Rádió

„Amiként kezdtem”

Az UNICEF podcastsorozata

Kritika

„A kiskori élményeknek meghatározó szerepe van személyiségünk fejlődésében, a magán- és szakmai életünk alakulásában. Az UNICEF Magyarország sikeres és elismert művészek, tudósok, köz­életi személyiségek emlékeinek bemutatásával, izgalmas és mély beszélgetésekkel helyezi fókuszba ennek a megismételhetetlen és felbecsülhetetlenül fontos idő­szaknak a tétjét.”

Ez a gyerekeket támogató legnagyobb szervezet, az UNICEF magyarországi tagozata által indított Így lettem című podcast (illetve videó-) sorozat alapvetése. És igen, gyerekkora végül is mindenkinek volt, kinek ilyen, kinek olyan, és tény, hogy meghatározza az egész életünket. Az ENSZ gyermekalapja ezúttal a pozitív példákon keresztül igyekszik megközelíteni a témát.

Technikailag sincs túlgondolva a dolog: az aktuális trendeknek megfelelően kettős platformon fut a sorozat: az anyagot hangos formában a Spotify-on, a videókat pedig a YouTube-on lehet elérni. Utóbbinak is nagyon letisztult a formája: egy-egy mikrofon, egy kérdező és egy kérdezett, díszletként némi növényi dekoráció.

A háttérben aligha anyagi megfontolások állnak, sokkal inkább a változó befogadói elvárások iránt táplált megfelelési vágy. Az új egyszerűség diadalmenete figyelhető meg ugyanis az elmúlt évek online médiatartalmaiban. Leváltak a díszletek, eltűntek az effektek, a bevágások, mindenféle blikkfang, és maradt a két, egymással beszélgető ember. A podcastverzió minderről a vizualitást is lehámozta, itt már csupán a puszta emberi hang marad, amelyet bárhová magunkkal vihetünk. Egyfelől üdítő ez a letisztultság, másfelől mégis hiányzik a rádió aranykorának technikai összetettsége, és a sokszínű műsorszerkezet is. De hát a rádió aranykorának vége van, a szigorúan szerkesztett, körültekintően összevágott, sok szűrőn át adásba kerülő anyagok a múlt ködébe vesznek, és épp a Spotify közelmúltbeli botrányai mutatják meg, hogy amiben járunk, az már valami nagyon más minőség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.