mi a kotta?

Ődöngő tangó

Zene

Komolyzenei programajánló a 2024/27. hétre

„…nem azért becsülöm Kodályt, mint a legjobb magyar zenészt, mert barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagyszerű emberi kvalitásaitól eltekintve) a legjobb magyar zenész. Hogy e barátság hasznának legjavát én láttam, és nem Kodály, ez újból csak az ő nagyszerű képességeit és félreálló önzetlenségét bizonyítja. Küzdelmeket nem éppen nélkülöző pályámon mindenkor bátran és nyíltan mellém állott, soha fáradságot nem kímélt, ha érvényesülésemről volt szó.”

Így írt Bartók Béla arról a véd- és dacszövetségről, amely sok művészbarátsággal ellentétben sohasem bicsaklott meg. Természetesen Kodály-művet is hallunk – a Székely fonó részletét –, máskülönben kelet és nyugat közötti dallamvándorlást ígér a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje, amelyen Horti Lilla énekel szólót, aki szinte a Budapesti Wagner-napokról érkezik. A műsor francia és olasz zeneszerzői mellett a gyakran elhanyagolt Veress Sándor neve is figyelmet érdemel (Óbudai Társaskör, július 5., nyolc óra).

A tangó nagykövetei is tiszteletüket teszik a budapesti forróságban. A Quinteto Astor Piazzolla 1998-ban alakult öt kiváló virtuóz muzsikussal és azzal a bevallott céllal, hogy Buenos Aires zenei tájképét a lehető legtöbb helyen újraalkossák a világban. Az argentin zeneszerző szinte védjeggyé vált hangszerelése a bandoneon, hegedű, zongora, elektromos gitár és nagybőgő részvételével játszó kvintett, enélkül nincsen nuevo tango sem. A kvintett hangversenyére négy sorlemezükkel érdemes hangolódni (Magyar Zene Háza, július 9., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.