A beengedésnél mindig sokat kellett várni, ám most ez az idő megduplázódott az új beléptetési rendszer miatt, ami ugyan már a tavalyi startra elkészült, de csak most aktiválták. A beléptetés háromlépcsős lett; a karszalagokat csak fényképes igazolvánnyal lehet kiváltani. A belépők neve egy adatbázisba kerül, s ennek alapján lehet a hatóságokkal egyeztetve előszűrést végezni. (Az adatvédelmi törvények szerint bizonyos adatok kezelésére csak a hatóságoknak van joguk.) Minderre úgymond a terrorfenyegetettség miatt volt szükség, de a hamis jegyek elleni harcban is segített, hisz így jócskán csökkent a másodlagos jegyértékesítés, nem volt ugyanis értelme például a megállóban olcsón venni hamis, fénymásolt vagy több példányban kinyomtatott jegyet, mert egy emberhez csak egy jegy tartozhatott. Jövőre már a karszalagok is személyhez kötöttek lesznek, s rájuk kerülhet a készpénzmentes fizetési rendszer is. Arra is lesz lehetőség, hogy olyan alapvető egészségügyi adatokat rávezessenek, mint a vércsoport, az allergia vagy az esetleges betegségek. Sőt, ha már nem csupán egy QR-kód, de csip is lesz a karszalagon, akkor a tömegmozgást is jobban lehet monitorozni.
„Mi annyit tudunk tenni, hogy megteremtjük a feltételrendszerét annak, hogy a megfelelő szervek hozzájuthassanak a releváns információkhoz, illetve igyekszünk a lehető legkisebbre minimalizálni a veszélyt” – mondja Benis Dániel műszaki vezető. A veszélynél nem kell feltétlenül közvetlen életveszélyre gondolni, egy tömegpánik is beláthatatlan következményekkel járhat. „Két perc alatt ki lehet üríteni a Nagyszínpad előtti teret. Körben nagy teljesítményű lámpák vannak, ha valami történik, azonnal felkapcsoljuk őket. Egyhektárnyi területet lehet így nappali fénybe vonni. A pánikot az információhiány csak fokozza, ennek elkerülése érdekében azt is real time tudjuk módosítani, hogy mi álljon a kivetítőkön, üzeneteket tudunk küldeni akár Viberen is.”
Háromszáz fős a vészhelyzet esetén reagálni képes műszaki csapat, és az egész sziget be van lámpázva meg hangszórózva: „világvége” idején is tudnak világítani és szólni a tömeghez. Az egyik vészhelyzeti protokoll rögtön az első nap vizsgázott egy elhagyott csomag miatt. A szervezők ebben az esetben sem riogattak, elmondták, mennyi időre van körülbelül szükségük, mit várnak a vendégektől. Ők jól reagáltak, vártak, betartották, amit kértek tőlük, s minden ment tovább, azaz kezdődhetett a fesztivál.
Bicska Mini
Közel száz fiatal rendőr „bulizik” fedetten, azaz Sziget-lakónak álcázva, s a terrorelhárításnak is van kint egy bevetési egysége, egy pedig ugrásra készen dekkol a Készenléti Központban. Az Alkotmányvédelmi Hivatal kezeli a rendezvény információs biztonságát, de a Sziget is megerősítette a saját biztonsági szolgálatát – nemcsak élőerővel, de technikával is: bombakereső kutyák, fémdetektoros kapuk, gázrészecskeszűrős csomagátvizsgálás. „Mint a reptereken, kis gézlapot végighúzunk a táskán, majd a lapról megkapjuk az információt arról, érintkezett-e a csomaggal robbanóanyag.” Engem egyszer sem vizsgáltak át, mert célzott ellenőrzés folyik, s úgy látszik, nem voltam elég gyanús.
A fesztivál teljes területe be van kamerázva, és minden egyes kamerát lehet mozgatni is. Az irodában meg is nézzük, hogy ki mit csinál épp. Egy nagydarab, zord arcú ember telefonálgat a Nagyszínpad előtt, nekem gyanús, de simán elsétál. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a rendvédelmi szakszolgálatoknak is megvan a saját biztonsági rendszere, amit még a Sziget dolgozói sem láthatnak, akkor tulajdonképpen nyugi van. A K-híd külső felén arcfelismerő kamera is működik, persze, ha valaki Pokémonnak öltözik, az nehézséget jelent. „Ne feledjük, ez nem egy repülőtér! – mondja Benis. – Még kis méretű bicskát is be lehet hozni, hiszen, ugye, kempingként is működünk.”
Átgondolni a rendszert
Kedvenc döglési helyem mindig a Civil falu, idén sem volt ez másképp. Sajnos sosem megyek ki olyan korán, hogy a másnapos jógát (sima fekvés lehet csukott szemmel, én is gyakorlom olykor) elérjem, mégis elsőként a már tizenhatodik éve folyamatosan kint lévő jógasátorhoz tartok. Ők minden reggel következetesen nyolckor nyitnak, bár kilenc, fél tíz előtt nem jön hozzájuk senki. A délelőtti vendégek legtöbbje rendszeresen visszatérő arc. „Délután érkeznek, akik csak úgy ránk akadnak – mondja Nógrádi László –, este pedig a részegek. Kedvesen rájuk mosolygunk, és elmagyarázzuk, hogy talán nem ez az állapot, amikor az egyensúlygyakorlatokat a legkönnyebben elsajátíthatják, de szeretettel várjuk őket másnap.” A legvonzóbb attrakció itt a mandalaszínezés, akárhányszor erre járok, látom, hogy teljesen átszellemült emberek színeznek, akár órákon át. „Nagyon bejött – mondja róla Nógrádi –, nagyon terjednek a felnőtteknek szánt színezőkönyvek is. Kikapcsol teljesen, itt is látjuk, hogy megérkezik a vendég fáradtan, aztán néhány óra múlva kisimultan távozik. Elsődleges célunk a jóga rendszerének átadása, egy nemzetközi jógaiskola részei vagyunk, világszerte ugyanazzal az autentikus ősi tanítással vagyunk jelen, így abban is tudunk segíteni, hogy a fesztivál után hová fordulhat, aki a továbbiakban is az élete részévé szeretné tenni, amit nálunk megismert. Szigetenként általában olyan kétezren–kétezer-ötszázan jönnek ide, harmaduk gyakorol is velünk. Volt, hogy már éppen zártam volna, mikor egy fiú feltépte a sátrat, és rám kiáltott: azonnal taníts meg meditálni! Reggelig beszélgettünk aztán, de természetesen a meditálást nem sajátította el, nincsenek instant módszerek.”
A Recycling Center szintén a civilek között lapul meg, ide lehet(ne) visszahozni a szelektíven gyűjtött pillepalackokat és alumíniumdobozokat – ajándékért. Tavaly az ötszáz forintos visszaváltási ár nem bírt még olyan vonzerővel, hogy a fiatalok nekiálljanak a csaknem húszezer forintos jegy kicsengetése után takarítani. Idén az volt a nagy ötlet, hogy a Sziget hivatalos pólóit, bögréit, napszemüvegeit, kitűzőit kapja jutalmul, aki visszahoz egy zsák hulladékot. Csakhogy már a harmadik napon a szomorú „No more gift!” feliratú tábla fogadja a néhány palackkal odatántorgókat.
„Elfogyott minden – sóhajt Nádasdi Lili, a sátor egyik munkatársa. – Félő, hogy az első két nap ajándéközöne után a leadási lendület is elapad. Bár a tizenöt perces ingyenwifi, amit már két palackért is adunk, még idevonzza a szerényebb gyűjtőket. Jövőre kicsit át kell gondolnunk a rendszert, mert az első napokban láttuk, hogy a póló – aminek az árát egy zsákban határoztuk meg, de a hivatalos márkaboltban csaknem tízezer forintba kerül – delejes hatással van a csalókra is. Volt, aki öt-hat felsőre is rámozdult, de a munkamódszere nem a szemétszedés volt, hanem a szelektív kukák fosztogatása. Túl lazán határoztuk meg a szabályokat, holott az ötlet jó. Itt áll a nyakunkon a sok összehordott szemét, mert nem alakult még ki az elszállítás ritmusa sem, az ajándékok hiánya pedig egyre nagyobb feszültséget generál. Meg aztán épp nappal, amikor itt vagyunk, elég nehéz szemetet találni, hisz dolgoznak a hivatalos takarítók is, így a gyűjtők, hogy megelőzzék őket, a nagykoncertek után lendülnek bele, amitől pont az a reménybeli missziónk nem működik, hogy az eldugottabb helyeken felgyűlt szemét is eltűnjön. Szerencsére sokan vannak, akik az egészet jó, környezetbarát buliként fogják fel. Akad, aki kér délelőtt egy zsákot, és másnap hozza vissza a saját söröspalackjaival, mert arra fogadott, hogy tele tud-e inni egy zsákot…”
A NAV sátra igazi felüdülés. Mindig gyomorgörcsöm támad, ha csak a nevet hallom, most stresszlabdával és egy ügyfélkapus regisztrációval távozom, ez a NAV idei fesztiválslágere. Tőlük egy lépés a Közjegyzők sátra. Ez sem az a kiköpött civil szervezet, inkább azért jöttek, hogy segítsenek a civileknek, akik jellemzően nem tudják, mivel is tudnák őket segíteni. „Nagy általánosságban a többség azt sem tudja, mit csinál egy közjegyző. Valami dereng, hogy a hagyatéki eljárásban van szerepünk, de az az első, hogy a közjegyző valami őrületesen drága dolog. Holott egy középáras ügyvéd árfekvésén dolgozunk – mondja Pulinka Mihály közjegyzőjelölt és a MOKK (Magyar Országos Közjegyzői Kamara) jogi előadója. – Azt is kevesen tudják, hogy egy közjegyző is készíthet szerződéseket. Nem biztos, hogy olcsóbban megúszod, mint ügyvéddel, de még ez sincs kizárva. S nagyon nem mindegy, milyen a szerződésed, mert más hatása van a közjegyzőnél kötöttnek, ahol például peres eljárás nélkül is végrehajthatják, ha nem fizet a tartozó fél. Ezért van jelentősége annak, ha közokirat készül. Lakás adásvételénél például sokan inkább ügyvédet kérnek meg, félve a költségektől, holott később rengeteget lehet a vitás helyzetek megoldásán spórolni. Egy aláírás-hitelesítés például ezerötszáz forint – nem egy nagy összeg. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy vagyonjogi szerződést nemcsak házastársak, de élettársak is köthetnek, s ez nem feltétlenül a bizalmatlanság jele. Ha például csődbe jut a vállalkozásom, ne rántsam őt is magammal, ne ő viselje a következményeket.” A sátorhoz nem várt mennyiségű ember érkezett. A külföldieknek főleg lakásbérléssel kapcsolatos kérdéseik vannak, a magyarokat jellemzően elsősorban az érdekli, mennyibe is kerül közjegyzőhöz fordulni.
Balesetek, tűzesetek
Ezután Nagyszalonta sátrához megyek, ahol ki mást, Arany Jánost ünneplik: hatalmas farudakkal lehet toldisat játszani. Beállok, háromkilós rudammal én leszek az egyik női Toldi (az össztoldik közül a háromszázadik), bár majdnem leejtem a röhögéstől, mikor az Arany-idézet alatt azt olvasom, hogy egyek több spenótot. Egyik Toldiban felmerül, hogy kamera kellene a petrence végére, nehezíteni a szelfizést, én inkább attól félek, valakit fejbe vágnak a rúddal. Állítólag nem történt még baleset.
Bár négyszáz járőr figyeli folyamatosan, ki szorul segítségre, azért minden évnek megvan a baleseti slágere. Volt mászós év, amikor mindenre felmásztak (és lezuhantak), volt szelfibottal fejbe verős is, idén a hidegtől tartottak. Az első két este öt-hat fok volt, ami a Sziget története alatt eddig talán csak egyszer fordult elő. Soha nem kellett attól tartani, hogy bárki kihűlhet, de most folyamatosan kellett keltegetni és a sátrukba terelni a „kimerült” embereket. Végül mégsem ez lett a legfőbb gond.
„Idén a szeméttel állunk hadilábon. Szemetesekből csinálnak dobokat, és folyamatosan belemásznak a kukákba, nem tudjuk, miért – panaszkodik Benis. – Szombaton összebalhézott egy fiatalember az FKF-es autó sofőrjével, hogy ne kelljen kiszállnia a konténerből. Pedig nem akkora buli, ha, mondjuk, kétszáz tonna szemét kerül rád.” Kérdésemre, hogy valóban partibusz jár-e a fesztivál és a detox között, a válasz visszafogott. „Kötöttünk egy megállapodást a Honvédkórházzal, s ott is elhelyeztünk egy kódleolvasót, amivel a karszalagon lévő kód alapján könnyen be lehet azonosítani a beteget. Megoldottuk az ellátottak visszaszállítását is, ami nagyban megkönnyíti a kórházi dolgozók munkáját, hisz nem kell mindenkinek egyesével elmagyarázniuk, hogy mikor, hol, melyik közlekedési eszközt kell használni a visszajutáshoz.”
