Szélsőjobboldali szinergiák az Orbán–Trump-tengelyen

Amerikai álom

Külpol

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.

Amikor Donald Trump visszatért a Fehér Házba, politikai sikerét szinte a magáénak érezte Orbán Viktor. „Mi már Trump voltunk Trump előtt” – mondta a kormányfő néhány hete, és ezt a jelmondatot visszhangozta Szijjártó Péter és Kovács Zoltán is a nemzetközi térben. Orbán rövid időn belül kétszer is beszélt telefonon Trumppal, decemberben pedig személyesen is tiszteletét tette a floridai Mar-a-Lagóban, ahol talán hosszan beszélgettek, talán nem. Mindenesetre a magyar „delegáció” már az elnöki beiktatás előtt találkozhatott Trumppal, Mike Waltz leendő nemzetbiztonsági tanácsadóval és Elon Muskkal is. Utóbbi, a SpaceX vezérigazgatója nem a kereszténykonzervatív családpolitikáról ment beszélgetni Orbánékkal, hanem azért, mert jelen volt a 4iG Nyrt. vezetője, Jászai Gellért is, aki szívesen beszállna a műholdbizniszbe Musk oldalán. Jászai azóta „rendkívüli és meghatalmazott nagykövet” lett, aki a „magyar gazdasági érdekek nemzetközi érvényesítésében” jár el, a 4iG tanácsadó testülete pedig Trump elnöki megbízottjával, Richard Grenell-lel bővült. A világ jelenlegi legvagyonosabb embe­rének a közép-európai HUSAT1 szatellitprogramot is bemutatták.

A Trump-kabinet első heteiben egyre gyakrabban emlegetik Orbán nevét azok is, akik az új adminisztráció autokratikus tendenciáit kutatják. Anne Applebaum történész a The Atlantic oldalán megjelent cikkében elsősorban az üzleti és a politikai hatalom kíméletlen összefonódására figyelmeztet, miután megnézte a Direkt36 A dinasztia című dokumentumfilmjét: „Amerika gyors ütemben halad a magyar populizmus, a magyar politika és a magyar igazságszolgáltatás irányába. Ez azonban azt is jelenti, hogy a magyar stagnálás, a magyar korrupció és a magyar szegénység is a jövőnk részévé válhat.” Applebaum nem ok nélkül aggódik a formálódó „oligarchia” miatt ott, ahol az elnök Teslát reklámoz a Fehér Ház gyepén; mint leszögezi, az Orbán–Trump-románcot a közös szélsőjobboldali, kereszténynacionalista és autokratikus ideológiák alapozták meg. „Mi is hát az a magyar modell, amelyet [az amerikai konzervatívok] annyira csodálnak? Semmi köze a modern államvezetéshez. Sokkal inkább a régi, jól ismert forgatókönyv az autokratikus hatalomátvételre – egy sablon, amelyet jobb- és baloldali vezetők egyaránt alkalmaztak már Recep Tayyip Erdoğantól egészen Hugo Chávezig.” Orbán a közszolgákat lojalistákra cserélte, gazdasági nyomás alá helyezte a szabad sajtót, megfosztotta az egyetemeket autonómiájuktól és átírta az alkotmányt, az utóbbi években pedig a pőre hatalmi kontrollt a woke-ellenesség ernyője alá bújtatta. Nem véletlenül nevezte Steve Bannon Magyarországot „inspirációnak a világ számára”, Kevin Roberts, a Heritage Foundation elnöke pedig hazánkat „nem egyszerűen a modern kormányzás egyik lehetséges mintájaként, hanem annak etalonjaként” emlegette.

Arról lehet vitatkozni, hogy Donald Trump megtalálná-e az autokratikus state capture módjait a magyar minta nélkül is – valószínűleg igen. Ám az egyértelmű, hogy a Fideszhez köthető holdudvar évek óta sok pénzt és energiát fektetett abba, hogy az orbáni modellnek legyenek nemzetközi hírvivői és dicsérői. E folyamat feltérképezéséhez elsősorban három intézményt érdemes megvizsgálni: az Orbán Balázs vezetése alatt működő Mathias Corvinus Collegiumot (MCC), a Danube Institute (DI) nevű think tanket, valamint az Alapjogok Központ által szervezett CPAC Hungary konferenciákat. Ezek az elmúlt években olyan konzervatív és trumpista személyiségekkel építettek kapcsolatokat, akik aztán a jelenlegi Trump-kormányzatnak is súghatnak, akár Magyarország érdekében is. De vajon sikerült?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.