Visszhang: színház

A félkegyelmű

Visszhang

Miskin herceg (Bari István) a szó legnemesebb értelmében nemes, naivitása határtalan.

Személyisége szöges ellentétben áll az őt körülvevő, velejükig romlott, számító és képmutató emberekkel.

Az egyre jobban elharapódzó individualizmus és a mindent átitató anyagiasság közepette nagyon is időszerű volt Dosztojevszkij hősét új köntösben megmutatni. A köntös egyébként szó szerint is értendő, Miskin ugyanis egy házikabátot imitáló ballont visel egész este, amelyet nem gombol össze, így, ha épp jön-megy, az meg-meglibben, óhatatlanul eszünkbe juttatva a szuperhősök köpönyegét is – meg mást is. Kórházi egyenpapucsnak beillő fehér klumpa van még rajta, az pedig félreérthetetlenül utal a kórházi zárt osztályokra (jelmeztervező: Benedek Mari). Bari telitalálat a szerepre, igazi kívülálló, még akkor is, amikor Rogozsinnal örök barátságot esküsznek egymásnak. Utóbbit Pallag Márton alakítja, de ő játssza még Lebegyevet is, a minden hájjal megkent hízelkedőt, aki prédáját cserkésző vadmacskára hasonlít, ahogy görnyed, hajlong és settenkedik. Ennél a figuránál a leglátványosabb a rendező, Horváth Csaba védjegyének számító eltúlzott mozgás, amellyel már önmagában is groteszkké teszi Rogozsin figuráját.

Az elrajzolt mozdulatok valamennyi szereplőt jellemzik, kivéve a jó herceget, akit Horváth a mozgásában is igyekszik a többiek fölé emelni; a kontraszt miatt egyenesen olybá tűnik, mintha Miskin a vízen járna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.