Színház

Terhek alatt

Thomas Bernhard: A színházcsináló

Kritika

Nehéz Magyarországon független színházat csinálni, ez az előadás pedig kemény látlelete ennek az állapotnak.

Végeérhetetlennek tűnő próbaidőszakba csöppenünk, egy kis osztrák falu „dísztermébe”, amely teljesen dísztelen, a színen sincs díszlet. Hőseink egy ódivatú kerekes bőröndöt és néhány telipakolt reklámszatyrot cipelnek ide-oda. A színházcsináló, Bruscon – vagyis az anya (Urbanovits Krisztina egyben a rendező is) – a Történelem kereke című „örök érvényű” művét próbálja az első pillantásra vándorcirkusznak ható színtársulatával. Az elnyomó anya, egy, a beszéd helyett csak köhögni képes, leuralt apa és két megfélemlített gyerek (Lestyán Attila, Martinkovics Máté) alkotja a családi vállalkozást. A színházcsináló zsarnoki és megszállott, mégis tűzön-vízen át követi őt a gárda, akkora a lendülete és a színház erejébe vetett hite, hogy lehetetlen neki ellentmondani.

A hangulat nyomasztó, mindenki fél mindenkitől, de legfőképpen a gyerekek az anyjuktól, megfelelési kényszerrel küzdenek, no meg a bemutatandó darabbal is. A csúcspont félidő előtt jön el: az anya utasítására az egyik fiút a másik megkötözi, a fejére nejlont húz, de nem tettetve, a színész (Lestyán) néhány másodpercig valóban fuldoklik. Persze, minden pontosan ki van centizve, de így sem értjük, miért kell az alkotók által is nyilvánvalóan elítélt színházi abúzust egy valóssal demonstrálni. Testközelből látjuk mindegyik játszó vergődését. A főhős szintén megfelelési kényszerrel küzd, csakhogy ő – a fiúkkal ellentétben – nem a szerepe szerint görcsös, hanem valósnak tetszik a szerepen kiütköző bizonyítani akarása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.