lemez

Eötvös Péter: Fermata, Respond, Cziffra Psodia

Visszhang

Kései művek hallhatók a 80 éves korában elhunyt mester szerzői lemezén.

Eötvös Pétert bátran nevezhetjük az utóbbi évtizedek legjobb, legtalálékonyabb komponistájának, akinek Debussy és Schönberg, Messiaen és Ligeti egyformán inspiráló előképül szolgált. Ahogy Eötvös sok darabját, ezeket is egy-egy programszerű ötlet vezérli, amelyek alighanem fontosabbak a szerző saját módszeréhez, mint a hallgató számára. A gesztusszerű motívumokból felépülő Fermata a pandémia idején született, afféle zenei napló az Ensemble Contrechamps előadásában. Bartók fiatalkori hegedűversenyére emlékeztető Respond egy korábbi brácsaverseny újragondolása, amely a Három nővér című opera búcsújelenetén alapul, de önmagában is élvezhető zenei portré. A Concerto Budapest előadásának érzelemgazdag brácsaszólistája Szűcs Máté.

Legkevésbé a zongoraverseny választható el inspirációjától és a megrendelés körülményeitől: a Cziffra Psodiát a Cziffra György-emlékévben mutatták be Balázs János szólójával, ezen a felvételen maga a szerző vezényli a svájci Suisse Romande zenekart. A versenyműben, amelyben Lukács Miklós cimbalomjátéka is fontos szerephez jut, Liszt hatását halljuk, de a romantikus jegyek nem keltenek hamis nosztalgiát: mintha a zongora csúcskorszakából ismerős virtuóz gesztusok, trillák és crescendók új életre kelnének Balázs János keze alatt. A Cziffra Psodia színes harsánysága folytán Ligeti György zongoraversenyével is rokonságot mutat, hacsak brutalista vonásaival el nem válik attól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.