Koncert

Crescendo úr

Danubia Zenekar: Rossini, Ludwig, Saint-Saëns

Kritika

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A hangverseny karmesterének, az amerikai Thomas Ludwignak jól áll Rossini izgága energiája, de elsősorban saját műveit jött bemutatni. Egy Kocsis Zoltánba oltott Ernyey Béla a mester, aki kedves eleganciával, régimódi, arisztokrata bájjal viszonyul az együtteshez, ősz hajsisakja pedig kilométerekről is a serious music művelői közé sorolja. Rögtön Két szerelmes dalt hallottunk, ezeket Horti Lilla szopránénekesnő tolmácsolta nagy átéléssel. Bár az énekesnő kifejező vocéjében hiba nem volt, olykor mégsem hallatszott ki eléggé a zenekari szövetből. Ezt varrjuk inkább a komponista nyakába, aki nem mindig a legtapintatosabb hangszerelő, és az énekszólamot is a zenekar egyik instrumentumaként kezeli. A dalok is egy kihűlt, de egykor lángoló szerelemről szólnak, Thomas Ludwig zenéje pedig a mahleri–straussi késő romantika jegyeit mutatja (a rosszmájúak epigonnak is nevezhetnék), de nem idegen ez a muzsika Leonard Bernstein, Aaron Copland vagy éppen John Williams amerikaiasabb posztromantikájától sem. Az 1952-es születésű zenész a nyolcvanas évektől komponál, szimfóniái mellett versenyműveket, balettet, kamaraműveket, csupa klasszikus műfajt.

Horti Lillát nem tapsolta vissza a Zeneakadémia közönsége, pedig megérdemelte volna, de nagyobb ünneplés követte Baráti Kristóf hegedűszólóját. Saint-Saëns virtuóz koncertdarabját, az édesbús a-mollban fogant Bevezetés és rondo capricciosót 1867-ben Pablo de Sarasate mutatta be a világnak, és nem is lehet letagadni a spanyol hegedűs és a cigányzene hatását. A francia zeneszerző ugyanakkor a világos formák, a letisztult elegancia mestere is volt, aki bármelyik pillanatban előhúzott a zsebéből egy fülbemászó és táncos dallamot. Ez a mutatós darab két szakaszból, egy melankolikus bevezetőből és egy briliáns kadenciából áll. Baráti Kristóf számára otthonos terep ez a tornász virtuozitás, a magyar hegedűs a legmeredekebb futamokat és kettősfogásokat is hanyag eleganciával veti a húrokra, már-már úgy érezzük, megszenvedhetne jobban a lenyűgöző darabért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.