Rádió

„Amiként kezdtem”

Az UNICEF podcastsorozata

Kritika

„A kiskori élményeknek meghatározó szerepe van személyiségünk fejlődésében, a magán- és szakmai életünk alakulásában. Az UNICEF Magyarország sikeres és elismert művészek, tudósok, köz­életi személyiségek emlékeinek bemutatásával, izgalmas és mély beszélgetésekkel helyezi fókuszba ennek a megismételhetetlen és felbecsülhetetlenül fontos idő­szaknak a tétjét.”

Ez a gyerekeket támogató legnagyobb szervezet, az UNICEF magyarországi tagozata által indított Így lettem című podcast (illetve videó-) sorozat alapvetése. És igen, gyerekkora végül is mindenkinek volt, kinek ilyen, kinek olyan, és tény, hogy meghatározza az egész életünket. Az ENSZ gyermekalapja ezúttal a pozitív példákon keresztül igyekszik megközelíteni a témát.

Technikailag sincs túlgondolva a dolog: az aktuális trendeknek megfelelően kettős platformon fut a sorozat: az anyagot hangos formában a Spotify-on, a videókat pedig a YouTube-on lehet elérni. Utóbbinak is nagyon letisztult a formája: egy-egy mikrofon, egy kérdező és egy kérdezett, díszletként némi növényi dekoráció.

A háttérben aligha anyagi megfontolások állnak, sokkal inkább a változó befogadói elvárások iránt táplált megfelelési vágy. Az új egyszerűség diadalmenete figyelhető meg ugyanis az elmúlt évek online médiatartalmaiban. Leváltak a díszletek, eltűntek az effektek, a bevágások, mindenféle blikkfang, és maradt a két, egymással beszélgető ember. A podcastverzió minderről a vizualitást is lehámozta, itt már csupán a puszta emberi hang marad, amelyet bárhová magunkkal vihetünk. Egyfelől üdítő ez a letisztultság, másfelől mégis hiányzik a rádió aranykorának technikai összetettsége, és a sokszínű műsorszerkezet is. De hát a rádió aranykorának vége van, a szigorúan szerkesztett, körültekintően összevágott, sok szűrőn át adásba kerülő anyagok a múlt ködébe vesznek, és épp a Spotify közelmúltbeli botrányai mutatják meg, hogy amiben járunk, az már valami nagyon más minőség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.