Apróbb változtatásokkal: egy vers kimarad (érthetetlen, miért, a Rossz este egy remek darab), egy cím változik, és a lánytestvér neve már nem Mari, hanem Kati. Örömteli és izgalmas ennek a beszerezhetetlen, ma már klasszikusnak számító kötetnek az újrakiadása, már csak a korábbi versanyag és a lírai megszólalás továbbgondolása miatt is.
A Rejtjeles tábori lap szövegei ugyanakkor már 2018-ban elérhetővé váltak, bekerültek ugyanis Takács Zsuzsa reprezentatív gyűjteményes kötetébe, A vak reménybe. Az a gesztus inkább az életmű egésze felől nézve tűnhet figyelemre méltónak: Takács a felnőtt lírája (mondjuk úgy: a komoly költői teljesítménye) szerves részének tekinti ezt a vékonyka, elsősorban fiatal lányoknak szóló kötetét is. Erre egyébként már korábban is tett utalást egy 2004-es interjúban: „Ez a különbözéstudat, az azzal járó önkontroll és a versekbéli kontrollvesztés kamaszkorom óta élt bennem. Erről a kiszolgáltatottságról szóltak a verseim (és egyetlen kamaszvers-gyerekvers kötetem, a Rejtjeles tábori lap).” Különbözéstudat, önkontroll és kontrollvesztés: valóban ezek a visszatérő témák dominálnak a fiataloknak címzett szövegekben is, ahol a lírai megszólaló egy hibrid fiatal hangon kezd el beszélni. Takács maga három komponenst említ a költemények hangja kapcsán: saját gyerekkori emlékeit az 50-es évekből, a gyerekeivel megesett történeteket a 70-es és 80-as évekből, illetve az ismerősöktől hallott anekdoták világát. Most mindehhez negyedik rétegként hozzáadódik a 2021-es Az égen bárányok fodrozódnak ciklus verseiben megszólaló unokahang is, a mai kamasz lány sajátos nézőpontjával.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
