Színház

Több szerelmet!

Radical relax

Kritika

Mintha szélesvásznú filmet néznénk: a színpadkép két oldalra kinyúlik, és az ég mintha összenyomná a földet. Középen, elég kis területet elfoglalva, forgószínpadra épített, lombházra emlékeztető építmény áll, a széleken sátrak (díszlet: Devich Botond).

Az erdő közepén, egy világvégi zen táborban, a guru (Vajdai Vilmos) a góré. Ideérkezik forgatni a stáb, egy, az ezotériára fogékony, önmagát kétségbeesetten kereső újságíró lány (Mentes Júlia) és a két segédje, a mufurc és az izgága (Béres Bence és Pásztor Dániel). Az elvonulók közt van még a Svédországból „ide menekült” tündérke (Rujder Vivien) és a guru jobbkeze, a világból kimenekült mesterszakács (Bányai Kelemen Barna) is. A keverőpultnál Tarnóczi Jakab két bejáratott zenésze, Bencsik Levente és Hunyadi Máté, akik nemcsak az electro-pop zenét szolgáltatják, de időnként beszállnak „tömeget képezni”. A darab kilenc ember egyhetes elvonulástörténetét meséli el – napokra lebontva. Tarnóczi darabjának ezúttal sincs igazi cselekménye; egy új színházi attitűd megnyilvánulásának vagyunk sokadszorra is tanúi, ahol a néző interpretációja az alkotói szándék szerint ismét döntő erővel bír. Tarnóczi és csapata mindig közérzeti alaptémákat választ, jelen esetben a kifáradás, kiégés, menekülni vágyás (eszképizmus) okozta lelkiállapot áll az előadás középpontjában, kritikusan, kiemelve és nevetségessé téve a kóklerek, önjelölt messiások által irányított, ezoterikus elvonuló táborok világát. Nem kímélve persze az instant megváltást remélőket sem.

Azért persze történik is valami: az idillbe megérkezik egy bekötözött fejű nő (Rezes Judit). A rövid, zaklatott párbeszédekből kiderül: bántalmazó férje elől menekül, érkezése megbontja az addig kialakult viszonyokat. Bányai innentől pattintja a belé szerelmes Rujdert, és Rezesre megy rá. Vajdai (gurus tekintélyét és a Tindert használva) Mentest akarná megszerezni, aki viszont a kollégájáért, Béresért bomlik, míg Pásztor Rujdernél próbál szerencsét.

A jelenetek sokszor a nem látszódó zónában játszódnak, így snittszerű, hirtelen váltásokkal ugrálunk a takarásban tartott epizódok és a látható részek között. Tarnóczi a korábbi munkáiban is többször alkalmazta azt a technikai megoldást, hogy a nem nyílt színi interakciókat (a nyílt színen mozgó) operatőrök vetítővászonra streamelik (az Extázis kisboltjában zajló történéseket például kizárólag kivetítve láthattuk). Ám ebben az előadásban a cselekmény körülbelül 65 százaléka (!) a látómezőn kívülre esik. Főként a sátrakban látjuk hőseinket, de a hangsúlyosabb epizódok azért középre, a több irányból nyitott „házba” vagy elénk kerülnek. A kamera felerősíti a rezzenéseket, a legkisebb arcrándulás is lekövethető. A sátrakból érkező „tudósítások” különösen intimmé teszik az ott elkapott pillanatokat – mi nézők, voyeur helyzetbe kerülünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.