Rádió

Kint a kertben

Tavaszi tippek Bozsik gazdától

Kritika

Őrült dolgok történnek a világban – azaz pontosítunk: itt a szomszédban, szinte a kertünk végében –, amire általában kétféle reakciót tudunk adni vérmérsékletünk és lélekállapotunk függvényében.

Ráfüggünk az eseményekre, követük minden egyes apró momentumot, autóban, metrón, vécén ülve is a híreket hallgatjuk, szörnyedünk, de mivel a szörnyűségek is addiktívak, egyre többet fogyasztunk belőlük. A másik lehetőség, hogy elfordítjuk a tekintetünket a szenvedés képeiről, zsebre tesszük az okostelefont, nemet mondunk a világ rútságára, és inkább kimegyünk a szabad levegőre, mélyeket lélegzünk, s nekiállunk feléleszteni a növényzetet. Ki hitte volna, hogy ehhez egy kertbarát podcast lesz a legjobb partnerünk?

Az eredeti műsor hajnali fél hatkor szokott adásba kerülni, ember legyen a talpán, aki olyankor rádiót hallgat. Ráadásul a Hajnal-táj betétjeként az éterbe kerülő műsorelem nem is teljesen azonos a podcasttel, jóval rövidebb annál.

Bozsik gazda sorozata már a 43. adásnál jár, s a szálegyenes gerincét a hallgatói betelefonálásokra adott szakértői válaszok adják. Például: ha novemberben nem csinálta meg valaki a lemosó permetezést, mert folyton esett, be lehet-e ezt pótolni most. Jön is a válasz Zsigó Györgytől, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara budapesti szervezetének alelnökétől: igen is, meg nem is. Igaz, ennél sokkal hosszabban, szakszerűbben és precízebben, de azt most nem idéznénk. A hallgatói kérdés kapcsán felmerülő problémakör azonban újabb és újabb szakértői futamokat dob a felszínre, eladdig, hogy már az adás elején elhangzik néhány olyan tételmondat – Zsigó egyébként meglepően mikrofonbarát beszédtónusában –, amilyet más típusú műsorban biztosan nem hallhatnánk. Mint például az, hogy: „nem bírunk a pajzstetvekkel”, vagy „ne hagyjunk gyümölcsmúmiákat a fákon”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.