Balett

Mezítláb

A hattyúk tava

Kritika

Formákba rendeződik a függöny előtt gomolygó füst, amelynek „takarásában” három férfi megtámad egy fehér ruhás fiatal lányt.

Keressük a füst forrását: láthatatlan vászonra vetítik vagy valahogy fentről ereszkedik alá, esetleg hologramok űznek velünk vizuális játékot? Mindegy is, a kortárs koncepció már a kezdésnél egyértelmű.

Aztán függöny fel, New York felhőkarcolóinak fekete-fehér látképe tárul elénk a színpadot hátulról lezáró óriás vászonról. A szín egy bálterem, ahol a korrupt gyárigazgató és felesége az új tóparti gyár felépítését ünnepeli egy nagyszabású partin. Ők a szülei a környezetvédelem iránt elkötelezett főhősnek, Siegfriednek (Leonardo Cremaschi). A darab koreográfusa Angelin Preljocaj, a franciaországi kortárs balett meghatározó alakja, a Ballet Preljocaj névadó igazgatója, a történet középpontjába Siegfried vívódását helyezi: mi a fontosabb, a természet szeretete vagy apjához való kötődése? S ugyanilyen belső küzdelmekkel teli a fiú szerelmi élete, mert a fehér hattyú (Odette) és a fekete hattyú (Odile) mintha csak benne magában léteznének. A hattyúk persze szimbólumok: a társadalmi normáknak való megfelelést, illetve azok felrúgását jelképezik. Egyszerű a képlet: a fehér a jó, a fekete a rossz, ők küzdenek meg egymással az ipar és a pénz világában (természetvédelem vs. etikátlan profit). A felhasznált orosz népmese szerint a hercegnek feleséget kell választani, ám ekkor találkozik a gonosz varázsló által elátkozott Odette-tel, akinek mindaddig hattyúként kell élnie, amíg a szerelem rá nem talál. A herceg szerelmes lesz belé, ám a varázsló ármánykodása miatt (aki a saját lánya, Odile külsőjét az Odette-éhez megszólalásig hasonlóvá változtatja) Odile-nak esküszik örök szerelmet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.