Színház

A létezés sötét ünnepe

Metanoia Artopédia: A Kert (multimediális tárgy-színházi experimentum)

Kritika

Perovics Zoltán színháza a megalapítástól kezdve, vagyis már a 90-es évektől kutatja a hiteles színházi jelenlét mibenlétét.

Ezt teszik A Kertben is, ahol Perovics (látvány és rendezés) számos izgalmas objektum között hozza létre „meditációs environmentjét”, fekete drapéria előtt örökmozgó módjára keringő, fénylő égitesteket látunk, halvány fénnyel megvilágított, torz kisszéket és babakocsit. Egy kerekesszék „halad”, nem ül benne senki. A jobb szélen sír­ásók állnak háttal nekünk, férfi-nő páros, folyamatosan beszélgetnek. Csak nekik van prózai szerepük, mégsem tekinthetők főszereplőknek, talán ezért is nem látjuk az arcukat. Ritmikusan hullámzó, magasra ívelő, majd elmélyülő hanghordozásuk nem e világi lényekhez teszi hasonlatossá figurájukat, idegennek érzékeljük őket. Különös beszédük a meditatív ellazuláshoz is hozzásegít. Szövegük szerint ők Mityu és Pityu, akik Jeles András A nuna című művéből olvasnak föl részleteket. Bohócpárnak is beillő, groteszk alakok. Rajtuk kívül még egyetlen élő szereplőt találni, aki az ellenkező oldalon ücsörög szülészorvosruhában, tesz-vesz az objektumokkal, időnként feláll. Neki köszönhető az előadás egyik legérdekesebb jelenete, amikor nem csak a helyéről sétál el, de a színpadot is elhagyja úgy, hogy ténykedését azért továbbra is látjuk: egy bonyolultan rögzített alkalmatossággal spárgára applikált minia­tűr hajóroncsmakettet húz át a színpad felett. (Közreműködők: Krasznahorkai Ágnes, Rácz Attila, Francia Gyula, Lengyel Zoltán, Szokol Szilárd, Halász Dávid és Perovics Zoltán.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.