„…nem azért becsülöm Kodályt, mint a legjobb magyar zenészt, mert barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagyszerű emberi kvalitásaitól eltekintve) a legjobb magyar zenész. Hogy e barátság hasznának legjavát én láttam, és nem Kodály, ez újból csak az ő nagyszerű képességeit és félreálló önzetlenségét bizonyítja. Küzdelmeket nem éppen nélkülöző pályámon mindenkor bátran és nyíltan mellém állott, soha fáradságot nem kímélt, ha érvényesülésemről volt szó.”
Így írt Bartók Béla arról a véd- és dacszövetségről, amely sok művészbarátsággal ellentétben sohasem bicsaklott meg. Természetesen Kodály-művet is hallunk – a Székely fonó részletét –, máskülönben kelet és nyugat közötti dallamvándorlást ígér a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje, amelyen Horti Lilla énekel szólót, aki szinte a Budapesti Wagner-napokról érkezik. A műsor francia és olasz zeneszerzői mellett a gyakran elhanyagolt Veress Sándor neve is figyelmet érdemel (Óbudai Társaskör, július 5., nyolc óra).
A tangó nagykövetei is tiszteletüket teszik a budapesti forróságban. A Quinteto Astor Piazzolla 1998-ban alakult öt kiváló virtuóz muzsikussal és azzal a bevallott céllal, hogy Buenos Aires zenei tájképét a lehető legtöbb helyen újraalkossák a világban. Az argentin zeneszerző szinte védjeggyé vált hangszerelése a bandoneon, hegedű, zongora, elektromos gitár és nagybőgő részvételével játszó kvintett, enélkül nincsen nuevo tango sem. A kvintett hangversenyére négy sorlemezükkel érdemes hangolódni (Magyar Zene Háza, július 9., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
