Az más kérdés, hogy a zavar következtében a gyerekek (van különbség a felnőtt-, illetve a gyerekkorban kialakult dadogás között) visszahúzódók lesznek, amin nem javít a felnőttek aggódása, ahogy a kortársak gúnyolódása sem.
Bea és Min csodás környezetben nő fel, egy nagy házban, szeretetteli légkörben. Arra, hogy nem a legjobb anyagi körülmények között élnek, csupán az albérlők sokasága utal, illetve az, hogy a két nagyon is különböző gyerek közös szobába kényszerül. Min rendetlen, állatokat is behurcol a hálóba, Bea pedig kényszeresen próbálja őrizni a rendet. Demarkációs csíkot is ragaszt a padlóra, hátha távol tudja tartani magától Min káoszát. Aztán egy nap a mindig fecsegő Min elnémul. Ha akar, akkor se tud egy mondatot összehozni. A két kislány nekiáll megoldást keresni, és találnak is valamit: a dibbukot. A rémet. Tényleg a dibbuk tehet mindenről, ami rossz a világunkban? És mi a teendőnk, ha a baj okát máshol kellene keresni?
Daniela Jaglenka Terrazzini illusztrációi először egy csodálatos világba vezetnek; magunk is rosszul leszünk, amikor felfedezzük Min vállán az ezüstös rémet. De nagy kérdés, hogy valóban látjuk-e. Néha mintha ott se lenne. Csak úgy, mint a saját szörnyetegeink. A könyv segíthet megtalálni a megfelelő szöget, ahonnan érdemes rájuk tekinteni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
