Koncert

Crescendo úr

Danubia Zenekar: Rossini, Ludwig, Saint-Saëns

Kritika

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A hangverseny karmesterének, az amerikai Thomas Ludwignak jól áll Rossini izgága energiája, de elsősorban saját műveit jött bemutatni. Egy Kocsis Zoltánba oltott Ernyey Béla a mester, aki kedves eleganciával, régimódi, arisztokrata bájjal viszonyul az együtteshez, ősz hajsisakja pedig kilométerekről is a serious music művelői közé sorolja. Rögtön Két szerelmes dalt hallottunk, ezeket Horti Lilla szopránénekesnő tolmácsolta nagy átéléssel. Bár az énekesnő kifejező vocéjében hiba nem volt, olykor mégsem hallatszott ki eléggé a zenekari szövetből. Ezt varrjuk inkább a komponista nyakába, aki nem mindig a legtapintatosabb hangszerelő, és az énekszólamot is a zenekar egyik instrumentumaként kezeli. A dalok is egy kihűlt, de egykor lángoló szerelemről szólnak, Thomas Ludwig zenéje pedig a mahleri–straussi késő romantika jegyeit mutatja (a rosszmájúak epigonnak is nevezhetnék), de nem idegen ez a muzsika Leonard Bernstein, Aaron Copland vagy éppen John Williams amerikaiasabb posztromantikájától sem. Az 1952-es születésű zenész a nyolcvanas évektől komponál, szimfóniái mellett versenyműveket, balettet, kamaraműveket, csupa klasszikus műfajt.

Horti Lillát nem tapsolta vissza a Zeneakadémia közönsége, pedig megérdemelte volna, de nagyobb ünneplés követte Baráti Kristóf hegedűszólóját. Saint-Saëns virtuóz koncertdarabját, az édesbús a-mollban fogant Bevezetés és rondo capricciosót 1867-ben Pablo de Sarasate mutatta be a világnak, és nem is lehet letagadni a spanyol hegedűs és a cigányzene hatását. A francia zeneszerző ugyanakkor a világos formák, a letisztult elegancia mestere is volt, aki bármelyik pillanatban előhúzott a zsebéből egy fülbemászó és táncos dallamot. Ez a mutatós darab két szakaszból, egy melankolikus bevezetőből és egy briliáns kadenciából áll. Baráti Kristóf számára otthonos terep ez a tornász virtuozitás, a magyar hegedűs a legmeredekebb futamokat és kettősfogásokat is hanyag eleganciával veti a húrokra, már-már úgy érezzük, megszenvedhetne jobban a lenyűgöző darabért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.