Visszhang: színház

A félkegyelmű

Visszhang

Miskin herceg (Bari István) a szó legnemesebb értelmében nemes, naivitása határtalan.

Személyisége szöges ellentétben áll az őt körülvevő, velejükig romlott, számító és képmutató emberekkel.

Az egyre jobban elharapódzó individualizmus és a mindent átitató anyagiasság közepette nagyon is időszerű volt Dosztojevszkij hősét új köntösben megmutatni. A köntös egyébként szó szerint is értendő, Miskin ugyanis egy házikabátot imitáló ballont visel egész este, amelyet nem gombol össze, így, ha épp jön-megy, az meg-meglibben, óhatatlanul eszünkbe juttatva a szuperhősök köpönyegét is – meg mást is. Kórházi egyenpapucsnak beillő fehér klumpa van még rajta, az pedig félreérthetetlenül utal a kórházi zárt osztályokra (jelmeztervező: Benedek Mari). Bari telitalálat a szerepre, igazi kívülálló, még akkor is, amikor Rogozsinnal örök barátságot esküsznek egymásnak. Utóbbit Pallag Márton alakítja, de ő játssza még Lebegyevet is, a minden hájjal megkent hízelkedőt, aki prédáját cserkésző vadmacskára hasonlít, ahogy görnyed, hajlong és settenkedik. Ennél a figuránál a leglátványosabb a rendező, Horváth Csaba védjegyének számító eltúlzott mozgás, amellyel már önmagában is groteszkké teszi Rogozsin figuráját.

Az elrajzolt mozdulatok valamennyi szereplőt jellemzik, kivéve a jó herceget, akit Horváth a mozgásában is igyekszik a többiek fölé emelni; a kontraszt miatt egyenesen olybá tűnik, mintha Miskin a vízen járna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.