„Boleyn szennyes lánya, te beszélsz gyalázatról? Alávaló, ocsmány ringyó, pirulok miattad! Az angol trónt bemocskoltad – aljas fattyú!” – énekelte a Stuart Máriát alakító énekesnő még az eredeti ősbemutató próbáin olyan átéléssel, hogy a krónikák szerint színpadi partnere magára vette a szavakat, és rátámadt: a haját húzta, megharapta, az arcát és a mellét ütötte. De a nápolyi közönség érzékenységét is próbára tette, hogy egy királynő szidalmaz egy másikat a Teatro San Carlo színpadán. Donizetti operájának 1834-es premierjét végül maga a nápolyi király, II. Ferdinánd hiúsította meg: személyesen tiltotta be a darabot – alighanem azért, mert felesége, Mária Krisztina leszármazottja volt a címszereplőnek. Az opera egy évvel később más történelmi korban elhelyezve, Buondelmonte címmel került színre, ám mindössze hatszor. A bukást csak némileg szépítette, hogy a milánói Scala még egy évvel később műsorra tűzte az eredeti, skót díszletek között játszódó verziót – a Stuart Mária azonban így is majdnem száz évre elsüllyedt.
Nálunk most először kerül színpadra teljes változatában Donizetti bel canto operája. Három éve már felcsendült teljes egészében, igaz, csak koncertszerű előadásban – most viszont végre úgy, ahogyan egy operát látni és hallani kell: Antal Csaba díszleteivel, Füzér Anni jelmezeivel, Rajna Martin vezényletével. „Egy politikai labirintust látunk, amelyben két fénylő alak keresi az utat egymáshoz és önmagához” – mondja a produkcióról a rendező, Szabó Máté, aki az Operaház két klasszisát, az I. Erzsébetet alakító Balga Gabriellát és a nagyszerű koloratúrszopránt, Kolonits Klárát igazgatta (Operaház, május 10., hat óra, további időpontok: opera.hu).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
