Színház

A létezés sötét ünnepe

Metanoia Artopédia: A Kert (multimediális tárgy-színházi experimentum)

Kritika

Perovics Zoltán színháza a megalapítástól kezdve, vagyis már a 90-es évektől kutatja a hiteles színházi jelenlét mibenlétét.

Ezt teszik A Kertben is, ahol Perovics (látvány és rendezés) számos izgalmas objektum között hozza létre „meditációs environmentjét”, fekete drapéria előtt örökmozgó módjára keringő, fénylő égitesteket látunk, halvány fénnyel megvilágított, torz kisszéket és babakocsit. Egy kerekesszék „halad”, nem ül benne senki. A jobb szélen sír­ásók állnak háttal nekünk, férfi-nő páros, folyamatosan beszélgetnek. Csak nekik van prózai szerepük, mégsem tekinthetők főszereplőknek, talán ezért is nem látjuk az arcukat. Ritmikusan hullámzó, magasra ívelő, majd elmélyülő hanghordozásuk nem e világi lényekhez teszi hasonlatossá figurájukat, idegennek érzékeljük őket. Különös beszédük a meditatív ellazuláshoz is hozzásegít. Szövegük szerint ők Mityu és Pityu, akik Jeles András A nuna című művéből olvasnak föl részleteket. Bohócpárnak is beillő, groteszk alakok. Rajtuk kívül még egyetlen élő szereplőt találni, aki az ellenkező oldalon ücsörög szülészorvosruhában, tesz-vesz az objektumokkal, időnként feláll. Neki köszönhető az előadás egyik legérdekesebb jelenete, amikor nem csak a helyéről sétál el, de a színpadot is elhagyja úgy, hogy ténykedését azért továbbra is látjuk: egy bonyolultan rögzített alkalmatossággal spárgára applikált minia­tűr hajóroncsmakettet húz át a színpad felett. (Közreműködők: Krasznahorkai Ágnes, Rácz Attila, Francia Gyula, Lengyel Zoltán, Szokol Szilárd, Halász Dávid és Perovics Zoltán.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.