Interjú

„A lóversenyek korában”

Shlomo Mintz hegedűművész

Zene

Az izraeli művésszel a július harmadik hetében sorra kerülő Fesztivál Akadémia Budapest programjában és a Fehér Ilona-hegedűverseny zsűri elnökeként is találkozhatunk. Ezekről beszéltünk vele.

 

Magyar Narancs: Nagyon korán színpadra került, és egyik nevezetes fellépésén, mindössze tizenhárom évesen Zubin Mehta karmester mellett játszott. Hogyan emlékszik erre a koncertre?

Shlomo Mintz: Tizenegy évesen mutatkoztam be közönség előtt, Mehtával pedig egy Paganini-hegedűversenyt játszottam. Mondanám, hogy nem lehet elfelejteni egy ilyen alkalmat, de valójában alig emlékszem, annyira izgultam. Csak az emberek visszajelzéséből tudtam meg, hogy minden remekül sikerült. Persze rengeteget és keményen gyakoroltam azokban az években, minden órám erről szólt. Nem is hiába, mert később, többek között Isaac Stern nagylelkű segítségével beindult a pályám.

MN: Úgy tudom, Mehta mára visszavonult.

SM: Régóta nem beszéltem vele, de azt hallottam, nem teljesen ment nyugdíjba, időnként koncertezik Kínában és más helyeken is. Jó egészséget kívánok neki, teljes szívemből. Örülök, hogy azt csinálja, amit a legjobban szeret.

MN: Térjünk vissza a csodagyerekségére! Mit gondol, minek tulajdonítható a klasszikus zenében tapasztalható fixáció a tehetséges fiatalokkal kapcsolatban?

SM: Azt hiszem, olyasféle dolog lehet ez, mint csodát látni: az ember azt mondja, hogy nem létezik, és mégis, ott van a szemünk előtt a fiatal, aki a korához képest ördögien nehéz darabokat játszik. De én a Wunderkind-jelenségnél jobban hiszek a művészi minőségben. A világ gyorsan változik, és a legtöbb csodagyerek alig tűnik fel, már el is felejtik. Csak nagyon kevesek képesek hosszú karriert építeni. Én nagyon hosszú pályát tudok magam mögött, és szeretném azt gondolni, még mindig van mit megosztanom a közönséggel. Olyan ez, mint amikor a regényírók egyre kifinomultabban tudnak írni, egyre mélyebb és értékesebbek gondolatokat képesek megfogalmazni. Tehetségre bukkanni izgalmas, jó és ámulatra késztet. De még fontosabb emlékezni rá, hogy egy művész növekedik, és egyre több tapasztalatot gyűjt, és ezáltal egyre többet tud kínálni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.