Könyv

Könnyű szerep

Rupi Kaur: Otthon test

Kritika

A hazai irodalmárok ingerküszöbét nem érte el az 1992-es születésű kanadai-indiai költőnő magyarra fordított köteteinek megjelenése, holott önmagában az, hogy egy idegen nyelvű lírikusnak egymás után három könyve is napvilágot lát, a fehér hollónál is ritkább.

Az észak-indiai Pandzsábban szikh családba született Kaur mindössze hároméves volt, amikor szüleivel és testvéreivel elhagyták az ázsiai országot, és Kanadába emigráltak. Toronto ázsiai bevándorlók lakta külvárosában, Bramptonban telepedtek le, és meglehetősen szerény körülmények között éltek. Kaur apja kamionsofőrként dolgozott, anyja alkalmi munkákat vállalt, a gyerekek a versekben sokszor felidézett szuterénben tanultak angolul.

Mindez nem puszta kiegészítő adat a szerző irodalmi munkásságának értelmezéséhez. Kaur lírájának lényege, hogy a költői én, és az úgymond természetes személy nem válik el egymástól. A szövegek tematikusan legerősebb vonulata a bevándorló, színes bőrű ázsiai fiatal nő léttapasztalatának feltárása. Ez a szerep mindent felülír, a személyességet is. Előbb szólal meg a nemi szerep, a társadalmi identitás, az etnikai háttér, mint maga a Kaur nevű ember. Ettől a versek beszélőjének pozíciója olyannyira merevvé és kiszámíthatóvá válik, hogy az gyakorlatilag megakadályoz minden elmozdulást. Mintha folyton ugyanazt hallanánk különféle megfogalmazásban, ahogy a legújabb kötetben áll: „a sebeink miatt / kezdtem verseket írni / minden egyes leírt szó / azért született hogy / visszavezessen minket a karjainkba”. De hogy ki az a mi, és ehhez képest micsoda az én, vagy a konkrét vershelyzetben ki ölel kit és miért, nem világos. Illetve túlságosan is az.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.