Visszhang: lemez

Koskinen: Fuga Indiana / Joonas Ahonen

Visszhang

Arto Koskinen a hetvenes éveiben járó finn zeneszerző.

Terry Riley-hoz és Lou Harrisonhoz hasonlóan azok közé tartozik, akiket felvillanyozott a Beatles indiai utazása, Ravi Shankar szitárjátéka és az indiai ragák egyszerre kötött, mégis szabad, improvizatorikus világa. Tizenhét tételes ciklusa, a Fuga Indiana kísérlet arra, hogy a bachi ellenpontot – a reneszánszban és barokkban gyökerező, ugyancsak kötött szerkesztésmódot – ötvözze a hindusztáni klasszikus zene stílusaival és modális hangsoraival. Az indiai stílusirányzatok egyikét, a dhrupadot olykor a hang jógájának is nevezik, de túl vagyunk már azon, hogy rögtön hátast dobjunk mindentől, ami a nagy Indiából érkezik. Mivel a zongora a szitárral ellentétben nem képes a hangok hajlítására, Koskinen kompozíciójában egzotikus ízt nem érzékelünk, sokkal inkább a rokonságot Debussy vagy Cage egyes műveivel, és meglepő módon még inkább Keith Jarrett koncertimprovizációival. Így máris megmutatkozik Arto Koskinen koncepciójának sérülékeny pontja: olyan ez a zene, mintha nem írott darabokból állna, miközben mégis írott darabokról van szó. A kortárs érdeklődésű, negyvenéves finn pianista, Joonas Ahonen, aki pár éve Ligeti zongoraversenyéből is nagyszerű lemezt készített, mívesen, szép billentéssel játssza a bachi áttetszőséget igénylő kompozíciókat. Hogy jelentősek-e ezek a művek? Ebben nem vagyunk biztosak, de jó őket hallgatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.