Akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy egy friss kormányrendelet újabb hatalmas összeget és újabb jelentős feladatköröket utalt ki a Demeter Szilárd vezette Magyar Kultúráért Alapítványnak (MKA). Ráadásul nem is önmagában a hatalmas, több mint 48 milliárd forintos, 2025-ig éves bontásban – az alapítvány „kultúrstratégiai tevékenysége megerősítése érdekében” – kifizetni tervezett állami vagyoninjekció a leginkább figyelemre méltó a dologban, hanem az, hogy mindezzel az MKA olyan funkciókat is magához csatolt, amelyeket eddig a Magyar Művészeti Akadémia, illetve a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. látott el. A művészeti ösztöndíjrendszerek működtetéséről van szó.
Kultúrpolitika, ami nincs
Ahhoz, hogy megértsük a NER kultúrpolitikáját, először azt kell belátnunk, hogy nincs egységes stratégiája a kormánynak – ebben minden általunk megkérdezett szakértő egyetértett. A Századvégtől 2019-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) élére vezényelt, és a Fidesz egyik fő végrehajtójává előlépett Demeter Szilárd hírhedt kifejezésével élve „erőközpontokról” beszélhetünk elsősorban, nem egységes kulturális stratégiáról. Ezek az erőközpontok hol egymással összefogva, hol egymással rivalizálva igyekeznek a kulturális játéktér minél nagyobb szeletét ellenőrzésük alá vonni, ebbéli tevékenységükben pedig az határozza meg hatékonyságukat, hogy épp milyen viszonyt ápolnak a miniszterelnökkel.
Jó példa erre a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) története.
A KMTG, illetve az alá tartozó Előretolt Helyőrség Íróakadémia felfutásában döntő szerepe volt annak, hogy Szőcs Géza korábbi kulturális államtitkár, haláláig miniszterelnöki főtanácsadó, közvetlenül Orbánhoz (vagy ami szinte ugyanaz: a feleségéhez, Lévai Anikóhoz) protezsálta be kolozsvári mentoráltját, Orbán János Dénest a tehetséggondozó ötletével. A költő és vendéglátóipari vállalkozó Orbán JD ezután hivatkozott sikere titkaként arra, hogy jó ajtón kell kopogtatni. Csakhogy Orbán JD néhány év alatt amortizálta politikai hitelét: a KMTG gyakorlatilag semmit sem ért el kitűzött céljai közül, és mára jobbára egy szűk baráti kör milliárdos költségvetésű hobbiprojektjének tűnik. Szőcs halálával az összekötő kapocs is elveszett a KMTG vezetése és Orbán Viktor háztartása között, egy magánéleti ballépése miatt pedig Orbán János Dénes hamarosan kegyvesztetté vált. Ekkor vált ki a KMTG holdudvarából az addig ott oktató (illetve felesége révén az intézmény hallgatói oldalában is érintett) Demeter Szilárd, és jobb kapcsolati pozícióinak köszönhetően kimentette a kimenthetőt a lassú süllyedésre ítélt kamu oktatási intézményből. A KMTG-ből a puszta – bár költséges – váz maradt meg, Demeter újonnan felállított, és a PIM éléről navigált, egyre terjedelmesebb kulturális intézményhálózata – előbb a Petőfi Irodalmi Ügynökség (PIÜ), majd az abból kinőtt Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ), végül az ezek fölé húzott Magyar Kultúráért Alapítvány (MKA) – pedig folyóiratot, honlapot, tévéműsort és irodalomszervezési funkciókat is szépen átcsatornázott magához. Mindez az ellenzék oldaláról nézve azért tanulságos, mert a struktúra belső dinamikáját mutatja meg: nem a tartalmak és nem is feltétlenül a szereplők a lényegesek, hanem az adott kulturális tér feletti adminisztratív és pénzügyi dominancia – akár az állami infrastruktúra és a közvagyon kijátszása révén is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
