Újságíró
2022 óta ír a Magyar Narancsba: általában zenéről, általánosan kultúráról.
„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.
Két nagyszabású, késő és posztromantikus mestermű szerepel a fiatal magyar vonósnégyes lemezén: Dmitrij Sosztakovics és César Franck zongorás kvintettjei a huszonöt éves Magyar Valentin közreműködésével.
Jonathan Haidt új könyve szerint a pokolba vezető út okostelefonnal van kikövezve, a Z generáció mentális rosszulléte pedig nem misztikus sorscsapás, hanem a digitális világ szabályozatlansága és a valóság túlszabályozása okozza.
A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.
