Madárinfluenza tizedeli a nálunk átvonuló darvakat

Merészebbé vált

Tudomány

A daru Németországban megtanulta, hogy a földből ki lehet szedni a krumplit, Lengyelországban a gabonatáblában is költ, nem fél az embertől, Svédországban tíz év alatt megtízszereződött az állománya. Nálunk az derült ki róla, hogy nagyon érzékeny a madárinfluenza-vírus H5N1 törzsére. Tömegesen pusztul, de a faj ezt is túléli.

Kiderült, hogy a telepeken nevelt kacsák és libák mellett a Kárpát-medencén átvonuló darvak különösen érzékenyek a madárinfluenzára. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) november végi becslése szerint 10 és 20 ezer között lehet az ­elpusztult darumadarak száma. Az ismert gyülekezőhelyekhez az utóbbi években már darunéző túrákat szerveztek. Most ezeken a területeken – így például a Csongrád-Csanád megyei Sándorfalva mellett –, megrázó látvány fogadja a látogatót: tetemek mindenfelé, kókadozó madarak, amelyek előbb étvágytalanok lesznek, aztán legyengülnek, és nagyon gyorsan elpusztulnak.

Az influenzavírusok eredetileg a vízima­darak belében is szaporodó kórokozók. A járványokat a magas patogenitású törzsek okozzák, amelyek a nagyüzemi baromfitartás ­körülményei között alakultak ki. Nagyobb pusztulást dokumentáltan először a Távol-Keleten okoztak, baromfitelepeken. A vadon élők, ludak, récék, sirályok révén azonban az utóbbi húsz évben a ragály, így a fertőző H5N1 törzs is eljutott – Ausztrália kivételével – minden földrészre. Tartósan jelen van Európában is. Veszélyes a vészmadarakra, szulákra, halfarkasokra, pelikánokra, csérekre, lúdalkatúakra és parti madarakra. A nyugat-európai madárszigeteken, ahol több ezer egyed él közel egymás­hoz, megtizedelődtek a kolóniák. Egyes fajok bizonyos populációit az összeomlás szélére sodorta a járvány. Más fajoknál viszont azt figyelték meg, hogy a kolóniák 25–30 százalékának elpusztulása után lassan helyreáll az állomány.

Több madárinfluenza-törzs létezik, ezek eltérően érintik a különböző fajokat. Az időszakosan nagy csapatokat alkotó vízimadárfajok általában veszélyeztetettebbek, mint a legtöbb énekesmadárfaj – és itt egyelőre meg is áll a tudomány.

A Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) Igazgatóságától a Narancs írásos kérdésére azt válaszolták, hogy az idei magyarországi megfigyelések alapján a darun kívül más, ugyanazokon a vizes élőhelyeken előforduló fajokat nem érintette számottevően a vírus. Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy ennek mi az oka.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.