Koncert

Mahler-liturgia

A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye

Kritika

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Mindig kísértette a halál, tizenhárom testvére közül kilenc korán elhunyt, apját, anyját 1889-ben pár hónapon belül veszítette el, öccse, a hozzá hasonlóan szikrázó zenei tehetség, Otto 1895-ben öngyilkos lett. A monumentális 2. (Feltámadás) szimfónia egy évvel később született, bizonyára a gyásszal való birkózás nyomán – s máig megható, hogy ez a cseh-osztrák fiatalember képes volt hangokba önteni félelmeit, reményeit és kényszerképzeteit, felidézni a boldog pillanatokat a nyomorúság közepette is. Hiszen a szimfónia kedélyes Ländlere éppen arra a naiv jókedvre emlékezik, amelyben a gondolata sincsen a halálnak. Mahler fejjel megy a falnak, amikor legbelső nyomorúságának kifejezéséért nagyzenekart, kórust, szólistákat, ütők, rezek armadáját harsogta össze. Lyukat üt rajta: azt kérdezi, van-e valami a halál után, volt-e értelme az életnek, van-e mélyebb jelentés a rideg hiány mögött.

Mahler zenéje grandiózus, előadásához százakra van szükség, de a hozzá vezető út csak személyes lehet. Fischer Iván számára, akit régóta a nagy Mahler-karmesterek között szokás emlegetni, a szimfónia nagy szabása nem jelent problémát, de a mű érzésvilágának kibontásával sem maradt adós. Az első tétel gyászzenéjét néhány dinamikai és tempóbeli választás tette ellenállhatatlanná és lendületessé (csak Leonard Bernstein mert bátrabb lenni, ha szélsőséges tempóváltásokról van szó). A második tétel, a Ländler ártatlan egyszerűségét a borzongató scherzo ellensúlyozta. Utóbbinak, a szüntelenül mozgó szimfóniatételnek Péteri Lóránt zenetörténész egész kötetet szentelt tíz évvel ezelőtt, kapcsolatot teremtve Freud „kísérteties” kategóriájával, amelyben a régi, a meghitt idegenné, az élő gépiessé, a barátságos félelmetessé válik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

BKV: csak semmi pánik, lesz fizetés!

A cég megbízott vezérigazgatója belső körlevélben igyekszik nyugtatni a cég dolgozóit, hogy mindenki megkapja a fizetését júniusban. A szakszervezetek megkezdték az egyeztetéseket arról, milyen eszközökkel éljenek, ha ellehetetlenül a BKV és többi fővárosi szolgáltató cég működése.