Koncert

Mahler-liturgia

A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye

Kritika

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Mindig kísértette a halál, tizenhárom testvére közül kilenc korán elhunyt, apját, anyját 1889-ben pár hónapon belül veszítette el, öccse, a hozzá hasonlóan szikrázó zenei tehetség, Otto 1895-ben öngyilkos lett. A monumentális 2. (Feltámadás) szimfónia egy évvel később született, bizonyára a gyásszal való birkózás nyomán – s máig megható, hogy ez a cseh-osztrák fiatalember képes volt hangokba önteni félelmeit, reményeit és kényszerképzeteit, felidézni a boldog pillanatokat a nyomorúság közepette is. Hiszen a szimfónia kedélyes Ländlere éppen arra a naiv jókedvre emlékezik, amelyben a gondolata sincsen a halálnak. Mahler fejjel megy a falnak, amikor legbelső nyomorúságának kifejezéséért nagyzenekart, kórust, szólistákat, ütők, rezek armadáját harsogta össze. Lyukat üt rajta: azt kérdezi, van-e valami a halál után, volt-e értelme az életnek, van-e mélyebb jelentés a rideg hiány mögött.

Mahler zenéje grandiózus, előadásához százakra van szükség, de a hozzá vezető út csak személyes lehet. Fischer Iván számára, akit régóta a nagy Mahler-karmesterek között szokás emlegetni, a szimfónia nagy szabása nem jelent problémát, de a mű érzésvilágának kibontásával sem maradt adós. Az első tétel gyászzenéjét néhány dinamikai és tempóbeli választás tette ellenállhatatlanná és lendületessé (csak Leonard Bernstein mert bátrabb lenni, ha szélsőséges tempóváltásokról van szó). A második tétel, a Ländler ártatlan egyszerűségét a borzongató scherzo ellensúlyozta. Utóbbinak, a szüntelenül mozgó szimfóniatételnek Péteri Lóránt zenetörténész egész kötetet szentelt tíz évvel ezelőtt, kapcsolatot teremtve Freud „kísérteties” kategóriájával, amelyben a régi, a meghitt idegenné, az élő gépiessé, a barátságos félelmetessé válik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.