölcsönzés mellett ismeretterjesztő munkát, rendez gyerekprogramokat, épít közösséget, de az más tevékenység, mint amit a múzeum végez, másféle háttértudás kell hozzá.

 
A nyári néprajzos tábor résztvevői
Forrás: Tari László Múzeum Csongrád Facebook

A képviselő-testület idén október 26-án tárgyalta a Csongrádi Információs Központ Csemegi Károly Könyvtár és Tari László Múzeum szétválását. Bartókné Vincze Zsuzsanna (Fidesz–KDNP), a művelődési bizottság elnöke arról beszélt, ez a múzeum szárnyal, nem csak kiállítótér, amelyet néha megnéz egy-két ember. A csapat munkájával tele van a megyei sajtó, ezt a publicitást az önkormányzat is megirigyelheti, az utóbbi években végzett munka alapján a múzeum megérdemli, hogy önálló legyen.

A képviselők egyhangúlag döntöttek a szétválás mellett, 2024. február elsejétől lesz Tari László Múzeum és külön Csemegi Károly Könyvtár, az önálló alkotóház és a szintén önálló művelődési ház és városi galéria mellett.

„Ha szétválasztjuk a két intézményt, 800 ezer forinttal kerül többe a működtetés. Ez, azzal, hogy szabadabb lesz a könyvtár és a múzeum is, és látva a múzeumi vezetés pörgését, új meglátásait, bőven megéri a városnak” – mondta Bedő Tamás polgármester. 

Mivel új intézmény jön létre, annak élére igazgatót kell választani. A képviselő-testület november 15-én kiírta a pályázatot a munkakör betöltésére, december 15-éig várják a jelentkezőket. A szakmai bizottság december 22-ig dönt, a miniszteri vélemény a januári képviselő-testületi ülésig megérkezik. Akkor döntenek. Ennek függvényében február 15-től, de legkésőbb március elsejétől lép hivatalba az új igazgató, válik önállóvá a múzeum.

Gyöngyössy Orsolya azt mondta, már megírta, beadta a pályázatát. Nagyon szeretné folytatni a munkát, amit elkezdtek.

Le a piros trikóval

A szétválasztással kapcsolatban a csongrádiaktól kétféle véleményt lehet hallani. A pesszimista szerint szép ez az ambíció, csak nehogy csalódjanak a fiatalok. Mások meg drukkolnak, és örülnek annak, hogy ilyen viszonyok között ilyen döntések is születhetnek. 

Csongrád ezer éve tényleges város, de hányatott sorsára jellemző, hogy 1876-ban visszaminősíttette magát nagyközséggé, mert nem bírta a rendezett tanácsú városi ranggal járó igazgatási és többletadóterhet. A városi rangot épp száz évvel ezelőtt sikerült visszaszerezni. A népesség az 1930-as évekig folyamatosan nőtt, 23 ezer volt a legnagyobb lélekszám, és a szocializmus idején alig változott. A rendszerváltással elindult, az önkormányzattól független gazdasági folyamatok, a nagy üzemek bezárása vagy átalakulása nem kedvezett a városnak. Nagyon sok fiatal, munkaképes korú ment el. Most 16 ezren élnek Csongrádon. Bár a legközelebbi szomszéd, Szentes lakossága is csökkent, 25 ezerre, a csongrádi közélet egyik jellemző témája a két település egyenlőtlen rivalizálása. Ez már a rendszerváltás előtt is zajlott, amikor Csongrád elveszítette járásközponti rangját, és Szentesre kellett járni csip-csup ügyeket intézni. A csongrádi szülőotthont, amelyet a szentesi kórházhoz csatoltak, 1996-ban bezárták. Bár az épületét hasznosította a város, ez a fejlemény azzal járt, hogy Csongrád már nem „szülőváros”. A Tesco egyszerre kezdett áruházat építeni mindkét helyen, a szentesit befejezte, a csongrádit félbehagyta. Csongrádnak 2010 után egy ideig volt tankerülete, de annak vezetőjét leváltották, és a feladatát a szentesi tankerületi vezető látta el. Most a hetvenes években a várostól északra, a Tiszára kigondolt vízlépcső tervével egyszerre került szóba egy olyan változat, amely szerint inkább Csongrádtól délre kellene duzzasztót építeni. Ezzel ugyanis nemcsak a Tiszát, hanem a Hármas-Köröst is vissza lehetne duzzasztani. Onnan több öntözővíz jutna a Kurcába, amelyből a Szentes környéki földeket is jobban lehetne öntözni. Ez azonban azzal járna, hogy Csongrád egyik, ha nem a legfőbb turisztikai vonzereje, a Körös-toroki hosszú homokpart víz alá kerülne, és a fölötte lévő hullámteret is gyakrabban öntené el a Tisza, mint eddig. Ott üdülők állnak a fűzfaerdőben. Az év nagy részében ott lehet pihenni – ez az augusztus eleji zenei fesztivál, a Körös-toroki Napok idején nem mondható el. Cserébe viszont olyankor minden szálláshely foglalt, és a város néhány napra megtelik boldog huszonévesekkel, akik élvezik a kisvárosi miliőt és azt, hogy minden utca hűvös a szépen gondozott, nagy fáknak, a harmincas években lezajlott programszerű fásításnak köszönhetően.

Csongrádon a rendszerváltás után a legtöbbször baloldali polgármestert választottak, két ciklusra Molnár József korábbi tanácselnököt, majd 2002-től Bedő Tamás agrár- és növényvédő szakmérnököt. Amikor a múzeumot megkapta a város, 2013-ban, épp nem ő állt a város élén. 2010-ben legyőzte a választáson Kőrösi Tibor pedagógus (Fidesz–KDNP). Bedő ugyan képviselőként, listán akkor is bekerült a testületbe, de csak két hónapig boldogították egymást.

„Láttam, azt sem akarta érteni, amikor épp mellette beszéltem, így nem volt értelme folytatni, lemondtam a képviselőségről” – mondja most a Narancs.hu-nak utódjával kialakult munkakapcsolatáról Bedő.

Aztán 2014-ben már nem MSZP-s, hanem független polgármester-jelöltként indulva ő győzte le Kőrösit, és 2019-ben megint újraválasztották. Bedőt érte szemrehányás az MSZP-ben amiatt, hogy „levetette a piros trikót”, de ezek a hangok elhalkultak, amikor a megyeszékhelyen, Szegeden Botka László polgármester tette meg ugyanezt, majd egy másik régi erős ember, Ujhelyi István EP-képviselő is elköszönt a szocialistáktól. Bedőt családi indíttatása, gazdálkodó édesapja révén a konzervatív csongrádi szavazók MSZP-s korszakában is számontartották. Ráadásul neki nem mindig adatott meg az a luxus, hogy a testület többsége pártalapon őt támogassa. Kompromisszumokat kellett kötnie a jobboldallal ahhoz, hogy működjön az önkormányzat. Most viszont vele együtt a többség független vagy civil indíttatású.

Még kérdés – és nyilván sok minden múlik ezen –, hogy a polgármester újraindul-e a tisztségért. Bedő az utóbbi időben elhintette, hogy nem, inkább a családi gazdasággal foglalkozik, de lapunknak erről már nem akart nyilatkozni. Most pedig azt lehet hallani, hogy mégsem hagy föl a politikával. Ő sem idős még, 51 éves.

(Címlapképünk forrása: Tari László Múzeum Facebook)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.