KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„Nekem a papír a valóság”

Marék Veronika író, grafikus

Könyv

Boribon, Kippkopp és a Kockásfülű nyúl megalkotója úgy véli, Andersen már mindent kitalált, a többi író csak új alakba öltözteti a meséket. De ezekben a napokban is dolgozik, és nevezetes oroszlánjáról dokumentumfilm készült.

Magyar Narancs: Első mesekönyvét tizenhét évesen, unaloműzés gyanánt írta. Manapság is alkotásra bírja, ha unatkozik?

Marék Veronika: Az az igazság, hogy engem nemcsak az unalom visz rá az írásra, hanem az is, ha valaki felhív, és azt mondja, kéne egy mese. Akkor elkezd járni az agyam, és már látom is magam előtt, hogy mit lehetne csinálni. Néha csak úgy, magamtól is nekifogok az írásnak, de akkor lendülök bele igazán, ha egy szerkesztő kér tőlem valamit.

MN: Még jobb, ha határidőt is adnak hozzá?

MV: Jaj, persze, és arról le lehet késni!

MN: Karácsonykor jelent meg a Prémszakáll és Torzonborz, amelynek az illusztrátora kivételesen nem saját maga, hanem Baranyai (b) András. Honnan az ismeretség?

MV: Igen, kicsit lelassultam, és vannak dolgok, amelyeket nem tudok vagy nem szeretek megcsinálni. Például járművet rajzolni vagy felnőtteket, az valahogy nem megy nekem. És akkor jött András, aki csodálatos ember. A Lassú Víz, Sebes Patak című könyv volt az első közös munkánk, egy indiántörténet, amelyet gyönyörűen megrajzolt.

MN: Tudatosabban látja a saját könyveit, mint régen?

MV: Tisztázódnak bennem dolgok. Például rájöttem, hogy a Boribon-mesék azért jók, mert vannak bennük érzelmi hullámzások: szomorúságból öröm, félelemből megnyugvás. Mulatságosabbá, izgalmasabbá teszik a történeteket ezek a váltakozó érzelmek. Nem csak a Boribonban van így, a többi könyvemben is a feszültség, az ellentét vezeti a cselekményt. Nem szeretem, ha egy mese csak édelgés, és nincs benne mélység.

MN: Gyerekkorában milyen mesék ragadták meg igazán?

MV: Volt egy imádott könyvem, az volt a címe, hogy Pualu, a fóka. Évtizedekig kerestem, és egyszer a gyerekeim orvosa – gyerekkori barátom – azt mondta: „Ne keresd, Veronika! Én loptam el tőled, még tízévesen, mert annyira tetszett.” A kisebbik fiam, aki igazi könyvvadász, aztán megszerezte nekem újra. Most is ott van a könyveim közt. Nagyon megrázó történet, gyerekként különösen. Egy eszkimó férfi vadászik, megöl egy fókát, aztán hall valami zajt – ott sír a kicsinye. Hazaviszi a feleségének, hogy neveljék fel, mert ő elpusztította az anyját. De mi legyen a neve? Eszkimó szokás szerint nem szabad kimondani a halott nevét, ők mégis kimondják: volt egy kisfiuk, aki meghalt, és őt hívták Pualunak. Legyen akkor a fóka Pualu.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.