Újságíró
2022 óta ír a Magyar Narancsba: általában zenéről, általánosan kultúráról.
A levélregény szinte elfeledett, ám korábban annál népszerűbb műfajához nyúlt az elsőkönyves Janice Hallett, regénye egy színtársulat tagjai közötti rövidebb-hosszabb e-mailek garmadájából épül fel. Nem példa nélküli a szórakoztató műfajban vagy a kortárs irodalomban, hiszen Bram Stoker Drakulája vagy Stephen King Carrie című thrillere is hasonló formát követ, Hallett azonban önmagát és az olvasót is nehéz kihívás elé állítja, amikor tucatnyi szereplőjét levélíróvá teszi.
Jean-Efflam Bavouzet és a Manchester Cameratát igazgató Takács-Nagy Gábor úgy tervezi, hogy mind a 27 Mozart-zongoraversenyt lemezre veszi az esős város ragyogó akusztikájú koncerttermében, a Stoller Hallban.
Ismét megjelent Oravecz Imre kötete, A megfelelő nap, amelynek címadó versét alighanem nagyon sokan ismerik.
Magyarországon pedig nem kell attól tartanunk, hogy a törökországi földmozgások ide is eljutnak. Akár egy évig is előfordulhatnak utórengések az anatóliai kőzetlemez határán.
Furcsa egy album: a japán származású skót klasszikus gitáros ezúttal félrerakta a nejlonhúros hangszert, és fekete Fender Stratocastert vett a kezébe...
Az akkumulátorgyártás ellátási láncának legalján fillérekért dolgozó, kétkezi bányászokat találunk Kongóban. Új, bestsellerlistás riportkönyv világít rá, mi az ára a következő autós forradalomnak.
A hellének a hunyor gyökerét javasolták az erotikus hevület csillapítására, ifjabb Plinius az ájulásig erőltetett fizikai munkát, a 18. századi német orvosok pedig azt, hogy a szerelmes ifjú költözzön össze egy másik férfival.
„Nem fér a seggem a játszótéri hintába” – ismételgeti makacsul a szinkopált bluesdallamot Röhrig Géza, de ezután már nem zenél, csak felolvas.
Könnyű lenne azt mondani, Guy Debord megmondta előre, és tényleg alig találunk olyan jelenséget a kortárs kultúrában, ami valamiképpen nem lenne benne a francia filozófus-teoretikus könyvében.
