Interjú

„Érzékeljük, hogy bizonyítanunk kell”

Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke és EP-képviselője

Külpol

Hét képviselőt küldött az Európai Parlamentbe a Tisza Párt. Nem tartják hatékonynak a 7. cikk szerinti eljárást, inkább közvetlenül osztanák ki az EU-s forrásokat a kisvállalkozásoknak, a háborúról pedig csak óvatosan mernek nyilatkozni. A delegáció vezetője elmondta, miben különböznek a „régi ellenzéktől”, és hogyan fogadták őket a Néppártban.

Magyar Narancs: Megszeppent, amikor először belépett az Európai Parlamentbe? Néhány hónapja még civil állása volt, talán meg sem fordult a fejében, hogy politikus lesz, most pedig Európa legnagyobb testületében ül.

Tarr Zoltán: Nem, de túlcsordult és túlterhelt érzésünk van ezekben a napokban. Elképesztő mennyiségű információ és tennivaló zúdult ránk, és persze időbe telik, hogy igazán komfortosan érezzük magunkat. Kezdve a praktikus dolgokkal: melyik a legcélszerűbb bejárat, és hogyan nem tévedünk el a strasbourgi labirintusban, melyik bizottság munkájába kapcsolódjunk be, és hol próbáljunk meg vezető szerepre törekedni? Belecsöppentünk valamibe, ami hosszú idő óta működik, kialakult rutinnal, renddel, bejáratos emberekkel. De a legjobb, hogy a Néppárt családjában egy konszolidált, párbeszédképes politizálás résztvevői lettünk. Nekem az ilyen élmények nem egészen jelentenek újdonságot, több nemzetközi egyházi testület tagja voltam, ismerem ezt a ritmust, legfeljebb a méret szokatlan.

MN: Magyar Péter végül felvette a mandátumát, a Tisza-szimpatizánsok jóváhagyásával beül az Európai Parlamentbe, de a delegációt ön vezeti. Mi lesz Magyar feladata?

TZ: A legfontosabb szerepe, ahogyan mindannyiunknak, a kapcsolatépítésben van. Nemcsak abban, hogy megjelenik a formális üléseken, hanem beszélget, kifejt, kérdez, magyaráz. Azt bizonyára mindenki érzékeli, hogy a magyarok nagyon elszigetelődtek Európában, tényleg úgy tekintenek ránk, mint csodabogarakra vagy páriákra – és most van egy kis csapat, amely azért dolgozik, hogy újra a diskurzus részese legyen. Péternek köszönhető, hogy létrejött a találkozónk Ursula von der Leyen asszonnyal, akivel Magyarországon nem lehetett volna beszélni: a kormány nincs vele olyan viszonyban, hogy eljöjjön. Hasonlóképpen sok európai párt vezetőjével vagy országvezetővel is csak kint tudunk tanácskozni.

MN: Úgy tudom, volt félelem azzal kapcsolatban, hogy Magyar Péter kimegy, hiszen korábban mást ígértek a választóknak. De Donáth Anna vagy Dobrev Klára példája azt is mutatja, hogy kintről nem lehet ellenzéket építeni. Ez azt jelenti, hogy Magyar idővel inkább fókuszál majd a hazai építkezésre?

TZ: Azt hangsúlyoznom kell, hogy Péter többletmunkát vállalt azzal, hogy felvette a mandátumot. Azért lettem én a delegáció vezetője, mert a napi tennivalókat, az aprómunkát nem ő, hanem mi fogjuk végezni, hogy neki legyen energiája a pártépítésre. De a strasbourgi munka rengeteg energiát és inspirációt jelent neki is: egyrészt az a fajta együttműködésre építő politizálás, amit kint látunk, ismeretlen itthon, másrészt a nemzetközi kapcsolatrendszer is fontos. Sokkal könnyebb megértésre találni úgy, hogy Péter is ott van. Hogy csak egy példát mondjak: miután az előző héten ellátogatott a lebombázott kijevi gyermekkórházhoz, ő volt az, aki friss élményként mesélhetett az ukrajnai állapotokról.

MN: Úgy hírlik, a Fidesz komoly aknamunkát folytatott, belesuttogták a néppárti fülekbe a Magyar Péterrel kapcsolatban hangoztatott lejárató szólamokat. Ártott vagy éppen használt a sutyorgásuk?

TZ: Nem titok, hogy a Néppártban még vannak néhányan, akiknek szoros a kapcsolatuk a Fidesszel, vannak, akiknek a szemében még nem veszítettek el minden bizalmat. Lehet, hogy egy-két embernek nem volt örömünnep a csatlakozásunk. Noha volt olyan képviselő, akivel hetekbe telt beszélő viszonyba kerülni, közvetlen kárát nem láttuk a Fidesz suttogásának. A kormánypárt egyébként ott nehezítette a munkánkat, ahol tudta. Amikor az állandó képviselethez fordultunk bizonyos dossziékhoz való hozzáférésért, nem akartak segíteni, továbbküldtek a Bóka János vezette Európai Ügyek Minisztériumához. De felemlíthetem azt is, hogy a fideszes tagok nem voltak hajlandók kezet fogni a mandátumátadáson. Vagy visszaköszönni a folyosón.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.