Interjú

„A lóversenyek korában”

Shlomo Mintz hegedűművész

Zene

Az izraeli művésszel a július harmadik hetében sorra kerülő Fesztivál Akadémia Budapest programjában és a Fehér Ilona-hegedűverseny zsűri elnökeként is találkozhatunk. Ezekről beszéltünk vele.

 

Magyar Narancs: Nagyon korán színpadra került, és egyik nevezetes fellépésén, mindössze tizenhárom évesen Zubin Mehta karmester mellett játszott. Hogyan emlékszik erre a koncertre?

Shlomo Mintz: Tizenegy évesen mutatkoztam be közönség előtt, Mehtával pedig egy Paganini-hegedűversenyt játszottam. Mondanám, hogy nem lehet elfelejteni egy ilyen alkalmat, de valójában alig emlékszem, annyira izgultam. Csak az emberek visszajelzéséből tudtam meg, hogy minden remekül sikerült. Persze rengeteget és keményen gyakoroltam azokban az években, minden órám erről szólt. Nem is hiába, mert később, többek között Isaac Stern nagylelkű segítségével beindult a pályám.

MN: Úgy tudom, Mehta mára visszavonult.

SM: Régóta nem beszéltem vele, de azt hallottam, nem teljesen ment nyugdíjba, időnként koncertezik Kínában és más helyeken is. Jó egészséget kívánok neki, teljes szívemből. Örülök, hogy azt csinálja, amit a legjobban szeret.

MN: Térjünk vissza a csodagyerekségére! Mit gondol, minek tulajdonítható a klasszikus zenében tapasztalható fixáció a tehetséges fiatalokkal kapcsolatban?

SM: Azt hiszem, olyasféle dolog lehet ez, mint csodát látni: az ember azt mondja, hogy nem létezik, és mégis, ott van a szemünk előtt a fiatal, aki a korához képest ördögien nehéz darabokat játszik. De én a Wunderkind-jelenségnél jobban hiszek a művészi minőségben. A világ gyorsan változik, és a legtöbb csodagyerek alig tűnik fel, már el is felejtik. Csak nagyon kevesek képesek hosszú karriert építeni. Én nagyon hosszú pályát tudok magam mögött, és szeretném azt gondolni, még mindig van mit megosztanom a közönséggel. Olyan ez, mint amikor a regényírók egyre kifinomultabban tudnak írni, egyre mélyebb és értékesebbek gondolatokat képesek megfogalmazni. Tehetségre bukkanni izgalmas, jó és ámulatra késztet. De még fontosabb emlékezni rá, hogy egy művész növekedik, és egyre több tapasztalatot gyűjt, és ezáltal egyre többet tud kínálni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.