A Kádár-korszak jellegzetességei rendre feltűnnek a színen – mintha egy múzeumban lennénk, ahol a feliratozás, azaz a magyarázó szöveg maga a darab, Jánossy Lajos Örök hely és mindenhol idő című regényének a szerző és Máté Gábor rendező által közösen adaptált színpadi változata. Ősbemutatót látunk.
Egy nagypolgári (már ez maga szitokszó!) orvos házaspár fiának, Pálfy Andrisnak (Gloviczki Bernát) a naplószerű beszámolója elevenedik meg a színpadon, óvodáskorától a főiskolás évekig, elmondva és hagyományos jelenetekben mesélve. Az előadás korhűségre törekszik, nosztalgikusan dolgozza fel a Kádár-korszak utolsó húsz évét, miközben nincs igazán cselekmény, sem igazi konfliktus. Üzenet viszont van: hiába tekinted magad kívülállónak, ahogy minden idők lázadó fiatalsága is teszi, a rendszeren belül maradsz – a „kint is bent van”, vonja le a következtetéseit Andris. Reménytelenül. Ő is mintha hiába keresné az útját, hol pálinkagőzben, hol a rock and rollban, ha az útnak nincsenek elágazásai. Hősünk toleráns, meg akarja a váltani a világot, és imádja a kakaót – de mindez nem elég, hogy kilépjen a saját árnyékából.
Felbukkan még a Jókai- és Mikszáth-összes, plusz néhány Szilvássy Lajos-mű – utóbbiak a kispolgári lét szimbólumaként –, és Rajkai Zoltánnak köszönhetően Latinovits Zoltán szelleme is tiszteletét teszi. Ónodi Eszter úgy brillírozik a háziorvos anya szerepében, mint ahogy rég nem tette – manírtól mentes és felszabadult –, de az apát alakító Kocsis Gergely is meggyőző. Kettejük bravúros jelenete Andris barátnőjének, Horváth Katinak (Kanyó Kata) a szintén általuk alakított szüleinek, a rántotthús-fejű lakótelepi házaspárnak a vasárnapi ebédje, amikor lányukkal együtt a főhőst látják vendégül. Bár mindkettőjük arcán ott a húsmaszk, s csak a szemük látszik ki, mégsem hiányzik a mimika, mert a furán torzult, a főhős budai, kifinomult nyelvezetéhez képest már-már tájszólásban vívott szócsatáik lekötik a figyelmünket. A két fiatal is remekül játszik. Gloviczki érzékenysége most hatodik érzékké változik, eltalálja a hangsúlyokat, nem harsány és nem is visszafogott, az arcjátéka se nem kevés, se nem sok. Kanyó előbb flegmasággal, később önérzetességgel palástolja Andris iránt érzett szerelmét.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
