Interjú

„A lóversenyek korában”

Shlomo Mintz hegedűművész

Zene

Az izraeli művésszel a július harmadik hetében sorra kerülő Fesztivál Akadémia Budapest programjában és a Fehér Ilona-hegedűverseny zsűri elnökeként is találkozhatunk. Ezekről beszéltünk vele.

 

Magyar Narancs: Nagyon korán színpadra került, és egyik nevezetes fellépésén, mindössze tizenhárom évesen Zubin Mehta karmester mellett játszott. Hogyan emlékszik erre a koncertre?

Shlomo Mintz: Tizenegy évesen mutatkoztam be közönség előtt, Mehtával pedig egy Paganini-hegedűversenyt játszottam. Mondanám, hogy nem lehet elfelejteni egy ilyen alkalmat, de valójában alig emlékszem, annyira izgultam. Csak az emberek visszajelzéséből tudtam meg, hogy minden remekül sikerült. Persze rengeteget és keményen gyakoroltam azokban az években, minden órám erről szólt. Nem is hiába, mert később, többek között Isaac Stern nagylelkű segítségével beindult a pályám.

MN: Úgy tudom, Mehta mára visszavonult.

SM: Régóta nem beszéltem vele, de azt hallottam, nem teljesen ment nyugdíjba, időnként koncertezik Kínában és más helyeken is. Jó egészséget kívánok neki, teljes szívemből. Örülök, hogy azt csinálja, amit a legjobban szeret.

MN: Térjünk vissza a csodagyerekségére! Mit gondol, minek tulajdonítható a klasszikus zenében tapasztalható fixáció a tehetséges fiatalokkal kapcsolatban?

SM: Azt hiszem, olyasféle dolog lehet ez, mint csodát látni: az ember azt mondja, hogy nem létezik, és mégis, ott van a szemünk előtt a fiatal, aki a korához képest ördögien nehéz darabokat játszik. De én a Wunderkind-jelenségnél jobban hiszek a művészi minőségben. A világ gyorsan változik, és a legtöbb csodagyerek alig tűnik fel, már el is felejtik. Csak nagyon kevesek képesek hosszú karriert építeni. Én nagyon hosszú pályát tudok magam mögött, és szeretném azt gondolni, még mindig van mit megosztanom a közönséggel. Olyan ez, mint amikor a regényírók egyre kifinomultabban tudnak írni, egyre mélyebb és értékesebbek gondolatokat képesek megfogalmazni. Tehetségre bukkanni izgalmas, jó és ámulatra késztet. De még fontosabb emlékezni rá, hogy egy művész növekedik, és egyre több tapasztalatot gyűjt, és ezáltal egyre többet tud kínálni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.