Sehol sem merészkedtek olyan messzire a kötelező koronavírus-elleni oltás tekintetében, mint nyugati szomszédunknál – éppen ezért hiába állítja Orbán, hogy Ausztria nem Magyarország kísérleti laboratóriuma, nagyon úgy fest a helyzet, hogy ebben az ügyben ma az egész világ kísérleti laboratóriuma a kilencmilliós köztársaság. A fekete-zöld (OVP-Die Grünen) kormánykoalíció által benyújtott, de a Szabadságpárt (FPÖ) kivételével a teljes parlament, tehát az ellenzéki szociáldemokraták (SPÖ) támogatását is élvező javaslat ugyanis február elejétől kötelezővé teszi minden hivatalosan Ausztriában tartózkodó, tizennyolcadik életévét betöltött személy oltakozását.
A járványügyi statisztikák szerint jelenleg az osztrák lakosság 75 százaléka számít oltottnak (összehasonlításképpen Magyarországon ez a szám 62 százalék körül stagnál jóideje), vagyis a kényszerintézkedés a lakosság negyedét érintheti. A jogszabály hatálya alól kivételt képeznek ugyanakkor a terhes nők, azok a krónikus betegek, akikre veszélyt jelenthet az oltás, továbbá azok a személyek, akiknél egészségügyi okokból nem várható immunválasz a COVID-19 elleni védőoltásra, illetve haladékot kapnak azok is, akik igazoltan a SARS-CoV-2 fertőzéséből való felépülésük 180 napos időszakában vannak. Mindenki más, aki 2022. március 15. után nem tesz eleget az oltási kötelezettségnek, közigazgatási szabálysértést követ el, és pénzbírsággal sújtható.
Tehát a következő valamivel több mint egy hónap amolyan türelmi időnek számít, ezalatt a néhány hét alatt kell megoldania az oltatlanoknak az első dózis felvételét. Március 15-től a rendőrség jogköre lesz közúti ellenőrzésekkor, rendezvények előtt, illetve szúrópróbaszerűen elkérni az oltási igazolásokat. Aki ilyennel, illetve az ezt kiváltó orvosi igazolással nem rendelkezik, első körben 600 euró bírságra számíthat, ám ez az összeg halmozati esetben évi 3600 euróig emelkedhet. A hamis vagy szabálytalan igazolásokat kiadó orvosok ellen ugyancsak közigazgatási szabálysértési eljárás indítható, illetve 7200 euróig terjedő pénzbírság szabható ki rájuk. Az oltatlanok pénzbüntetése nem váltható át letöltendő szabadságvesztésre – mint a rendelkezést kritizálók megjegyzik, nyilván a kormány igyekszik elkerülni az oltásellenesek mártírszerepben való tetszelgését.
A szigorú büntetések ellenpontozására a jogszabály motiváló elemeket is tartalmaz, és a kormány kommunikációjában az elmúlt hetekben ezeket igyekeztek kidomborítani a szankciókkal szemben. Karl Nehammer néppárti kancellár az ellenzéki szociáldemokraták vezetőjével, Pamela Rendi-Wagnerrel közösen jelentette be, hogy vakcinalottó indul az országban, és minden oltás után egy nyereményjegyet kapnak majd a páciensek, melyek közül minden tizedik lesz nyerő szelvény 500 euró értékben. A kancellár ugyanakkor azt is bejelentette, hogy azok a háromezer lakosnál nagyobb lélekszámú települések, amelyek elérik a 80 százalékos átoltottságot 30 ezer euró, a 90 százalékot is elérők pedig 120 ezer euró különtámogatásban részesülnek. Kérdés, hogy az egyre szervezettebb oltásellenes kisebbséget meggyőzheti-e akár a büntetés, akár a jutalom, hogy feladja elveit.
Az osztrák közvélemény mindeközben meglehetősen higgadtan reagál a jogszabályra. Bár társadalmi vita folyik az ügyben, a többség támogatja a kötelező oltás bevezetését, annál is inkább, mert már felvette az oltást, így nem érzi közvetlenül érintettnek magát. A jogszabály részletei ugyanakkor sokakban fogalmaznak meg kérdéseket. Ahogyan azt például Tóth Barbara a bécsi Falter újságírója megállapítja: a pénzbírsággal nyitva maradt egy kiskapu az oltáselleneseknek,
aki ugyanis kifizeti az évi 3600 eurót, tulajdonképpen mentesül a kötelezettség alól.
Hasonló, de rendszerszintű problémát jelent a rendőrség bevonása az oltásellenesek ellenőrzésébe: egyfelől nem világos, hogy mikor és hogyan kellene a rendőröknek kiszűrniük az oltatlanokat, másfelől pedig a szúrópróba-jellegű ellenőrzések a társadalmi feszültség fokozódásához vezethetnek. Ahogy Hans-Peter Hutter járványkutató mondja Tóth kérdésére: azt a segítőkész, barátságos arculatot, amit a rendőrség nagy nehezen kiépített magának, egy efféle ellenőrző funkció hamar tönkre teheti.
Mások abban sem biztosak, hogy infrastrukturálisan készen áll az osztrák egészségügy egy efféle szisztéma bevezetésére. A Der Standard egy cikkben január elején figyelmeztetett rá, hogy az Elga nevű egészségügyi szoftver egy esetleges oltakozási rohamot nem biztos, hogy adatszinten képes lenne feldolgozni, illetve az is gondot okozhat a rendszer számára, hogy a huzamosan Ausztriában tartózkodó, de nem osztrák állampolgárokat, akiknek adott esetben biztosításuk sincsen, milyen módon tudna kezelni ez a felület.
Mindehhez hozzátartozik, hogy többek között Magyarországgal szemben is Ausztriában mindezidáig nem léteztek kötelező oltások. Az orvosok természetesen minden kisgyerekes szülőnek tettek javaslatot a felvehető és felveendő vakcinákról, de azokat nem írta elő kötelező jelleggel semmilyen szabályozás. Ezt figyelembe véve nem véletlen, hogy sokan még szokatlanabbnak tartják, és a személyes szabadságukba ütközőnek vélik a mostani szigorú eljárást. Nyilván éppen emiatt hivatkozott a váratlanul feltört oltásellenes minipárt, az MFG (Menschen-Freiheit-Grundrechte, vagyis: Emberek-Szabadság-Alapjogok) egyik képviselője arra, hogy ha a kanyaró elleni oltásról lenne szó, amely betegségnek 20-30 százalékos a halálozási rátája, mindenki felvenné a vakcinát magától, de a covid ellen, és különösen az enyhébb omikronvariáns idején a kötelezővé tétel feleslegesnek tűnik.
Az MFG felbukkanása rögtön a politikai kockázatokat is megmutatja a szabályozás mögött.
Ugyan a törvény elfogadása óta nem lettek gyakoribbak, sem népszerűbbek a bécsi oltáspolitika elleni tüntetések, a szűk kisebbséget jelentő oltásellenesek szerveződése mégis aggodalomra adhat okot az osztrák vezetésben. Annál is inkább, mert egy meglehetősen sérülékeny politikai helyzetben kerül minderre sor. Az osztrák politika csodagyereke és sokáig erős emberének tűnő ifjú kancellárja, Sebastian Kurz tavaly októberben előbb a kormányfői posztról, majd decemberben a néppárt elnöki tisztéről is lemondott, visszavonult a politikától és az Egyesült Államokba költözött, miközben tovább folyik ellene a korrupciós vizsgálat. Utódja, Alexander Schallenberg mindössze október 11-ttől december 6-ig volt tisztségben, őt követte a jelenlegi kancellár, Karl Nehammer, aki decemberi hivatalbalépésével gyakorlatilag készen kapta a nyakába az oltási kötelezettség ügyét. Se kihátrálni nem tudott a témából, se beleállni igazán. Nem véletlen, hogy igyekezett a dolgot összparlamenti ügyként kezelni, és a kényszerintézkedések helyett inkább a jutalomlehetőségekkel haknizni a sajtóban.
A Heinz-Christian Strache ibizai videóügyébe látványosan beleroppant Osztrák Szabadságpárt és annak ambiciózus vezetője, Herbert Kickl kapva kapott a lehetőségen, és az oltásellenes radikálisokkal karöltve igyekszik kikapaszkodni a politikai szakadékból, ahová két éve kerültek. Csakhogy ebben regionális szinten új ellenfeleik bukkantak fel, mint amilyen az említett MFG, amely nagy meglepetésre a salzburgi helyhatósági választáson három képviselőt is be tudott juttatni a tartományi parlamentbe. Vagyis amíg a kormánykoalíció és a szociáldemokraták szankcionálni igyekeznek az oltás megtagadását, a radikális pártok potenciális erőforrást látnak a szkeptikus kisebbségben, és igyekeznek beállni mögéjük.
Úgy tűnik ma Ausztriában nem az a kérdés, hogy a szigorú szabályozás tömeges ellenállást vált-e ki, mert annak nem sok előjele látszik egyelőre. Az viszont könnyen elképzelhető, hogy a jogszabályok által is megfontolt taktikázásra, tervezésre kényszerített, és az ellenálló szerepében önmagára találó radikális kisebbség önszerveződésére, politikai aktivizálódására nem lesz-e katalizáló hatással éppen ez a rendelkezés. Az oltásellenességben maguknak jól kommunikálható témát találó politikai erők az FPÖ-n keresztül a bécsi parlamentben is szóhoz juthatnak, ugyanakkor számos vidéki településen már most önálló erőként is számolni kell velük.
(Címlapképünkön: a koronavírus-járvány miatt bevezetett intézkedések ellen tüntetnek Bécsben. Fotó: APA/Florian Wieser)
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
