mi a kotta?

Két királynő

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/19. hétre

„Boleyn szennyes lánya, te beszélsz gyalázatról? Alávaló, ocsmány ringyó, pirulok miattad! Az angol trónt bemocskoltad – aljas fattyú!” – énekelte a Stuart Máriát alakító énekesnő még az eredeti ősbemutató próbáin olyan átéléssel, hogy a krónikák szerint színpadi partnere magára vette a szavakat, és rátámadt: a haját húzta, megharapta, az arcát és a mellét ütötte. De a nápolyi közönség érzékenységét is próbára tette, hogy egy királynő szidalmaz egy másikat a Teatro San Carlo színpadán. Donizetti operájának 1834-es premierjét végül maga a nápolyi király, II. Ferdinánd hiúsította meg: személyesen tiltotta be a darabot – alighanem azért, mert felesége, Mária Krisztina leszármazottja volt a címszereplőnek. Az opera egy évvel később más történelmi korban elhelyezve, Buondelmonte címmel került színre, ám mindössze hatszor. A bukást csak némileg szépítette, hogy a milánói Scala még egy évvel később műsorra tűzte az eredeti, skót díszletek között játszódó verziót – a Stuart Mária azonban így is majdnem száz évre elsüllyedt.

Nálunk most először kerül színpadra teljes változatában Donizetti bel canto operája. Három éve már felcsendült teljes egészében, igaz, csak koncertszerű előadásban – most viszont végre úgy, ahogyan egy operát látni és hallani kell: Antal Csaba díszleteivel, Füzér Anni jelmezeivel, Rajna Martin vezényletével. „Egy politikai labirintust látunk, amelyben két fénylő alak keresi az utat egymáshoz és önmagához” – mondja a produkcióról a rendező, Szabó Máté, aki az Operaház két klasszisát, az I. Erzsébetet alakító Balga Gabriellát és a nagyszerű koloratúrszopránt, Kolonits Klárát igazgatta (Operaház, május 10., hat óra, további időpontok: opera.hu).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.