A Berlini Művészeti Akadémia

Túl a falakon

Interaktív

Több mint három évszázada létezik, volt, hogy kettévált, akárcsak az ország és a város, aztán újraegyesült. Hosszú történetében egyetlen külföldi igazgatója volt, Konrád György. Mi a titka, és egyáltalán, miről szól a Berlini Művészeti Akadémia?

„Mi majdnem egy évig laktunk Berlinben. Nem is Berlin, hanem Nyugat-Berlin. El is csábított minket a város. Persze egy város sosem olyan, amilyen, hanem olyan, amilyennek látjuk őt, igaz, ha nem volna olyan, amilyen, nem is tudnánk olyannak látni, amilyennek” – írta Esterházy Péter, akinek a német főváros kedves helye volt, olyan kulturális centrum, amelyben otthonosan érezhette magát. Hasonlóképp volt ezzel Kertész Imre is, aki egészen élete utolsó periódusáig Berlint tekintette otthonának, és – holokauszt-túlélőként, ahogy erre maga is utalt többször, egészen paradox módon – a német kulturális szcénát befogadóbbnak és befogadhatóbbnak találta, mint a magyart. Mindkettejük nemzetközi híréhez, és Kertész Nobel-díjához is alighanem nagyban hozzájárult az írásaik iránti német érdeklődés, pontosabban szólva rajongás. Nem véletlen talán – igaz, ehhez Berlin vonzó hatásán túl a magyar kulturális közeg sérülékenysége is hozzátette a magáét –, hogy ma mindkét szerző hagyatéka a Berlini Művészeti Akadémia archívumában található. Mellettük Esterházyé is, s lesznek követőik.

Poroszos gyökerek

Az akadémia óriási utat járt be. Az eredeti nevén Academie der Mahler-, Bildhauer- und Architectur-Kunst 1696 nyarán nyitotta meg kapuit. Alapítója az akkor még brandenburgi választófejedelem III. Frigyes volt, aki később I. Frigyes néven lett Poroszország királya. Az ambiciózus fiatal Hohenzollern-fejedelemnek két erős vágya volt: Berlin európai rangú uralkodói székhellyé fejlesztése, és a német kultúra felemelése a francia és az olasz színvonalára. E két cél szerencsésen találkozott a jelentős építkezésekkel felpezsdülő berlini városközpontban, Frigyes pedig a tapasztalt Eberhard von Danckelmann minisztert bízta meg a művészeteknek szentelt központi intézmény tető alá hozásával. Von Danckelmann a párizsi és római akadémiákat vette mintául, ezeket tanulmányozva szervezte meg a berlinit. Az intézménynek hármas funkciót szántak: művészeti társaság jellegű működést, ami összefogja a német alkotók krémjét, emellett oktatási feladatokat is rábíztak, mint­egy utánpótlásképzési célból, harmadrészt pedig bizottsági jogkörökkel is felruházták, hogy az uralkodót művészeti, kulturális kérdésekben tanácsokkal tudja ellátni. Mindehhez az Unter den Lindenen álló új királyi istállók felső szintjén kapott hat termet kétévi próbaidőre az akadémia, amely július 11-én, a választófejedelem 39. születésnapján nyílt meg. Az akadémia költségeire az uralkodó alapítványt hozott létre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ungvári Tamás: A dandyt elfogadom

  • Urfi Péter

Teljesen legális, belügyi bárcával vártak a legszebb lányok – dicsekedett az író, fordító majd' tíz évvel ezelőtt, amikor egy fotó történetét is alaposan körbejárta Urfi Péter kérdésére. Idézzük fel az Ungvári Tamással készült interjút egy 2016-os lapszámból!

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.