Krusovszky Dénes

Magyar közéleti influenszer nem robbantott nagyobbat az elmúlt időszakban, mint Gulyás Márton a Partizán elindításával. De itt rögtön tisztáznunk kellene, hogy mi is pontosan az a felület, ahol a Partizán működik.

2021. február 14-én éjfélkor elhallgatott a Klubrádió műsorsugárzása a 92,9-es frekvencián. Egy régi történet újabb, minden korábbinál keserűbb epizódja ez, ami még akkor is nyomasztó képet fest a magyar médiahelyzetről, ha van minimális esély arra, hogy nem marad ez így nagyon sokáig.

Ezt az Amazon és a BBC gyártásában készült ötrészes művet csak jobb híján, illetve a bemutatásának módja miatt lehet sorozatnak nevezni. A legrövidebb rész is hosszabb, mint egy óra, a nyitó epizód pedig a maga 128 perces játékidejével valóban mozifilmes terjedelemmel bír. Az összhatás mégis akkor jön ki a legjobban, ha szériaszerűen halad egyik részről a másikra a néző.

A műsor most úgy fest, mintha egy kocsmai beszélgetésre a kocsmák sajnálatos zárva tartása miatt egy rádióstúdióban kerítettek volna sort. 

A 70-es, 80-as évek egyik emblematikus könyvsorozata volt, akkori köteteinek egy-egy példányával ma is szinte minden magyar háztartásban találkozunk. Az emlékiratok és a tényirodalom népszerűsége azóta is töretlen, így nem is csoda, hogy kiadója 2015-ben újraindította a Tények és tanúkat.

Írtunk már az Utcafrontról nem sokkal annak indulása után, elég lelkesen.

Hiába írta alá rengeteg értelmiségi az ezt célzó petíciót.

Két éve, amikor Bősze Ádám előző Bartók rádiós produkciójának, a Varázsboltnak az indulásáról adtunk hírt, éppen Gulyás Márta zongoraművész nyilatkozata borzolta fel a vájt fülű közönség kedélyét.

A szakavatott kritikusok szavazataiból összeálló Minimum tizenegyes!-listák után itt a Magyar Narancs újságíróinak válasza. Avagy mit olvastak a szerzőink a legszívesebben 2020-ban, és miért?