Színház

Terhek alatt

Thomas Bernhard: A színházcsináló

Kritika

Nehéz Magyarországon független színházat csinálni, ez az előadás pedig kemény látlelete ennek az állapotnak.

Végeérhetetlennek tűnő próbaidőszakba csöppenünk, egy kis osztrák falu „dísztermébe”, amely teljesen dísztelen, a színen sincs díszlet. Hőseink egy ódivatú kerekes bőröndöt és néhány telipakolt reklámszatyrot cipelnek ide-oda. A színházcsináló, Bruscon – vagyis az anya (Urbanovits Krisztina egyben a rendező is) – a Történelem kereke című „örök érvényű” művét próbálja az első pillantásra vándorcirkusznak ható színtársulatával. Az elnyomó anya, egy, a beszéd helyett csak köhögni képes, leuralt apa és két megfélemlített gyerek (Lestyán Attila, Martinkovics Máté) alkotja a családi vállalkozást. A színházcsináló zsarnoki és megszállott, mégis tűzön-vízen át követi őt a gárda, akkora a lendülete és a színház erejébe vetett hite, hogy lehetetlen neki ellentmondani.

A hangulat nyomasztó, mindenki fél mindenkitől, de legfőképpen a gyerekek az anyjuktól, megfelelési kényszerrel küzdenek, no meg a bemutatandó darabbal is. A csúcspont félidő előtt jön el: az anya utasítására az egyik fiút a másik megkötözi, a fejére nejlont húz, de nem tettetve, a színész (Lestyán) néhány másodpercig valóban fuldoklik. Persze, minden pontosan ki van centizve, de így sem értjük, miért kell az alkotók által is nyilvánvalóan elítélt színházi abúzust egy valóssal demonstrálni. Testközelből látjuk mindegyik játszó vergődését. A főhős szintén megfelelési kényszerrel küzd, csakhogy ő – a fiúkkal ellentétben – nem a szerepe szerint görcsös, hanem valósnak tetszik a szerepen kiütköző bizonyítani akarása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.