Kiss Annamária

Fischer Dániel színész-író-zeneszerző produkciójában nincs semmi hagyományos, hacsak nem a helyszín maga, az Andrássy út egyik nagypolgári lakásában működő Fischer Iván Lakásszínház.

Az előadásban, amelyet Franz Kafka Az átváltozás című elbeszélése alapján Kárpáti Péter írt és Kovács D. Dániel rendezett, mi, nézők kapjuk meg a címszerepet.

A francia színész-drámaíró a darabot Alan Hodges Kódjátszma című amerikai filmjének és Hugh Whitemore Breaking the Code című színművének felhasználásával írta (a darabot a rendező, Horváth Patrícia fordította le).

Az előadás Janikovszky Éva 1938-tól 1944-ig, azaz 12 és 18 éves kora között vezetett naplóin alapul.

A romániai szász Elise Wilk drámája jó apropó, hogy az ifjabb generációk is beleélhessék magukat abba, hogy milyen volt a vasfüggöny mögött félni, és azon dilemmázni, hogy az emigrációt válasszuk-e vagy tűrjünk tovább.

A 19. századi Japán egyik leghíresebb írója, IV. Namboku Curuja kabuki színműve nyomán Silviu Purcărete a román nyelvű Radu Stanca Nemzeti Színházban 2018-ban rendezte meg ezt az előadást, hogy még abban az évben elnyerje vele a román színházi szövetség (UNITER) díját, három kategóriában is.

A tehetetlenség törvénye kimondja, hogy a testek alapvető tulajdonságukból adódóan megpróbálnak ellenállni minden, a mozgásállapotukban bekövetkezett változásnak. Csehov hősei ugyanígy tartanak ellen minden újnak, bénultan nézve a világuk szétesését. Csehov klasszikusához eddig talán még egyetlen rendezés sem társított zenei ritmust. Most a tizenkét szereplő a tizenkét szólam: a színpadi tehetetlenség maga.

Minden valószerűtlen: élénk színű gumimatracok, rapid házasság és hirtelen jött örökbefogadás, egy szép hercegnő – a Lady, Alice of Nevermore (Mentes Júlia) –, aki rangon alul választja ki magának Edgar Walport (Keresztes Tamás).

A Médeiát Kr. e. 431-ben mutatták be először Athénban és csúfosan megbukott, indítja útjára a monodrámát Karsai György, a magyar klasszika-filológia, színháztörténet és irodalomtörténet professzora. Rövid ismeretterjesztő kiselőadást tart a dráma hátteréről, egyebek közt arról, hogy hőseink hogyan szerezték meg az aranygyapjút Peliász király számára. Beszéde kihangosítva szól a fogadótérben, és akkor is, amikor a nézőtéren elfoglaljuk a helyünket.

Szotyiztak volna az ókori görögök? Ha igen, akkor lehet, hogy tangóztak is. Ha történeti hűségre nem is, a mű újító szándékú interpretálására annál inkább törekedett a Maladype Színházban Jaruszek Zsuzsanna és Társulata.

A szerelmi háromszög intézményére a szerző rátesz két lapáttal: kedélyünket szerelmi ötszöggel borzolja. A fiú beleszeret a bájos könyvkötőbe, akivel korábban már az apja is összeszűrte a levet. Az apukába hosszú évek óta szerelmes a felesége testvére, míg a feleség megszállottan odavan a saját fiáért. A sztereotípiát, miszerint a franciák a petite liaisonok rajongói, a darab remekül igazolja.