Visszhang: színház

Botrányhős

Visszhang

Marlon Brando E dalra tanított anyám című, Robert Lindsey-vel közösen írt önéletrajzát monodráma formában Vecsernyés János állította színpadra.

A legendás színészt Klem Viktor szólaltatja meg, megidézve Marilyn Monroe, Charlie Chaplin, Francis Ford Coppola és John F. Kennedy szellemét is. A megidézetteket egy-egy kellék szimbolizálja, Monroe-t például egy pár körömcipő. Az igazi átlényegülésre azonban az előadás közepéig várni kell, Klem akkor válik valóban „brandóssá”, majd a végjátékban, a színészóriás utolsó, súlyos elhízással küzdő éveit idézve lesz igazán élethű az alakítása.

Klem vontatott beszédét (lassan beszél és túl sok szünetet tart a mondatok között) egy-két izgalmas jelenet ellensúlyozza: egyebek közt megtudjuk, hogyan talált rá A keresztapa-béli hangjára, vagy azt, hogy az Apokalipszis most vele forgatott jeleneteiben hogyan „önállósult”, azaz hogyan formálta öntörvényűen a szakadár Kurtz ezredes figuráját. Csupa érdekes adalék egy pályához.

Az előadás stand-upos stílusa ügyes választás Vecsernyéstől; Klem időnként ki is szól közönségéhez, és az is jó, ahogyan néhol a saját személyiségét összefolyatja Brandóéval. Ám hiába a viccesre vett figura, a sok izgalmas részlet, végig bennünk motoszkál a kérdés: vajon mitől érdekes ez? Mit akar nekünk Brando mondani? Mi ennek a szellemidézésnek az igazi tétje? A választ nem kapjuk meg az előadásból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.