NYÁRI PROGRAMAJÁNLÓ – Interjú

„Itt tényleg szeretnek”

Snétberger Ferenc gitárművész

Zene

Honvágya nincs, hiszen nagyon sokat van itthon. Épp új stúdiót avattak a Józsefvárosban, a nevét viselő zenei központ pedig még mindig kiemelkedést kínál a tehetségek számára.

Magyar Narancs: Úgy tudom, a fényképezés a hobbid.

Snétberger Ferenc: Egy darabig sokat fényképeztem, és nagyon élveztem. Japánban turnéztam, ellátogattunk Tokió műszaki negyedébe, az Electric Citybe, és hát mit hozhattam volna onnan mást, mint fényképezőgépet. Csináltam pár képet, és a feleségem biztatott, hogy jó a szemem, azt látom, amit kell.

MN: Van közös a fényképezésben és a zenélésben? Úgy képzelem, mindkettőhöz benne kell lenni a pillanatban.

SF: A zenében mindenképpen így van. Nem szabad elmulasztani a pillanatot.

MN: Sokat beszéltél a salgótarjáni gyerekkorodról, és említetted a híres festőt, Balázs Jánost is. Ha jól gondolom, ő volt az első neves művész, akivel találkoztál.

SF: Volt egy híres utca, a Pécskő utca, annak a végén volt a „cigányhegy”. Mi a közelben laktunk, egy panelházban, de a nagymamám a cigányhegyen lakott, sokat jártam nála, segítettem neki tüzelőt hasogatni. Mellette lakott Balázs János. Furcsa ember volt, nem nagyon értettem, hogy mit csinál. Kint ült, festett, nem tudtunk mit kezdeni vele. Ahogy telt az idő, egyre több ember jött hozzá külföldről, filmet forgattak vele, megjelent a tévé. Én lehettem 8–9 éves, ámultam, gondoltam, ez híres ember lehet. Ott álltak az utcában a külföldi autók, hát az nagy újság volt. Néztük őket, befeküdtünk alájuk. Balázs János a nagymamámnak is festett képet. Egyszer megörökítette alkonyatkor a cigányhegyet, az nagyon tetszett. Talán azért emlékszem rá ilyen jól, mert megragadtak a színek. Amikor játszom, főként ha improvizálok, gyakran színeket látok.

MN: Hajlasz a szinesztéziára? Milyen színű az E-dúr?

SF: Nekem kék.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.