„Mi majdnem egy évig laktunk Berlinben. Nem is Berlin, hanem Nyugat-Berlin. El is csábított minket a város. Persze egy város sosem olyan, amilyen, hanem olyan, amilyennek látjuk őt, igaz, ha nem volna olyan, amilyen, nem is tudnánk olyannak látni, amilyennek” – írta Esterházy Péter, akinek a német főváros kedves helye volt, olyan kulturális centrum, amelyben otthonosan érezhette magát. Hasonlóképp volt ezzel Kertész Imre is, aki egészen élete utolsó periódusáig Berlint tekintette otthonának, és – holokauszt-túlélőként, ahogy erre maga is utalt többször, egészen paradox módon – a német kulturális szcénát befogadóbbnak és befogadhatóbbnak találta, mint a magyart. Mindkettejük nemzetközi híréhez, és Kertész Nobel-díjához is alighanem nagyban hozzájárult az írásaik iránti német érdeklődés, pontosabban szólva rajongás. Nem véletlen talán – igaz, ehhez Berlin vonzó hatásán túl a magyar kulturális közeg sérülékenysége is hozzátette a magáét –, hogy ma mindkét szerző hagyatéka a Berlini Művészeti Akadémia archívumában található. Mellettük Esterházyé is, s lesznek követőik.
Poroszos gyökerek
Az akadémia óriási utat járt be. Az eredeti nevén Academie der Mahler-, Bildhauer- und Architectur-Kunst 1696 nyarán nyitotta meg kapuit. Alapítója az akkor még brandenburgi választófejedelem III. Frigyes volt, aki később I. Frigyes néven lett Poroszország királya. Az ambiciózus fiatal Hohenzollern-fejedelemnek két erős vágya volt: Berlin európai rangú uralkodói székhellyé fejlesztése, és a német kultúra felemelése a francia és az olasz színvonalára. E két cél szerencsésen találkozott a jelentős építkezésekkel felpezsdülő berlini városközpontban, Frigyes pedig a tapasztalt Eberhard von Danckelmann minisztert bízta meg a művészeteknek szentelt központi intézmény tető alá hozásával. Von Danckelmann a párizsi és római akadémiákat vette mintául, ezeket tanulmányozva szervezte meg a berlinit. Az intézménynek hármas funkciót szántak: művészeti társaság jellegű működést, ami összefogja a német alkotók krémjét, emellett oktatási feladatokat is rábíztak, mintegy utánpótlásképzési célból, harmadrészt pedig bizottsági jogkörökkel is felruházták, hogy az uralkodót művészeti, kulturális kérdésekben tanácsokkal tudja ellátni. Mindehhez az Unter den Lindenen álló új királyi istállók felső szintjén kapott hat termet kétévi próbaidőre az akadémia, amely július 11-én, a választófejedelem 39. születésnapján nyílt meg. Az akadémia költségeire az uralkodó alapítványt hozott létre.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
