mi a kotta?

Két királynő

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/19. hétre

„Boleyn szennyes lánya, te beszélsz gyalázatról? Alávaló, ocsmány ringyó, pirulok miattad! Az angol trónt bemocskoltad – aljas fattyú!” – énekelte a Stuart Máriát alakító énekesnő még az eredeti ősbemutató próbáin olyan átéléssel, hogy a krónikák szerint színpadi partnere magára vette a szavakat, és rátámadt: a haját húzta, megharapta, az arcát és a mellét ütötte. De a nápolyi közönség érzékenységét is próbára tette, hogy egy királynő szidalmaz egy másikat a Teatro San Carlo színpadán. Donizetti operájának 1834-es premierjét végül maga a nápolyi király, II. Ferdinánd hiúsította meg: személyesen tiltotta be a darabot – alighanem azért, mert felesége, Mária Krisztina leszármazottja volt a címszereplőnek. Az opera egy évvel később más történelmi korban elhelyezve, Buondelmonte címmel került színre, ám mindössze hatszor. A bukást csak némileg szépítette, hogy a milánói Scala még egy évvel később műsorra tűzte az eredeti, skót díszletek között játszódó verziót – a Stuart Mária azonban így is majdnem száz évre elsüllyedt.

Nálunk most először kerül színpadra teljes változatában Donizetti bel canto operája. Három éve már felcsendült teljes egészében, igaz, csak koncertszerű előadásban – most viszont végre úgy, ahogyan egy operát látni és hallani kell: Antal Csaba díszleteivel, Füzér Anni jelmezeivel, Rajna Martin vezényletével. „Egy politikai labirintust látunk, amelyben két fénylő alak keresi az utat egymáshoz és önmagához” – mondja a produkcióról a rendező, Szabó Máté, aki az Operaház két klasszisát, az I. Erzsébetet alakító Balga Gabriellát és a nagyszerű koloratúrszopránt, Kolonits Klárát igazgatta (Operaház, május 10., hat óra, további időpontok: opera.hu).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.