Koncert

Crescendo úr

Danubia Zenekar: Rossini, Ludwig, Saint-Saëns

Kritika

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A hangverseny karmesterének, az amerikai Thomas Ludwignak jól áll Rossini izgága energiája, de elsősorban saját műveit jött bemutatni. Egy Kocsis Zoltánba oltott Ernyey Béla a mester, aki kedves eleganciával, régimódi, arisztokrata bájjal viszonyul az együtteshez, ősz hajsisakja pedig kilométerekről is a serious music művelői közé sorolja. Rögtön Két szerelmes dalt hallottunk, ezeket Horti Lilla szopránénekesnő tolmácsolta nagy átéléssel. Bár az énekesnő kifejező vocéjében hiba nem volt, olykor mégsem hallatszott ki eléggé a zenekari szövetből. Ezt varrjuk inkább a komponista nyakába, aki nem mindig a legtapintatosabb hangszerelő, és az énekszólamot is a zenekar egyik instrumentumaként kezeli. A dalok is egy kihűlt, de egykor lángoló szerelemről szólnak, Thomas Ludwig zenéje pedig a mahleri–straussi késő romantika jegyeit mutatja (a rosszmájúak epigonnak is nevezhetnék), de nem idegen ez a muzsika Leonard Bernstein, Aaron Copland vagy éppen John Williams amerikaiasabb posztromantikájától sem. Az 1952-es születésű zenész a nyolcvanas évektől komponál, szimfóniái mellett versenyműveket, balettet, kamaraműveket, csupa klasszikus műfajt.

Horti Lillát nem tapsolta vissza a Zeneakadémia közönsége, pedig megérdemelte volna, de nagyobb ünneplés követte Baráti Kristóf hegedűszólóját. Saint-Saëns virtuóz koncertdarabját, az édesbús a-mollban fogant Bevezetés és rondo capricciosót 1867-ben Pablo de Sarasate mutatta be a világnak, és nem is lehet letagadni a spanyol hegedűs és a cigányzene hatását. A francia zeneszerző ugyanakkor a világos formák, a letisztult elegancia mestere is volt, aki bármelyik pillanatban előhúzott a zsebéből egy fülbemászó és táncos dallamot. Ez a mutatós darab két szakaszból, egy melankolikus bevezetőből és egy briliáns kadenciából áll. Baráti Kristóf számára otthonos terep ez a tornász virtuozitás, a magyar hegedűs a legmeredekebb futamokat és kettősfogásokat is hanyag eleganciával veti a húrokra, már-már úgy érezzük, megszenvedhetne jobban a lenyűgöző darabért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.