Balett

Mezítláb

A hattyúk tava

Kritika

Formákba rendeződik a függöny előtt gomolygó füst, amelynek „takarásában” három férfi megtámad egy fehér ruhás fiatal lányt.

Keressük a füst forrását: láthatatlan vászonra vetítik vagy valahogy fentről ereszkedik alá, esetleg hologramok űznek velünk vizuális játékot? Mindegy is, a kortárs koncepció már a kezdésnél egyértelmű.

Aztán függöny fel, New York felhőkarcolóinak fekete-fehér látképe tárul elénk a színpadot hátulról lezáró óriás vászonról. A szín egy bálterem, ahol a korrupt gyárigazgató és felesége az új tóparti gyár felépítését ünnepeli egy nagyszabású partin. Ők a szülei a környezetvédelem iránt elkötelezett főhősnek, Siegfriednek (Leonardo Cremaschi). A darab koreográfusa Angelin Preljocaj, a franciaországi kortárs balett meghatározó alakja, a Ballet Preljocaj névadó igazgatója, a történet középpontjába Siegfried vívódását helyezi: mi a fontosabb, a természet szeretete vagy apjához való kötődése? S ugyanilyen belső küzdelmekkel teli a fiú szerelmi élete, mert a fehér hattyú (Odette) és a fekete hattyú (Odile) mintha csak benne magában léteznének. A hattyúk persze szimbólumok: a társadalmi normáknak való megfelelést, illetve azok felrúgását jelképezik. Egyszerű a képlet: a fehér a jó, a fekete a rossz, ők küzdenek meg egymással az ipar és a pénz világában (természetvédelem vs. etikátlan profit). A felhasznált orosz népmese szerint a hercegnek feleséget kell választani, ám ekkor találkozik a gonosz varázsló által elátkozott Odette-tel, akinek mindaddig hattyúként kell élnie, amíg a szerelem rá nem talál. A herceg szerelmes lesz belé, ám a varázsló ármánykodása miatt (aki a saját lánya, Odile külsőjét az Odette-éhez megszólalásig hasonlóvá változtatja) Odile-nak esküszik örök szerelmet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”