Rádió

Bajnokok reggelije

Elindult a Sportrádió

Kritika

A minap elindult Sportrádió első néhány perce hűen tükrözi a magyar rádiós szcéna mentális állapotát. Harsányi Leventét, miután a „megújuló” Petőfi rádióból kiakolbólították, kis híján mártírként siratták el. Ugyanő a Himnusz alatt most úgy feszített új munkahelyének nyitóünnepségén, mint pók a lucernásban.

Kész szerencse, hogy erről nem csak hang-, de videófelvétel is készült. A helyére került tehát mindenki reggeli Levije, ahogy vele együtt az egész stáb, akik hol feszengve (mint Risztov Éva), hol tétován leasszisztálták, ahogyan elődöcögött első adásnapjával a Mediaworks és KESMA alól kipréselt újabb hiánypótló csatorna.

De kinek kellett ez? Erre van egy cinikus-realista válasz, és van egy szakmaiaskodó, belemagyarázó is. Egyik sem valami izgalmas ugyanakkor: az előbbi szerint Orbán Viktornak, az utóbbi szerint senkinek. A 2022. január 17-én a Budapesten és környékén fogható 105.9 megahertzes frekvencián elindult adó programleírásában ezt olvassuk: „Magyarország első és egyetlen sportrádiója a testmozgás, a játék, az egészséges életmód, a siker, a küzdelem, a fair play, a hazaszeretet és az összetartozás jegyében minden »sportos« témában hallatja a hangját.” Már eleve felmerül, hogy – ugyancsak az ajánló megfogalmazása szerint – a „120. évfolyamát kezdő sportnapilap”, a Nemzeti Sport leányvállalataként elinduló csatorna eddigi fájó hiánya miért éppen most vált elviselhetetlenné? Ilyen mértékű hiányérzet esetén az elmúlt 120 évben (mely időszak a rádiózás arany-, illetve ezüst-, bronz- és vaskorát is magába foglalta) csak eszébe jutott volna már valakinek egy ilyen adó tető alá hozása. Nem jutott, vagy nem eléggé. Most viszont nem is akárkinek jött a sugallat! A csatorna főnöke ugyanis a Nemzeti Sport főszerkesztője, úgy is mint Puskás-ügyi nagykövet, a felcsúti Orbán-fociakadémia korábbi sajtóigazgatója, és még számos hasonló poszt betöltője: Szöllősi György.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.