Bethany Lathrop 35 évvel volt fiatalabb nála: „Húsz évig éltünk együtt, amíg ő meg nem halt.” A tárlat szintén egy videóval indul, Szipál fotográfus fia, Péter is hasonló derűvel meséli, hogy teljesen csak a születésénél volt jelen az apja, utána már nem annyira. Barátok és kollégák vallanak arról, hogy milyen ember és milyen alkotó volt az 1956-ban Los Angelesbe emigrált művész. (Vincze Lilla: „Élettanácsokat adtál és bohémságot!”)
Szipál debreceni fotósdinasztiából származott, a tárlat bemutat családi relikviákat is, megképezve az otthoni miliőt. Ahogy a művész a fény és árnyék dinamikájával és a geometriai alakzatok mintájára (ezeket vázlatok is bizonyítják) komponálta a hollywoodi művészekről készített portréit, úgy a kiállítás is az ellentétekkel és a formákkal játszik. Berendezték a műtermét is, így hatásosan tudták (főképp a negyedik, csarnokszerű teremben) megmutatni azt is, hogy miben volt Szipál a legerősebb. Ő nem az attribútumokra volt kíváncsi („Meg akarom nézni, milyen vagy haj meg minden nélkül” – mondta Vinczének), hanem valami esszenciálisabbra. Számára a tekintet volt a legfontosabb; zavarba ejtően merednek ránk az elegánsan installált alkotások.
A végén lehet játszani is, bemenni a legismertebb beállításába és fotózkodni. De az anyag felmutatja a sok vicc mögött az életmű értékeit is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
