Csütörtökön, valamivel este 6 óra után fehér füst szállt fel a Sixtus-kápolna kéményéből: ez azt jelenti, hogy a bíborosok megválasztották a római katolikus egyház 267. pápáját, aki hamarosan a Könnyek Szobájába vonult, hogy felöltse a pápai reverendát. (Azért nevezik így a termet, mert sok pápa elérzékenyül a megrendítő pillanatban.)
Negyed nyolckor az új pápa személyére is fény derült. Robert Francis Prevost bíboros az Egyesült Államokból érkezett, ezzel az első amerikai pápa lesz a történelemben. A bíboros XIV. Leó néven ülhet Szent Péter székébe. Egyben ő az első pápa az Ágoston-rendből.
Habemus Papam
„Béke legyen mindnyájatokkal” – mondta XIV. Leó a Szent Péter téren ünneplő tömegnek olasz nyelven, kívánva, hogy ez a békeüzenet „hatoljon be szívetekbe, jusson el családjaitokhoz és minden emberhez, bárhol is legyenek.”
Ferenc pápának tiszteletet adva arra buzdította a híveket, hogy „haladjanak előre, félelem nélkül, egységben, Isten kezét fogva és egymásba kapaszkodva.” Egyúttal köszönetet mondott bíborostársainak, amiért őt választották meg pápává.
XIV. Leó pápa rövid beszédének legfőbb üzenete a béke volt: az embereknek „egységben” kell élniük. Azt is hozzátette, hogy Ferenc pápa elgyengülő hangja máig visszhangzik a világban.
„Értetek vagyok püspök, de veletek együtt keresztény” – idézte Szent Ágoston szavait.
Kicsoda az új pápa?
Annak ellenére, hogy a Vatikán régóta ellenezte egy amerikai származású pápa gondolatát az Egyesült Államok nagyhatalmi státusza és világi befolyása miatt, Prevost még úgy is figyelemre méltó jelöltnek számított, hogy a nagy fogadóirodáknál jellemzően 2 százalékra taksálták az esélyét. A 69 éves, chicagói születésű egyházi vezető sokak szemében olyan személyiség lehet, aki hidat képez a megosztott hitközösség kulturális és politikai irányvonalai között.
Élete nagy részét az Egyesült Államokon kívül töltötte. 1982-ben, 27 évesen szentelték pappá, majd a római Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen szerzett kánonjogi doktorátust. Spanyolul és olaszul beszél, húsz évig szolgált Peruban, ahol misszionáriusként, plébánosként, tanárként, később püspökként is tevékenykedett, majd a rendje, az Ágoston-rend nemzetközi vezetőjévé választották. Egészen eddig a püspöki kinevezésekért felelős vatikáni hivatal élén állt. A bíboros jellemét és szemléletmódját többen „méltóságteljes középútként” jellemezték a New York Times cikkében:
elkötelezett a szegények és a bevándorlók iránt, és olyan egyházat képvisel, amely nem fentről uralkodik, hanem együtt járja az utat a hívekkel.
Ebben hasonlít Ferenc pápára, de visszafogottabb stílus jellemzi, és kevesebb olyan nyílt, szimbolikus gesztust mutat majd, mint elődje.
Nézeteiben sem követi teljes egészében Ferenc pápa irányvonalát. Míg Ferenc pápától ismert volt, hogy befogadó volt az LMBTQ-közösséggel szemben, Prevost 2012-ben élesen bírálta a nyugati média és kultúra „evangéliummal ellentétes életformákat népszerűsítő” tendenciáit. Elutasítóan nyilatkozott az azonos nemű párok alkotta családokról, és ellenezte a genderelmélet iskolai tanítását is, azt állítva, hogy az „nem létező nemeket próbál megalkotni”.
Prevost bíborost sokan csendes, visszafogott emberként ismerik, aki ritkán nyilatkozik indulattal, inkább megfontolt, higgadt módon fogalmaz – írja a lap. Ez a középutasság gyógyír lehet a megosztott katolikus egyház számára.
Robert Francis Prevost mindössze másfél éve lett bíboros: 2023. szeptember 30-án Ferenc pápa nevezte ki, a Szent Mónika diakóniát rendelte hozzá, a templomát pedig tavaly, január 28-án vette át. A Püspöki Dikasztérium vezetőjeként részt vett a pápa legutóbbi apostoli útjain, valamint a Püspöki Szinódus mindkét római ülésszakán, az elmúlt két év őszén. A szinódus központi témája a szinodalitás volt, vagyis az egyház közösségi, konzultatív működésmódja. Idén, február 6-án Ferenc pápa az egyik legmagasabb rangot jelentő püspöki rendbe emelte. Amikor elődje kórházba került a római Gemelli klinikán, Prevost mondott imát a Ferenc pápa egészségéért a Szent Péter téren március 3-án – írja a Vatican News.
Az új pápára számos sürgető kihívás vár, ami kevéssé engedi meg, hogy belefeledkezzen megválasztásának örömébe – emlékeztet a Guardian. A belső egység megerősítése mindenki számára kulcskérdés, igaz, szkizmával riogatni talán túlzás. Gyors döntéseket kell viszont hoznia az egyházi kormányzás, a laikusok és a nők szerepének növelése, valamint fontos személyi kinevezések terén is.
A pápa szerepe meghatározó maradhat a világ konfliktusainak – így Ukrajna, a Közel-Kelet és Szudán – kezelésében, valamint a migráció, a klímaválság és az emberi jogok kérdésében. Nem kell magyarázni, miért lehet fontos az egyházon belüli szexuális visszaélések felgöngyölítése, amely Ferenc pápa regnálása alatt is kapott komoly kritikákat. Növelnie kellene a Vatikán pénzügyeinek átláthatóságát és kezelni a költségvetési hiányt, a papi „munkaerőhiányt”, a szexualitás és identitás kérdéseiben pedig várhatóan szoros figyelem kíséri majd, hogy folytatja-e Ferenc irányvonalát.
Érkeznek a gratulációk
„Minden, ami menő, még a pápa is, Chicagóból jön, ez nem vitás! Gratulálunk az első amerikainak, XIV. Leó pápának” – üzente Brandon Johnson chicagói polgármester. „Várjuk haza hamarosan!”
Donald Trump – aki nemrég saját magát vizionálta pápai utódként – szintén üzent: „Gratulálunk Robert Francis Prevost bíborosnak, akit épp most választottak pápává. Nagy megtiszteltetés, hogy ő az első amerikai pápa. Ez izgalmas esemény és jelentős elismerés az Egyesült Államok számára. Várom a találkozást XIV. Leó pápával – ez egy különösen jelentős pillanat lesz.” Az Egyesült Államok lakosságának mintegy ötöde katolikus, de most rájuk figyel a világ. J. D. Vance alelnök átkeresztelkedett katolikus, Joe Biden pedig az első katolikus elnök volt John F. Kennedy óta volt. A katolikus iskolák beiratkozási számai is emelkedtek a járvány idején – írja a New York Times.
A megválasztáshoz gratulált többek között Emmanuel Macron, Vlagyimir Putyin, António Costa, az Európai Tanács elnöke, Orbán Viktor is. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök így írt: „Ukrajna nagyra értékeli a Szentszék következetes álláspontját a nemzetközi jog védelmében, az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni katonai agressziójának elítélésében, valamint az ártatlan civilek jogainak védelmében.”
Előzmények, esélyesek
A pápaválasztás kérdése ezúttal is politikai és kulturális fénytörésbe került. A progresszív, elfogadó nézeteiről ismert Ferenc pápa látszólag biztosította azt, hogy utódja is hasonlóan a vallási türelem és békesség pártján álljon – a választó bíborosok jelentős részét még ő nevezte ki –, de a katolikusok konzervatív szárnya ugyancsak létkérdésnek érezte, hogy az ő irányvonalukat képviselő személy kerüljön az egyház élére. Ezek a megosztottságok egyben mélyebb, összetettebb vitákat is jelentenek a katolikus egyház jövőjéről. Ilyen kérdések például a nők és az LMBTQ-hívők szerepe, a papi nőtlenség feloldása vagy a visszaélésekért való felelősségvállalás. Mindezek mögött azonban egy alapvető filozófiai kérdés húzódik meg: ki jogosult beleszólni az egyház jövőjének alakításába?
A választóbíborosok szerdán kezdték meg a pápaválasztás hosszadalmas folyamatát: csütörtökön négyszer is szavaztak. Egyes híradások arról szóltak, hogy a bíborosok a Ralph Fiennes főszereplésével készült, tavaly bemutatott Konklávé című film hatalmi machinációi is megihlették – ez azonban erős túlzás.
A pápaválasztás előtt több bíboros neve is felmerült komoly esélyesként. Pietro Parolin, a Vatikán államtitkára, mint a választást levezető főbíboros és Ferenc pápa egyik legfőbb bizalmasa, kompromisszumos jelöltként került szóba: megfontolt, visszafogott stílusa és a vatikáni apparátusban szerzett tapasztalata miatt. A Fülöp-szigeteki Luis Antonio Gokim Tagle, Ferenc pápa szövetségese, aki a szegények iránti elkötelezettségével és barátságos stílusával vált ismertté; ő lehetett volna az első délkelet-ázsiai pápa. Fridolin Ambongo, a kongói Kinshasa érseke, 2019 óta bíboros, és különösen Afrikában erős támogatottsággal bír; a francia Jean-Marc Aveline a vallások közötti párbeszéden alapuló munkájával vált ismertté, ami Ferenc pápa örökségében és a globális egyház jövőjében is kulcsfontosságú szempontnak számít.
Az esélyesek között szokás szerint felmerült Erdő Péter bíboros neve is, aki 72 évével megfelelő életkorban van, és kompromisszumos jelöltnek számíthatott volna: konzervatív irányvonalat képvisel, de jó viszonyt ápolt Ferenc pápával, legalábbis nyílt konfliktusba soha nem került vele – szemben több hagyományőrző egyházi vezetővel. Erdő Pétert nemzetközi tapasztalatai is alkalmassá tehették volna a pápai szerepre, különösen a katolikus és ortodox egyházak viszonyának javításában. Igaz, kritikusai nem csak politikai realizmusát emlegetik gyenge pontként, hanem a menekültekkel szemben tanúsított, nem elég emberséges álláspontját is.
Hogyan zajlott?
A pápaválasztást ezúttal is számos hagyományos és különleges eszköz segítette, amelyek biztosítják a folyamat szabályosságát, titkosságát és méltóságát. A bíborosok szavazataikat titkos papírcédulákon adják le, amelyeket egy urnába helyeznek a Sixtus-kápolnában felállított egyszerű faasztaloknál. A szavazólapokra latinul azt nyomtatják: Eligo in Summum Pontificem („Őt választom legfőbb pápává”), majd a választott személy nevét kézzel írják rá. A szavazatok számlálását fából készült számozott golyókkal követik nyomon, és minden egyes szavazólapot tűvel átszúrva egy fonalra fűznek, hogy megőrizzék őket. A szavazás végén a cédulákat egy egyszerű vaskályhában égetik el, a füst színe jelzi a külvilág számára, történt-e választás – fehér füst esetén igen, fekete füst esetén nem. A füst színét speciális patronokkal befolyásolják: a fekete füst előállításához kálium-perklorát, antracén és kén keverékét égetik el, míg a fehér füsthöz kálium-klorát, laktóz és fenyőgyanta keverékét használják.
A folyamat szigorú titoktartás mellett zajlik, amelyet eskü és fizikai intézkedések is védenek. A konklávé kezdetekor a bíborosok ünnepélyes esküt tesznek, hogy teljes titoktartást vállalnak minden, a választással kapcsolatos ügyben – a megszegést automatikus kiközösítés követi. Az Apostoli Palota lezárásával és a svájci gárda pecsétjeivel biztosítják, hogy a külvilág ne jusson információhoz, emellett a Vatikán a mobiltelefon-szolgáltatást is felfüggeszti. A megválasztott pápa ezután a Könnyek Szobájába vonul, ahol először ölti magára a fehér pápai ruhát – több méretben előkészítve, hiszen kiléte előre ismeretlen. Az eszközök és szertartások mind azt szolgálják, hogy a pápaválasztás ne csupán jogilag legyen érvényes, hanem méltó is a katolikus egyház hagyományaihoz.
