Színház

Kint is bent

Itt élet

Kritika

Gombfoci, műbőr fotelek, kőbányai világos; szemüvegek óriási kerettel, húsleves és rántott hús; skálás szatyor, műanyag ételhordó, Wunderbaum és pajesz.

A Kádár-korszak jellegzetességei rendre feltűnnek a színen – mintha egy múzeumban lennénk, ahol a feliratozás, azaz a magyarázó szöveg maga a darab, Jánossy Lajos Örök hely és mindenhol idő című regényének a szerző és Máté Gábor rendező által közösen adaptált színpadi változata. Ősbemutatót látunk.

Egy nagypolgári (már ez maga szitokszó!) orvos házaspár fiának, Pálfy Andrisnak (Gloviczki Bernát) a naplószerű beszámolója elevenedik meg a színpadon, óvodáskorától a főiskolás évekig, elmondva és hagyományos jelenetekben mesélve. Az előadás korhűségre törekszik, nosztalgikusan dolgozza fel a Kádár-korszak utolsó húsz évét, miközben nincs igazán cselekmény, sem igazi konfliktus. Üzenet viszont van: hiába tekinted magad kívülállónak, ahogy minden idők lázadó fiatalsága is teszi, a rendszeren belül maradsz – a „kint is bent van”, vonja le a következtetéseit Andris. Reménytelenül. Ő is mintha hiába keresné az útját, hol pálinkagőzben, hol a rock and rollban, ha az útnak nincsenek elágazásai. Hősünk toleráns, meg akarja a váltani a világot, és imádja a kakaót – de mindez nem elég, hogy kilépjen a saját árnyékából.

Felbukkan még a Jókai- és Mikszáth-összes, plusz néhány Szilvássy Lajos-mű – utóbbiak a kispolgári lét szimbólumaként –, és Rajkai Zoltánnak köszönhetően Latinovits Zoltán szelleme is tiszteletét teszi. Ónodi Eszter úgy brillírozik a háziorvos anya szerepében, mint ahogy rég nem tette – manírtól mentes és felszabadult –, de az apát alakító Kocsis Gergely is meggyőző. Kettejük bravúros jelenete Andris barátnőjének, Horváth Katinak (Kanyó Kata) a szintén általuk alakított szüleinek, a rántotthús-fejű lakótelepi házaspárnak a vasárnapi ebédje, amikor lányukkal együtt a főhőst látják vendégül. Bár mindkettőjük arcán ott a húsmaszk, s csak a szemük látszik ki, mégsem hiányzik a mimika, mert a furán torzult, a főhős budai, kifinomult nyelvezetéhez képest már-már tájszólásban vívott szócsatáik lekötik a figyelmünket. A két fiatal is remekül játszik. Gloviczki érzékenysége most hatodik érzékké változik, eltalálja a hangsúlyokat, nem harsány és nem is visszafogott, az arcjátéka se nem kevés, se nem sok. Kanyó előbb flegmasággal, később önérzetességgel palástolja Andris iránt érzett szerelmét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.