Színház

Több szerelmet!

Radical relax

Kritika

Mintha szélesvásznú filmet néznénk: a színpadkép két oldalra kinyúlik, és az ég mintha összenyomná a földet. Középen, elég kis területet elfoglalva, forgószínpadra épített, lombházra emlékeztető építmény áll, a széleken sátrak (díszlet: Devich Botond).

Az erdő közepén, egy világvégi zen táborban, a guru (Vajdai Vilmos) a góré. Ideérkezik forgatni a stáb, egy, az ezotériára fogékony, önmagát kétségbeesetten kereső újságíró lány (Mentes Júlia) és a két segédje, a mufurc és az izgága (Béres Bence és Pásztor Dániel). Az elvonulók közt van még a Svédországból „ide menekült” tündérke (Rujder Vivien) és a guru jobbkeze, a világból kimenekült mesterszakács (Bányai Kelemen Barna) is. A keverőpultnál Tarnóczi Jakab két bejáratott zenésze, Bencsik Levente és Hunyadi Máté, akik nemcsak az electro-pop zenét szolgáltatják, de időnként beszállnak „tömeget képezni”. A darab kilenc ember egyhetes elvonulástörténetét meséli el – napokra lebontva. Tarnóczi darabjának ezúttal sincs igazi cselekménye; egy új színházi attitűd megnyilvánulásának vagyunk sokadszorra is tanúi, ahol a néző interpretációja az alkotói szándék szerint ismét döntő erővel bír. Tarnóczi és csapata mindig közérzeti alaptémákat választ, jelen esetben a kifáradás, kiégés, menekülni vágyás (eszképizmus) okozta lelkiállapot áll az előadás középpontjában, kritikusan, kiemelve és nevetségessé téve a kóklerek, önjelölt messiások által irányított, ezoterikus elvonuló táborok világát. Nem kímélve persze az instant megváltást remélőket sem.

Azért persze történik is valami: az idillbe megérkezik egy bekötözött fejű nő (Rezes Judit). A rövid, zaklatott párbeszédekből kiderül: bántalmazó férje elől menekül, érkezése megbontja az addig kialakult viszonyokat. Bányai innentől pattintja a belé szerelmes Rujdert, és Rezesre megy rá. Vajdai (gurus tekintélyét és a Tindert használva) Mentest akarná megszerezni, aki viszont a kollégájáért, Béresért bomlik, míg Pásztor Rujdernél próbál szerencsét.

A jelenetek sokszor a nem látszódó zónában játszódnak, így snittszerű, hirtelen váltásokkal ugrálunk a takarásban tartott epizódok és a látható részek között. Tarnóczi a korábbi munkáiban is többször alkalmazta azt a technikai megoldást, hogy a nem nyílt színi interakciókat (a nyílt színen mozgó) operatőrök vetítővászonra streamelik (az Extázis kisboltjában zajló történéseket például kizárólag kivetítve láthattuk). Ám ebben az előadásban a cselekmény körülbelül 65 százaléka (!) a látómezőn kívülre esik. Főként a sátrakban látjuk hőseinket, de a hangsúlyosabb epizódok azért középre, a több irányból nyitott „házba” vagy elénk kerülnek. A kamera felerősíti a rezzenéseket, a legkisebb arcrándulás is lekövethető. A sátrakból érkező „tudósítások” különösen intimmé teszik az ott elkapott pillanatokat – mi nézők, voyeur helyzetbe kerülünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.