Színház

Több szerelmet!

Radical relax

Kritika

Mintha szélesvásznú filmet néznénk: a színpadkép két oldalra kinyúlik, és az ég mintha összenyomná a földet. Középen, elég kis területet elfoglalva, forgószínpadra épített, lombházra emlékeztető építmény áll, a széleken sátrak (díszlet: Devich Botond).

Az erdő közepén, egy világvégi zen táborban, a guru (Vajdai Vilmos) a góré. Ideérkezik forgatni a stáb, egy, az ezotériára fogékony, önmagát kétségbeesetten kereső újságíró lány (Mentes Júlia) és a két segédje, a mufurc és az izgága (Béres Bence és Pásztor Dániel). Az elvonulók közt van még a Svédországból „ide menekült” tündérke (Rujder Vivien) és a guru jobbkeze, a világból kimenekült mesterszakács (Bányai Kelemen Barna) is. A keverőpultnál Tarnóczi Jakab két bejáratott zenésze, Bencsik Levente és Hunyadi Máté, akik nemcsak az electro-pop zenét szolgáltatják, de időnként beszállnak „tömeget képezni”. A darab kilenc ember egyhetes elvonulástörténetét meséli el – napokra lebontva. Tarnóczi darabjának ezúttal sincs igazi cselekménye; egy új színházi attitűd megnyilvánulásának vagyunk sokadszorra is tanúi, ahol a néző interpretációja az alkotói szándék szerint ismét döntő erővel bír. Tarnóczi és csapata mindig közérzeti alaptémákat választ, jelen esetben a kifáradás, kiégés, menekülni vágyás (eszképizmus) okozta lelkiállapot áll az előadás középpontjában, kritikusan, kiemelve és nevetségessé téve a kóklerek, önjelölt messiások által irányított, ezoterikus elvonuló táborok világát. Nem kímélve persze az instant megváltást remélőket sem.

Azért persze történik is valami: az idillbe megérkezik egy bekötözött fejű nő (Rezes Judit). A rövid, zaklatott párbeszédekből kiderül: bántalmazó férje elől menekül, érkezése megbontja az addig kialakult viszonyokat. Bányai innentől pattintja a belé szerelmes Rujdert, és Rezesre megy rá. Vajdai (gurus tekintélyét és a Tindert használva) Mentest akarná megszerezni, aki viszont a kollégájáért, Béresért bomlik, míg Pásztor Rujdernél próbál szerencsét.

A jelenetek sokszor a nem látszódó zónában játszódnak, így snittszerű, hirtelen váltásokkal ugrálunk a takarásban tartott epizódok és a látható részek között. Tarnóczi a korábbi munkáiban is többször alkalmazta azt a technikai megoldást, hogy a nem nyílt színi interakciókat (a nyílt színen mozgó) operatőrök vetítővászonra streamelik (az Extázis kisboltjában zajló történéseket például kizárólag kivetítve láthattuk). Ám ebben az előadásban a cselekmény körülbelül 65 százaléka (!) a látómezőn kívülre esik. Főként a sátrakban látjuk hőseinket, de a hangsúlyosabb epizódok azért középre, a több irányból nyitott „házba” vagy elénk kerülnek. A kamera felerősíti a rezzenéseket, a legkisebb arcrándulás is lekövethető. A sátrakból érkező „tudósítások” különösen intimmé teszik az ott elkapott pillanatokat – mi nézők, voyeur helyzetbe kerülünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.