Könyv

Nem Mari, hanem Kati

Takács Zsuzsa: Spirálfüzet (Turi Lilla rajzaival)

Kritika

Nagyobbrészt nem új műveket elősorakoztató, mégis újdonságélménnyel ható kötet ez: két ciklusból áll, „kamaszlány-versek” szerepelnek benne. Címe a második, 2021-es versekből álló ciklus egyik darabjából lett kiemelve, és nagyobbik részét az 1987-es Rejtjeles tábori lap című kötet versei teszik ki.

Apróbb változtatásokkal: egy vers kimarad (érthetetlen, miért, a Rossz este egy remek darab), egy cím változik, és a lánytestvér neve már nem Mari, hanem Kati. Örömteli és izgalmas ennek a beszerezhetetlen, ma már klasszikusnak számító kötetnek az újrakiadása, már csak a korábbi versanyag és a lírai megszólalás továbbgondolása miatt is.

A Rejtjeles tábori lap szövegei ugyanakkor már 2018-ban elérhetővé váltak, bekerültek ugyanis Takács Zsuzsa reprezentatív gyűjteményes kötetébe, A vak reménybe. Az a gesztus inkább az életmű egésze felől nézve tűnhet figyelemre méltónak: Takács a felnőtt lírája (mondjuk úgy: a komoly költői teljesítménye) szerves részének tekinti ezt a vékonyka, elsősorban fiatal lányoknak szóló kötetét is. Erre egyébként már korábban is tett utalást egy 2004-es interjúban: „Ez a különbözéstudat, az azzal járó önkontroll és a versekbéli kontrollvesztés kamaszkorom óta élt bennem. Erről a kiszolgáltatottságról szóltak a verseim (és egyetlen kamaszvers-gyerekvers kötetem, a Rejtjeles tábori lap).” Különbözéstudat, önkontroll és kontrollvesztés: valóban ezek a visszatérő témák dominálnak a fiataloknak címzett szövegekben is, ahol a lírai megszólaló egy hibrid fiatal hangon kezd el beszélni. Takács maga három komponenst említ a költemények hangja kapcsán: saját gyerekkori emlékeit az 50-es évekből, a gyerekeivel megesett történeteket a 70-es és 80-as évekből, illetve az ismerősöktől hallott anekdoták világát. Most mindehhez negyedik rétegként hozzáadódik a 2021-es Az égen bárányok fodrozódnak ciklus verseiben megszólaló unokahang is, a mai kamasz lány sajátos nézőpontjával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.