Rádió

„Amiként kezdtem”

Az UNICEF podcastsorozata

Kritika

„A kiskori élményeknek meghatározó szerepe van személyiségünk fejlődésében, a magán- és szakmai életünk alakulásában. Az UNICEF Magyarország sikeres és elismert művészek, tudósok, köz­életi személyiségek emlékeinek bemutatásával, izgalmas és mély beszélgetésekkel helyezi fókuszba ennek a megismételhetetlen és felbecsülhetetlenül fontos idő­szaknak a tétjét.”

Ez a gyerekeket támogató legnagyobb szervezet, az UNICEF magyarországi tagozata által indított Így lettem című podcast (illetve videó-) sorozat alapvetése. És igen, gyerekkora végül is mindenkinek volt, kinek ilyen, kinek olyan, és tény, hogy meghatározza az egész életünket. Az ENSZ gyermekalapja ezúttal a pozitív példákon keresztül igyekszik megközelíteni a témát.

Technikailag sincs túlgondolva a dolog: az aktuális trendeknek megfelelően kettős platformon fut a sorozat: az anyagot hangos formában a Spotify-on, a videókat pedig a YouTube-on lehet elérni. Utóbbinak is nagyon letisztult a formája: egy-egy mikrofon, egy kérdező és egy kérdezett, díszletként némi növényi dekoráció.

A háttérben aligha anyagi megfontolások állnak, sokkal inkább a változó befogadói elvárások iránt táplált megfelelési vágy. Az új egyszerűség diadalmenete figyelhető meg ugyanis az elmúlt évek online médiatartalmaiban. Leváltak a díszletek, eltűntek az effektek, a bevágások, mindenféle blikkfang, és maradt a két, egymással beszélgető ember. A podcastverzió minderről a vizualitást is lehámozta, itt már csupán a puszta emberi hang marad, amelyet bárhová magunkkal vihetünk. Egyfelől üdítő ez a letisztultság, másfelől mégis hiányzik a rádió aranykorának technikai összetettsége, és a sokszínű műsorszerkezet is. De hát a rádió aranykorának vége van, a szigorúan szerkesztett, körültekintően összevágott, sok szűrőn át adásba kerülő anyagok a múlt ködébe vesznek, és épp a Spotify közelmúltbeli botrányai mutatják meg, hogy amiben járunk, az már valami nagyon más minőség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."