Karafiáth Orsolya

Amikor a hetvenes években egy író-olvasó találkozón megkérdezték, hogyan lett író, rávágta: így születtem. A lapok jól ki is szerkesztették: íróhoz méltatlan módon felelt. Holott ebben a gyorsan odacsapott, de valószínűleg évek alatt kiérlelt mondatban ott lehet az igazság.

Mészöly Miklós 2001-ben, Polcz Alaine épp tíz éve távozott. Nemrég jelent meg vaskos kötetben a levelezésük. A házaspár az anyagot (744 levél) 1998-ban helyezte letétbe a Petőfi Irodalmi Múzeumban, és ezzel a gesztussal – minden korlátozás nélkül – kutathatóvá és olvashatóvá avatta azokat. Aki intim titkokra kíváncsi, azt itt nem talál. Aki viszont két unikális ember rendhagyó kapcsolatát szeretné megérteni, az sokat kap ettől a letaglózó gyűjteménytől. De nem rózsaszín ködöt és mesét.

Karafiáth Orsolya írása Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezéséről.

Huszonöt év, ez már okot ad a nosztalgiára, bár én a leg­elsőn nem voltam, fizikai valómban legalábbis.

Jónás Vera Experiment nevű együttesét 2011-ben alapította. A zenekar számos hazai és nemzetközi sikert ért el, nemrég a Müpában adtak telt házas koncertet, de ennek ellenére is rajthoz álltak a Sziget Nagy-Szín-Pad című ún. tehetségmutatóján.

Zenekara, a Blahalouisiana idén nyáron lett ötéves, amit nagyszabású koncerttel ünnepelnek, ősszel pedig jön az új lemez is.

1976, a Blondie című első Blondie-album éve a születési évem is, de anya csak a 80-as évek elején kattant rá, ahogy oly sokan Magyarországon. Mint minden magára valamit adó fiatalasszonynak, neki is bejött a nálunk diszkókirálynőként tálalt amerikai szőkeség, úgyhogy ő is beblondult, volt fehér pántos rucija is, mint Debbie Harrynek a Parallel Lines borítóján (az 1978-ban megjelent albumot 1982-ben árulták Magyarországon – a szerk.), aztán a nappali közepén énekelte, hogy úú, áá.

Régóta foglalkoztat a nők barátsága, hiszen már a barátság szó kimondásakor is férfiakra gondolunk, híres barátságok jutnak az eszünkbe, Goethe és Schiller, Hacsek és Sajó. Ezek mind magasztosak, példaértékűek, kiállják az idő próbáját.

Észak-Svédországban, a sarkkör felett csaknem 160 kilométerre dolgozik egy kis faluban, Pojkijärviben egy nagyon elszánt turistáknak létesített szánhúzó kutyás táborban; „camp manager”. Rendben tartja a házakat, a kutyákat, ő főz a vendégeknek. De többnyire teljesen egyedül van a falutól jó pár kilométerre lévő telepen.

Az elmúlt évekkel szemben idén sokkal több olyan koncert volt, amit imádtam, de most is arról írok, hogy mit láttam a koncerteken túl. Elsősorban a biztonsági kérdések érdekeltek.

Az már nem az ő ágya volt…