Május 19-én bejelentette a kormány, hogy elindul a Nemzeti Kutatási Kiválósági Program (NKKP), amely kiváltja az eddigi tudományfinanszírozási rendszert. Szakmai körökben hónapok óta téma volt az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) megszűnése, amelynek idei pályázatait tavasszal késve is írta ki a minisztérium. Az 1986-ban, a Kádár-rendszer utolsó éveiben létrehozott programot amúgy sem tartották hibátlannak: a megalapításakor 4 milliárd forintos keretösszeggel, a politikától függetlenül működött – ehhez képest a tavalyi 13,5 milliárd nem tűnik soknak. A bizalom pedig azután illant el, hogy 2014-ben a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) alá sorolták, és 2020-ban Palkovics László akkori miniszter saját kezével írta át a zsűri támogatási listáját. Abban viszont közmegegyezés volt a hazai kutatók körében, hogy az OTKA legalább létezik.
A Nemzeti Kutatási Kiválósági Program működtetésére az NKFIH tavaly októberben létrehozta a Kutatási Kiválósági Tanácsot (KKT), amelyet a Nobel-díjjal kitüntetett Krausz Ferenc vezet. A hivatalos közlemény szerint a testület létrehozásának célja, hogy „erősödjenek a kiválósági alapú kutatási támogatások által kiváltott gazdasági és társadalmi hatások, valamint növekedjen a kutatói életpálya vonzereje”, s szaporodjanak a kifejezetten a „gazdaság növekedését” elősegítő kutatások. A tanács szeme előtt lebeg az is, hogy a hazai kutatók száma a mostani másfélszeresére nőjön az évtized végére, de a legfontosabb, hogy a forrásokat – az OTKA 13,5 milliárdja helyett immár 19 milliárdot – „hatékonyan” osszák el. A pénzekről egyedül e héttagú testület dönt, de a pályázatokat 14 panel bírálja el, panelenként 7 taggal, élükön külföldi elnökökkel.
A héttagú KKT tagja Aczél Petra társadalomtudós, Greiner István, a Richter Gedeon Nyrt. kutatási és fejlesztési igazgatója, Kondorosi Éva növénybiológus, Perczel András biokémikus, Röst Gergely matematikus, valamint Stépán Gábor Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök. Valóban kiválóságok egytől egyig, legfeljebb az borzolta a kedélyeket, hogy a bölcsészettudományt az irodalomtudósoktól az egyiptológusokon át a történészekig egyetlen társadalomtudós képviseli. De ne lepődjünk meg ezen akkor, ha Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyíltan beszélt „a kutyának sem kellő” társadalomtudósok haszontalanságáról. Továbbá sejthetjük, hogy a kormány is szívesebben fektet a jóval magasabb haszonkulccsal működő – és a hatalommal szemben a természeténél fogva kevésbé kritikus – reáltudományokba.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
