Interjú

„Érzékeljük, hogy bizonyítanunk kell”

Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke és EP-képviselője

Külpol

Hét képviselőt küldött az Európai Parlamentbe a Tisza Párt. Nem tartják hatékonynak a 7. cikk szerinti eljárást, inkább közvetlenül osztanák ki az EU-s forrásokat a kisvállalkozásoknak, a háborúról pedig csak óvatosan mernek nyilatkozni. A delegáció vezetője elmondta, miben különböznek a „régi ellenzéktől”, és hogyan fogadták őket a Néppártban.

Magyar Narancs: Megszeppent, amikor először belépett az Európai Parlamentbe? Néhány hónapja még civil állása volt, talán meg sem fordult a fejében, hogy politikus lesz, most pedig Európa legnagyobb testületében ül.

Tarr Zoltán: Nem, de túlcsordult és túlterhelt érzésünk van ezekben a napokban. Elképesztő mennyiségű információ és tennivaló zúdult ránk, és persze időbe telik, hogy igazán komfortosan érezzük magunkat. Kezdve a praktikus dolgokkal: melyik a legcélszerűbb bejárat, és hogyan nem tévedünk el a strasbourgi labirintusban, melyik bizottság munkájába kapcsolódjunk be, és hol próbáljunk meg vezető szerepre törekedni? Belecsöppentünk valamibe, ami hosszú idő óta működik, kialakult rutinnal, renddel, bejáratos emberekkel. De a legjobb, hogy a Néppárt családjában egy konszolidált, párbeszédképes politizálás résztvevői lettünk. Nekem az ilyen élmények nem egészen jelentenek újdonságot, több nemzetközi egyházi testület tagja voltam, ismerem ezt a ritmust, legfeljebb a méret szokatlan.

MN: Magyar Péter végül felvette a mandátumát, a Tisza-szimpatizánsok jóváhagyásával beül az Európai Parlamentbe, de a delegációt ön vezeti. Mi lesz Magyar feladata?

TZ: A legfontosabb szerepe, ahogyan mindannyiunknak, a kapcsolatépítésben van. Nemcsak abban, hogy megjelenik a formális üléseken, hanem beszélget, kifejt, kérdez, magyaráz. Azt bizonyára mindenki érzékeli, hogy a magyarok nagyon elszigetelődtek Európában, tényleg úgy tekintenek ránk, mint csodabogarakra vagy páriákra – és most van egy kis csapat, amely azért dolgozik, hogy újra a diskurzus részese legyen. Péternek köszönhető, hogy létrejött a találkozónk Ursula von der Leyen asszonnyal, akivel Magyarországon nem lehetett volna beszélni: a kormány nincs vele olyan viszonyban, hogy eljöjjön. Hasonlóképpen sok európai párt vezetőjével vagy országvezetővel is csak kint tudunk tanácskozni.

MN: Úgy tudom, volt félelem azzal kapcsolatban, hogy Magyar Péter kimegy, hiszen korábban mást ígértek a választóknak. De Donáth Anna vagy Dobrev Klára példája azt is mutatja, hogy kintről nem lehet ellenzéket építeni. Ez azt jelenti, hogy Magyar idővel inkább fókuszál majd a hazai építkezésre?

TZ: Azt hangsúlyoznom kell, hogy Péter többletmunkát vállalt azzal, hogy felvette a mandátumot. Azért lettem én a delegáció vezetője, mert a napi tennivalókat, az aprómunkát nem ő, hanem mi fogjuk végezni, hogy neki legyen energiája a pártépítésre. De a strasbourgi munka rengeteg energiát és inspirációt jelent neki is: egyrészt az a fajta együttműködésre építő politizálás, amit kint látunk, ismeretlen itthon, másrészt a nemzetközi kapcsolatrendszer is fontos. Sokkal könnyebb megértésre találni úgy, hogy Péter is ott van. Hogy csak egy példát mondjak: miután az előző héten ellátogatott a lebombázott kijevi gyermekkórházhoz, ő volt az, aki friss élményként mesélhetett az ukrajnai állapotokról.

MN: Úgy hírlik, a Fidesz komoly aknamunkát folytatott, belesuttogták a néppárti fülekbe a Magyar Péterrel kapcsolatban hangoztatott lejárató szólamokat. Ártott vagy éppen használt a sutyorgásuk?

TZ: Nem titok, hogy a Néppártban még vannak néhányan, akiknek szoros a kapcsolatuk a Fidesszel, vannak, akiknek a szemében még nem veszítettek el minden bizalmat. Lehet, hogy egy-két embernek nem volt örömünnep a csatlakozásunk. Noha volt olyan képviselő, akivel hetekbe telt beszélő viszonyba kerülni, közvetlen kárát nem láttuk a Fidesz suttogásának. A kormánypárt egyébként ott nehezítette a munkánkat, ahol tudta. Amikor az állandó képviselethez fordultunk bizonyos dossziékhoz való hozzáférésért, nem akartak segíteni, továbbküldtek a Bóka János vezette Európai Ügyek Minisztériumához. De felemlíthetem azt is, hogy a fideszes tagok nem voltak hajlandók kezet fogni a mandátumátadáson. Vagy visszaköszönni a folyosón.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.