Személyisége szöges ellentétben áll az őt körülvevő, velejükig romlott, számító és képmutató emberekkel.
Az egyre jobban elharapódzó individualizmus és a mindent átitató anyagiasság közepette nagyon is időszerű volt Dosztojevszkij hősét új köntösben megmutatni. A köntös egyébként szó szerint is értendő, Miskin ugyanis egy házikabátot imitáló ballont visel egész este, amelyet nem gombol össze, így, ha épp jön-megy, az meg-meglibben, óhatatlanul eszünkbe juttatva a szuperhősök köpönyegét is – meg mást is. Kórházi egyenpapucsnak beillő fehér klumpa van még rajta, az pedig félreérthetetlenül utal a kórházi zárt osztályokra (jelmeztervező: Benedek Mari). Bari telitalálat a szerepre, igazi kívülálló, még akkor is, amikor Rogozsinnal örök barátságot esküsznek egymásnak. Utóbbit Pallag Márton alakítja, de ő játssza még Lebegyevet is, a minden hájjal megkent hízelkedőt, aki prédáját cserkésző vadmacskára hasonlít, ahogy görnyed, hajlong és settenkedik. Ennél a figuránál a leglátványosabb a rendező, Horváth Csaba védjegyének számító eltúlzott mozgás, amellyel már önmagában is groteszkké teszi Rogozsin figuráját.
Az elrajzolt mozdulatok valamennyi szereplőt jellemzik, kivéve a jó herceget, akit Horváth a mozgásában is igyekszik a többiek fölé emelni; a kontraszt miatt egyenesen olybá tűnik, mintha Miskin a vízen járna.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
