Interjú

„Érzékeljük, hogy bizonyítanunk kell”

Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke és EP-képviselője

Külpol

Hét képviselőt küldött az Európai Parlamentbe a Tisza Párt. Nem tartják hatékonynak a 7. cikk szerinti eljárást, inkább közvetlenül osztanák ki az EU-s forrásokat a kisvállalkozásoknak, a háborúról pedig csak óvatosan mernek nyilatkozni. A delegáció vezetője elmondta, miben különböznek a „régi ellenzéktől”, és hogyan fogadták őket a Néppártban.

Magyar Narancs: Megszeppent, amikor először belépett az Európai Parlamentbe? Néhány hónapja még civil állása volt, talán meg sem fordult a fejében, hogy politikus lesz, most pedig Európa legnagyobb testületében ül.

Tarr Zoltán: Nem, de túlcsordult és túlterhelt érzésünk van ezekben a napokban. Elképesztő mennyiségű információ és tennivaló zúdult ránk, és persze időbe telik, hogy igazán komfortosan érezzük magunkat. Kezdve a praktikus dolgokkal: melyik a legcélszerűbb bejárat, és hogyan nem tévedünk el a strasbourgi labirintusban, melyik bizottság munkájába kapcsolódjunk be, és hol próbáljunk meg vezető szerepre törekedni? Belecsöppentünk valamibe, ami hosszú idő óta működik, kialakult rutinnal, renddel, bejáratos emberekkel. De a legjobb, hogy a Néppárt családjában egy konszolidált, párbeszédképes politizálás résztvevői lettünk. Nekem az ilyen élmények nem egészen jelentenek újdonságot, több nemzetközi egyházi testület tagja voltam, ismerem ezt a ritmust, legfeljebb a méret szokatlan.

MN: Magyar Péter végül felvette a mandátumát, a Tisza-szimpatizánsok jóváhagyásával beül az Európai Parlamentbe, de a delegációt ön vezeti. Mi lesz Magyar feladata?

TZ: A legfontosabb szerepe, ahogyan mindannyiunknak, a kapcsolatépítésben van. Nemcsak abban, hogy megjelenik a formális üléseken, hanem beszélget, kifejt, kérdez, magyaráz. Azt bizonyára mindenki érzékeli, hogy a magyarok nagyon elszigetelődtek Európában, tényleg úgy tekintenek ránk, mint csodabogarakra vagy páriákra – és most van egy kis csapat, amely azért dolgozik, hogy újra a diskurzus részese legyen. Péternek köszönhető, hogy létrejött a találkozónk Ursula von der Leyen asszonnyal, akivel Magyarországon nem lehetett volna beszélni: a kormány nincs vele olyan viszonyban, hogy eljöjjön. Hasonlóképpen sok európai párt vezetőjével vagy országvezetővel is csak kint tudunk tanácskozni.

MN: Úgy tudom, volt félelem azzal kapcsolatban, hogy Magyar Péter kimegy, hiszen korábban mást ígértek a választóknak. De Donáth Anna vagy Dobrev Klára példája azt is mutatja, hogy kintről nem lehet ellenzéket építeni. Ez azt jelenti, hogy Magyar idővel inkább fókuszál majd a hazai építkezésre?

TZ: Azt hangsúlyoznom kell, hogy Péter többletmunkát vállalt azzal, hogy felvette a mandátumot. Azért lettem én a delegáció vezetője, mert a napi tennivalókat, az aprómunkát nem ő, hanem mi fogjuk végezni, hogy neki legyen energiája a pártépítésre. De a strasbourgi munka rengeteg energiát és inspirációt jelent neki is: egyrészt az a fajta együttműködésre építő politizálás, amit kint látunk, ismeretlen itthon, másrészt a nemzetközi kapcsolatrendszer is fontos. Sokkal könnyebb megértésre találni úgy, hogy Péter is ott van. Hogy csak egy példát mondjak: miután az előző héten ellátogatott a lebombázott kijevi gyermekkórházhoz, ő volt az, aki friss élményként mesélhetett az ukrajnai állapotokról.

MN: Úgy hírlik, a Fidesz komoly aknamunkát folytatott, belesuttogták a néppárti fülekbe a Magyar Péterrel kapcsolatban hangoztatott lejárató szólamokat. Ártott vagy éppen használt a sutyorgásuk?

TZ: Nem titok, hogy a Néppártban még vannak néhányan, akiknek szoros a kapcsolatuk a Fidesszel, vannak, akiknek a szemében még nem veszítettek el minden bizalmat. Lehet, hogy egy-két embernek nem volt örömünnep a csatlakozásunk. Noha volt olyan képviselő, akivel hetekbe telt beszélő viszonyba kerülni, közvetlen kárát nem láttuk a Fidesz suttogásának. A kormánypárt egyébként ott nehezítette a munkánkat, ahol tudta. Amikor az állandó képviselethez fordultunk bizonyos dossziékhoz való hozzáférésért, nem akartak segíteni, továbbküldtek a Bóka János vezette Európai Ügyek Minisztériumához. De felemlíthetem azt is, hogy a fideszes tagok nem voltak hajlandók kezet fogni a mandátumátadáson. Vagy visszaköszönni a folyosón.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.