Rachmaninov a késő romantika alakja, akit anakronisztikus érzelmei az előző évszázadba száműznének, Sosztakovics modern, sok stílusban alkotó zeneszerző, aki a művészet szovjet falai között is önazonos tud maradni, de épphogy össze nem roskad. Előbbi az Egyesült Államokban lel menedéket, utóbbi egyes jegyeit máig értetlenül figyelik a szabad világban. Ennek a két életműnek egy-egy igen hasonló darabja találkozik Kokas Dóra csellóművész és az örmény-dán Marianna Shirinyan zongoraművész lemezén.
Rachmaninov g-moll szonátája 1901-ben született, miután a szerző kilábalt önsorsrontó alkotói válságából: a megtorpanás nyomai a magával ragadóan dallamos, sodró kompozíción kicsit sem hallatszanak. Sosztakovics d-moll szonátája ugyancsak pazar alkotás, s bár az ő zenei palettáján nem szerepelnek azok a színek, amelyek Csajkovszkij örököseinél még igen, akár romantikusnak is mondhatjuk. Sosztakovics 1934-ben házas emberként beleszeretett egy fiatal növendékébe, akiért rövid időre elhagyta a feleségét.
Kokas Dóra és Marianna Shirinyan játéka nyomán a két alkotás rokoni vonásai megszaporodnak: a csellista érzelmekkel teli hangja, eleven ritmusai könnyed technikája, a zongorista interpretációjának finom részletei, elbűvölő dinamikája maradandó élménnyé teszik ezt a felvételt. Rachmaninov ráadásként felcsendülő Vocalise-je ezek után nem kevésbé mívesen formált jutalomjáték.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
