rés a présen

„Most indul az aranykor”

Zene

Nagy Zoltán operaénekes

rés a présen: Idén július 10-től a nyár végéig az Aidát játsszák a burgenlandi Szentmargitbánya kőfejtőjében, mely mű a látvány operája, a „zenei látványé” is, egymást érik a szertartásos és bevonulási zenék, indulók. Az előadás egyik szereplőjeként mit gondol, milyen élmény Thaddeus Strassberger rendezése?

Nagy Zoltán: Már elsőre lenyűgözött a látványterv, de nem gondoltam volna, hogy az előzetesen bemutatott díszletmakettet sikerül ennyire valósághűen megvalósítani. Thaddeus Strassberger tapasztalt, megfontolt és különleges esztétikai érzékkel rendelkező művészember, öröm vele a közös munka. Ha pedig a színpadon állók szeretik a készülő előadást, bízom benne, hogy a közönség számára is nagy élmény lesz a nyári produkció.

rap: Ha jól tudom, ezúttal kaszkadőrök, mutatósan koreografált momentumok is lesznek. Passzol ez a műfajhoz?

NZ: Valóban különleges látványosságban lesz része a nézőknek. A számos (részben magyar) statiszta mellett egy híres grúz tánccsoport fantasztikus táncművészeit is megcsodálhatják. Habár az Aidát napjainkban sokan kamaradrámaként említik, a keletkezéstörténetét és az operai hagyományokat ismerve, arra következtethetünk, hogy nagyon is benne rejlik egy grandiózus produkció lehetősége. Ráadásul az Aida még ma is olyan vonzó cím, amire jegyet vesznek az emberek, a közel hatezer férőhelyes szentmargitbányai kőfejtő programjában az egyik legszerencsésebb választás.

rap: Milyen kihívások elé állít egy ilyen szabadtéri előadás? Hiszen egy kőszínházban ismert az akusztika, a hang sem száll el, viszont nincsen mikroport.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.