Színház

Becsap

Liliomfi

Kritika

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

A címszereplő (Keresztes Tamás), Szellemfi (Ötvös András), Kamilla (Szilágyi Csenge) és Mariska (Gál Réka Ágota) két ajtóra játszanak. Ki- és bejárkálnak, minduntalan bevágják maguk mögött, közben igyekeznek egymást és a becsapódás zaját is túlkiabálni. Az átjárók között áthatolhatatlan, képzeletbeli fal van; a fiatal szerelmespár keresi az egymáshoz vezető utat, miközben Mariska gardedámja, Kamilla ezt teljes erőből (és teli torokkal kiabálva) akadályozza.

Hamar feltűnik a színen a Szilvait alakító Rudolf Péter is, akinek szitokszó a „színház”, s annak bárminemű formája. Ha ezzel kapcsolatban mond valamit, a színpad több ponton villogni kezd. Amikor a sokat emlegetett, de az előadás háromnegyedéig nem látható Schwartz megjelenik, egy világítótest nagy robajjal le is zuhan úgy, hogy az egész díszlet beleremeg. Ötletes párhuzam, hogy amikor korábban, a kicsi Schwartz az egyik páholy alatti lámpa izzóját kicsavarva érkezik a színpadra a professzort játszó Rudolfnak reklamálva, hogy az nem működik, utóbbi kezében a villanykörte felizzik – minden elektromos kapcsolat nélkül. Sokadszorra látunk mostanában a Vígszínházban kiemelkedő díszlettervezői munkát, ezúttal Csiki Csaba bűvöli meg a teret: „antikoltan” fehérre festett, ütött-kopott, toldozott-foltozott faajtókból és fiókos szekrényekből állítja össze – a legváratlanabb helyeken feltűnő kilincsekkel és fogantyúkkal – a tákolmánynak tűnő, a szegény truppos létet szimbolizáló építményét. Előtte, szűk térben, deszkákra helyezett színpadon játszódik a történet: „színház a színházban”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.