Amikor Donald Trump visszatért a Fehér Házba, politikai sikerét szinte a magáénak érezte Orbán Viktor. „Mi már Trump voltunk Trump előtt” – mondta a kormányfő néhány hete, és ezt a jelmondatot visszhangozta Szijjártó Péter és Kovács Zoltán is a nemzetközi térben. Orbán rövid időn belül kétszer is beszélt telefonon Trumppal, decemberben pedig személyesen is tiszteletét tette a floridai Mar-a-Lagóban, ahol talán hosszan beszélgettek, talán nem. Mindenesetre a magyar „delegáció” már az elnöki beiktatás előtt találkozhatott Trumppal, Mike Waltz leendő nemzetbiztonsági tanácsadóval és Elon Muskkal is. Utóbbi, a SpaceX vezérigazgatója nem a kereszténykonzervatív családpolitikáról ment beszélgetni Orbánékkal, hanem azért, mert jelen volt a 4iG Nyrt. vezetője, Jászai Gellért is, aki szívesen beszállna a műholdbizniszbe Musk oldalán. Jászai azóta „rendkívüli és meghatalmazott nagykövet” lett, aki a „magyar gazdasági érdekek nemzetközi érvényesítésében” jár el, a 4iG tanácsadó testülete pedig Trump elnöki megbízottjával, Richard Grenell-lel bővült. A világ jelenlegi legvagyonosabb emberének a közép-európai HUSAT1 szatellitprogramot is bemutatták.
A Trump-kabinet első heteiben egyre gyakrabban emlegetik Orbán nevét azok is, akik az új adminisztráció autokratikus tendenciáit kutatják. Anne Applebaum történész a The Atlantic oldalán megjelent cikkében elsősorban az üzleti és a politikai hatalom kíméletlen összefonódására figyelmeztet, miután megnézte a Direkt36 A dinasztia című dokumentumfilmjét: „Amerika gyors ütemben halad a magyar populizmus, a magyar politika és a magyar igazságszolgáltatás irányába. Ez azonban azt is jelenti, hogy a magyar stagnálás, a magyar korrupció és a magyar szegénység is a jövőnk részévé válhat.” Applebaum nem ok nélkül aggódik a formálódó „oligarchia” miatt ott, ahol az elnök Teslát reklámoz a Fehér Ház gyepén; mint leszögezi, az Orbán–Trump-románcot a közös szélsőjobboldali, kereszténynacionalista és autokratikus ideológiák alapozták meg. „Mi is hát az a magyar modell, amelyet [az amerikai konzervatívok] annyira csodálnak? Semmi köze a modern államvezetéshez. Sokkal inkább a régi, jól ismert forgatókönyv az autokratikus hatalomátvételre – egy sablon, amelyet jobb- és baloldali vezetők egyaránt alkalmaztak már Recep Tayyip Erdoğantól egészen Hugo Chávezig.” Orbán a közszolgákat lojalistákra cserélte, gazdasági nyomás alá helyezte a szabad sajtót, megfosztotta az egyetemeket autonómiájuktól és átírta az alkotmányt, az utóbbi években pedig a pőre hatalmi kontrollt a woke-ellenesség ernyője alá bújtatta. Nem véletlenül nevezte Steve Bannon Magyarországot „inspirációnak a világ számára”, Kevin Roberts, a Heritage Foundation elnöke pedig hazánkat „nem egyszerűen a modern kormányzás egyik lehetséges mintájaként, hanem annak etalonjaként” emlegette.
Arról lehet vitatkozni, hogy Donald Trump megtalálná-e az autokratikus state capture módjait a magyar minta nélkül is – valószínűleg igen. Ám az egyértelmű, hogy a Fideszhez köthető holdudvar évek óta sok pénzt és energiát fektetett abba, hogy az orbáni modellnek legyenek nemzetközi hírvivői és dicsérői. E folyamat feltérképezéséhez elsősorban három intézményt érdemes megvizsgálni: az Orbán Balázs vezetése alatt működő Mathias Corvinus Collegiumot (MCC), a Danube Institute (DI) nevű think tanket, valamint az Alapjogok Központ által szervezett CPAC Hungary konferenciákat. Ezek az elmúlt években olyan konzervatív és trumpista személyiségekkel építettek kapcsolatokat, akik aztán a jelenlegi Trump-kormányzatnak is súghatnak, akár Magyarország érdekében is. De vajon sikerült?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
