Színház

A létezés sötét ünnepe

Metanoia Artopédia: A Kert (multimediális tárgy-színházi experimentum)

Kritika

Perovics Zoltán színháza a megalapítástól kezdve, vagyis már a 90-es évektől kutatja a hiteles színházi jelenlét mibenlétét.

Ezt teszik A Kertben is, ahol Perovics (látvány és rendezés) számos izgalmas objektum között hozza létre „meditációs environmentjét”, fekete drapéria előtt örökmozgó módjára keringő, fénylő égitesteket látunk, halvány fénnyel megvilágított, torz kisszéket és babakocsit. Egy kerekesszék „halad”, nem ül benne senki. A jobb szélen sír­ásók állnak háttal nekünk, férfi-nő páros, folyamatosan beszélgetnek. Csak nekik van prózai szerepük, mégsem tekinthetők főszereplőknek, talán ezért is nem látjuk az arcukat. Ritmikusan hullámzó, magasra ívelő, majd elmélyülő hanghordozásuk nem e világi lényekhez teszi hasonlatossá figurájukat, idegennek érzékeljük őket. Különös beszédük a meditatív ellazuláshoz is hozzásegít. Szövegük szerint ők Mityu és Pityu, akik Jeles András A nuna című művéből olvasnak föl részleteket. Bohócpárnak is beillő, groteszk alakok. Rajtuk kívül még egyetlen élő szereplőt találni, aki az ellenkező oldalon ücsörög szülészorvosruhában, tesz-vesz az objektumokkal, időnként feláll. Neki köszönhető az előadás egyik legérdekesebb jelenete, amikor nem csak a helyéről sétál el, de a színpadot is elhagyja úgy, hogy ténykedését azért továbbra is látjuk: egy bonyolultan rögzített alkalmatossággal spárgára applikált minia­tűr hajóroncsmakettet húz át a színpad felett. (Közreműködők: Krasznahorkai Ágnes, Rácz Attila, Francia Gyula, Lengyel Zoltán, Szokol Szilárd, Halász Dávid és Perovics Zoltán.)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.