Könyv

Könnyű szerep

Rupi Kaur: Otthon test

Kritika

A hazai irodalmárok ingerküszöbét nem érte el az 1992-es születésű kanadai-indiai költőnő magyarra fordított köteteinek megjelenése, holott önmagában az, hogy egy idegen nyelvű lírikusnak egymás után három könyve is napvilágot lát, a fehér hollónál is ritkább.

Az észak-indiai Pandzsábban szikh családba született Kaur mindössze hároméves volt, amikor szüleivel és testvéreivel elhagyták az ázsiai országot, és Kanadába emigráltak. Toronto ázsiai bevándorlók lakta külvárosában, Bramptonban telepedtek le, és meglehetősen szerény körülmények között éltek. Kaur apja kamionsofőrként dolgozott, anyja alkalmi munkákat vállalt, a gyerekek a versekben sokszor felidézett szuterénben tanultak angolul.

Mindez nem puszta kiegészítő adat a szerző irodalmi munkásságának értelmezéséhez. Kaur lírájának lényege, hogy a költői én, és az úgymond természetes személy nem válik el egymástól. A szövegek tematikusan legerősebb vonulata a bevándorló, színes bőrű ázsiai fiatal nő léttapasztalatának feltárása. Ez a szerep mindent felülír, a személyességet is. Előbb szólal meg a nemi szerep, a társadalmi identitás, az etnikai háttér, mint maga a Kaur nevű ember. Ettől a versek beszélőjének pozíciója olyannyira merevvé és kiszámíthatóvá válik, hogy az gyakorlatilag megakadályoz minden elmozdulást. Mintha folyton ugyanazt hallanánk különféle megfogalmazásban, ahogy a legújabb kötetben áll: „a sebeink miatt / kezdtem verseket írni / minden egyes leírt szó / azért született hogy / visszavezessen minket a karjainkba”. De hogy ki az a mi, és ehhez képest micsoda az én, vagy a konkrét vershelyzetben ki ölel kit és miért, nem világos. Illetve túlságosan is az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.