Ráfüggünk az eseményekre, követük minden egyes apró momentumot, autóban, metrón, vécén ülve is a híreket hallgatjuk, szörnyedünk, de mivel a szörnyűségek is addiktívak, egyre többet fogyasztunk belőlük. A másik lehetőség, hogy elfordítjuk a tekintetünket a szenvedés képeiről, zsebre tesszük az okostelefont, nemet mondunk a világ rútságára, és inkább kimegyünk a szabad levegőre, mélyeket lélegzünk, s nekiállunk feléleszteni a növényzetet. Ki hitte volna, hogy ehhez egy kertbarát podcast lesz a legjobb partnerünk?
Az eredeti műsor hajnali fél hatkor szokott adásba kerülni, ember legyen a talpán, aki olyankor rádiót hallgat. Ráadásul a Hajnal-táj betétjeként az éterbe kerülő műsorelem nem is teljesen azonos a podcasttel, jóval rövidebb annál.
Bozsik gazda sorozata már a 43. adásnál jár, s a szálegyenes gerincét a hallgatói betelefonálásokra adott szakértői válaszok adják. Például: ha novemberben nem csinálta meg valaki a lemosó permetezést, mert folyton esett, be lehet-e ezt pótolni most. Jön is a válasz Zsigó Györgytől, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara budapesti szervezetének alelnökétől: igen is, meg nem is. Igaz, ennél sokkal hosszabban, szakszerűbben és precízebben, de azt most nem idéznénk. A hallgatói kérdés kapcsán felmerülő problémakör azonban újabb és újabb szakértői futamokat dob a felszínre, eladdig, hogy már az adás elején elhangzik néhány olyan tételmondat – Zsigó egyébként meglepően mikrofonbarát beszédtónusában –, amilyet más típusú műsorban biztosan nem hallhatnánk. Mint például az, hogy: „nem bírunk a pajzstetvekkel”, vagy „ne hagyjunk gyümölcsmúmiákat a fákon”.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
