Az apa forszírozta a programot, a kamasz nem vevő a természet szépségeire, és sátorverésben sem szeretne rekordot felállítani. A középgenerációs vállalkozót egyformán idegesíti a pályakezdő és a pálya vége felé tartó kolléga: egyikük pökhendi, neki minden alanyi jogon jár, míg a másik még az utasításokat sem tudja dekódolni. Hasonlóan feszült a helyzet a családi ebéden is.
A színház valahol a megírt előadás és a teljes impró között van, így még nehezebb is a színészek helyzete, mintha „csak” egy-egy lazán felvázolt szituációban kellene boldogulniuk. Megvan a konkrét helyszín és a történet sarokpontjait is előre rögzítették, a színészek azt is tudják előre, hogy mire fog kifutni a jelenet. Mert éppen ez az imprószínházban talán legizgalmasabb elem itt nem működne, ugyanis másféle játékvezetést alkalmaz a társulat. Mediátorok (Gönczi Dorka és Varga Zsolt) eseteiből áll össze a sztorikoktél, a leszűrhető tanulságok vágyával kerülnek elénk az egyszerre tipikus, mégis ügyesen egyénített figurák. Nem puszta szkeccseket látunk, hanem valódi problémákat, nem kell a humornak vinnie mindent. De persze azért sokat nevetünk. Legjobb talán a produkciót rendezőként is jegyző Ötvös András. Instant megoldásokat persze nem kapunk, de érzékenyítéshez nagyon is ajánlott egy ilyen közösségi szeánsz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
