NYÁRI PROGRAMAJÁNLÓ – Interjú

„Itt tényleg szeretnek”

Snétberger Ferenc gitárművész

Zene

Honvágya nincs, hiszen nagyon sokat van itthon. Épp új stúdiót avattak a Józsefvárosban, a nevét viselő zenei központ pedig még mindig kiemelkedést kínál a tehetségek számára.

Magyar Narancs: Úgy tudom, a fényképezés a hobbid.

Snétberger Ferenc: Egy darabig sokat fényképeztem, és nagyon élveztem. Japánban turnéztam, ellátogattunk Tokió műszaki negyedébe, az Electric Citybe, és hát mit hozhattam volna onnan mást, mint fényképezőgépet. Csináltam pár képet, és a feleségem biztatott, hogy jó a szemem, azt látom, amit kell.

MN: Van közös a fényképezésben és a zenélésben? Úgy képzelem, mindkettőhöz benne kell lenni a pillanatban.

SF: A zenében mindenképpen így van. Nem szabad elmulasztani a pillanatot.

MN: Sokat beszéltél a salgótarjáni gyerekkorodról, és említetted a híres festőt, Balázs Jánost is. Ha jól gondolom, ő volt az első neves művész, akivel találkoztál.

SF: Volt egy híres utca, a Pécskő utca, annak a végén volt a „cigányhegy”. Mi a közelben laktunk, egy panelházban, de a nagymamám a cigányhegyen lakott, sokat jártam nála, segítettem neki tüzelőt hasogatni. Mellette lakott Balázs János. Furcsa ember volt, nem nagyon értettem, hogy mit csinál. Kint ült, festett, nem tudtunk mit kezdeni vele. Ahogy telt az idő, egyre több ember jött hozzá külföldről, filmet forgattak vele, megjelent a tévé. Én lehettem 8–9 éves, ámultam, gondoltam, ez híres ember lehet. Ott álltak az utcában a külföldi autók, hát az nagy újság volt. Néztük őket, befeküdtünk alájuk. Balázs János a nagymamámnak is festett képet. Egyszer megörökítette alkonyatkor a cigányhegyet, az nagyon tetszett. Talán azért emlékszem rá ilyen jól, mert megragadtak a színek. Amikor játszom, főként ha improvizálok, gyakran színeket látok.

MN: Hajlasz a szinesztéziára? Milyen színű az E-dúr?

SF: Nekem kék.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.