Újságíró
2007-óta ír a Magyar Narancsba, 2012-óta kéthetente jelennek meg rádiókritikái, egyébként költő, író, műfordító is.
A hazai irodalmárok ingerküszöbét nem érte el az 1992-es születésű kanadai-indiai költőnő magyarra fordított köteteinek megjelenése, holott önmagában az, hogy egy idegen nyelvű lírikusnak egymás után három könyve is napvilágot lát, a fehér hollónál is ritkább.
Mikkamakka, Szegény Dzsoni, Dömdödöm, Vacskamati: a végtelenségig lehetne sorolni Lázár Ervin feledhetetlen mesefiguráit. Közéjük tartozik a szelíd és okos Zsebenci Klopédia is, aki eposzi jelzője szerint még locska-fecske is.
„A kiskori élményeknek meghatározó szerepe van személyiségünk fejlődésében, a magán- és szakmai életünk alakulásában. Az UNICEF Magyarország sikeres és elismert művészek, tudósok, közéleti személyiségek emlékeinek bemutatásával, izgalmas és mély beszélgetésekkel helyezi fókuszba ennek a megismételhetetlen és felbecsülhetetlenül fontos időszaknak a tétjét.”
A Menschen-Freiheit-Grundrechte (Emberek-Szabadság-Alapjogok) nevű formáció felívelése aggodalomra adhat okot az osztrák politikai vezetésben.
Nagyobbrészt nem új műveket elősorakoztató, mégis újdonságélménnyel ható kötet ez: két ciklusból áll, „kamaszlány-versek” szerepelnek benne. Címe a második, 2021-es versekből álló ciklus egyik darabjából lett kiemelve, és nagyobbik részét az 1987-es Rejtjeles tábori lap című kötet versei teszik ki.
A minap elindult Sportrádió első néhány perce hűen tükrözi a magyar rádiós szcéna mentális állapotát. Harsányi Leventét, miután a „megújuló” Petőfi rádióból kiakolbólították, kis híján mártírként siratták el. Ugyanő a Himnusz alatt most úgy feszített új munkahelyének nyitóünnepségén, mint pók a lucernásban.
