„Ha úgy vesszük, a terrorellenes háború sikeres volt”

Külpol

A legutóbbi Magyar Narancsban olvashatnak arról alapos elemzést, hogy a nemzetközi politikában milyen oka és milyen várható következményei voltak és lesznek az afganisztáni hatalmi átrendeződésnek. Most ehhez kapcsolódva kérdezzük Tálas Pétert arról, hogy a nemzetközi terrorizmusra, az európai terrorfenyegetettségre milyen hatása lehet a tálibok hatalomra jutásának.

magyarnarancs.hu: Az afganisztáni kivonulás egyik sokat hangoztatott feltétele úgy tudni, az volt, hogy a tálibok ne engedjék újra megerősödni az országban az al-Káidát, és más terrorszervezetet sem. A csütörtöki merénylet, melyet az Iszlám Állam hajtott végre, mennyire teszi kétségessé ennek a feltételnek a betarthatóságát a mostani kaotikus helyzetben?

Tálas Péter: Olyannyira erősen, hogy számos elemző egy új háborúra számít Afganisztánban a tálibok és az Iszlám Állam Khorasan nevű terrorszervezet között. De Joe Biden döntésének helyességét szerintem még ez a merénylet sem kérdőjelezi meg.

Ezt a történetet be kellett végre valakinek fejeznie.

A jelenlegi adminisztráció egy rossz helyzetet és egy rossz megállapodást örökölt meg, s Biden elnöknek egy újabb eszkaláció vagy a rossz megállapodás teljesítése között kellett választania. Az előbbit választotta, s szerintem helyesen. A kivonulás körülményei, a repülőtér körüli területek biztonságáért való felelősség tisztázatlansága, a menekülő tömegek miatt kialakult kaotikus helyzet tankönyvszerű helyzetet teremtettek egy sikeres terrortámadás elkövetéséhez. A kivonulást követően az afganisztáni probléma megoldása döntően a környező nagyhatalmak feladata lesz, akik eddig jórészt csak trollkodtak, most nekik kell majd rákényszeríteni a tálibokat az afganisztáni belső biztonság megteremtésére, így a terrorcsoportokkal szembeni fellépésre is.  

magyarnarancs.hu: A Talibán önmagában mennyire tekinthető terrorista csoportnak vagy mozgalomnak?

TP: Definíciós szinten az afganisztáni Talibán nem terrorszervezet, hanem egy fegyveres mozgalom. A pakisztáni tálib szervezet ugyanakkor rajta van a terrorszervezetek amerikai listáján. Az afgán tálibokat gyakorlatilag azért nem lehetett egységesen terrorcsoportként elkönyvelni, mert túl sokan vannak. Az amerikaiak és a NATO is valahogy úgy értelmezte a Talibánt, hogy az egy fegyveres nacionalista szervezet, amely kapcsolatban áll terrorszervezetekkel, sőt maga is rendelkezik terrorista csapatokkal, valamint terrorista cselekményeket finanszíroz, ugyanakkor mint mozgalom, nem nevezhetők egyértelműen terrorszervezetnek. Ha így lett volna, Donald Trump nem köthetett volna velük megállapodást.

A mai állás szerint egyetlen tálib csoport, a Hakkani hálózat az, amelyiket hivatalosan is terrorszervezetként tartanak számon. Mindezzel együtt vannak olyan kormányok Nyugaton is, amelyek terrorszervezetként kezelik a Talibánt, illetve a Global Terrorism Database-ben is gyakorlatilag terrorszervezetként szerepelnek. Hozzá kell tenni, hogy a terrorszervezetként történő besorolás mindig is politikai kérdés volt, mint ahogy ma is az. Az én megítélésem szerint mindezzel együtt a Talibán kimeríti a terrorszervezet kritériumait.

magyarnarancs.hu: A mostani, úgymond konszolidációs ígéretek jelezhetik a tálib mozgalom tényleges átalakulását, vagy ez inkább csak egy figyelemelterelő kampány része?

TP: Egyelőre ködszurkálás folyik, senki nem látja tisztán, milyen folyamatok indulnak el most. Erős kételkedés van abban, hogy az az emberarcú emirátus, amit a tálibok most nagyon igyekeznek felmutatni, valóságos-e. Olyanra ugyanakkor láttunk már számos példát a múltban, hogy egy terrorszervezet valamilyen okból átalakult, és államalapító vagy felszabadító mozgalommá, de akár politikai párttá is változott. Vagyis felteszem, hogy ha a tálibok hatalmon maradnak, nem valószínű, hogy terrorszervezet besorolást kapnának. A döntő kérdés szerintem az, hogy a kétévtizedes afganisztáni változások és a külső szereplők mennyire kényszerítik változásra a mozgalmat.

magyarnarancs.hu: Ami a terror gyakorlati oldalát illeti, a tálibokra nem volt igazán jellemző, hogy exportálni igyekeztek volna az erőszakot, talán ez is fontos eleme lehet a besorolásuknak.

TP: A már említett Global Terrorism Database adatai szerint a tálibok 2001 és 2019 között nagyjából 10 ezer merényletet hajtottak végre, ami egy elképesztően magas szám. Ezeknek több tízezer halottja és sebesültje volt, ugyanakkor tény, hogy néhány kivételtől eltekintve a merényletek túlnyomó többségét otthon követték el. Szemben a közel-keleti vagy az afrikai terrorista csoportok egy részével, a dél-ázsiai terrorszervezetek főként helyi szervezetek, vagy legfeljebb regionálisak, vagyis tevékenységük arra a területre koncentrálódik, ahol létrejöttek. Ebben az értelemben nem az afganisztáni vagy a pakisztáni tálibok jelentik nemzetközi szinten a legnagyobb fenyegetést, hanem az olyan szervezetek, amelyek hálózatban dolgoznak, mint az al-Káida vagy az Iszlám Állam.

Most tehát az a kérdés, hogy a tálibok valóban megszakítják-e ezekkel a szervezetekkel a kapcsolatot, vagy továbbra is lehetővé teszik a számukra, hogy valamiféle tevékenységet fejtsenek ki az országban. Nem is feltétlenül a támogatásról van szó, egy terrorhálózat tagjainak éppen elég, ha megtűrik őket valahol, ha búvóhelyet biztosítanak a számukra, nem üldözik őket. E tekintetben az egyik kulcskérdés az lesz, hogy a tálibok hatalma kiterjed-e egész Afganisztánra vagy maradnak olyan területek, amelyet nem tudnak kellőképp ellenőrizni.

Afg?n konfliktus

 
 
 Távozóban. Fotó: MTI/EPA/Amerikai központi parancsnokság/Samuel Ruiz

magyarnarancs.hu: Tehát itt nem közvetlen a tálib-terror jelenti az aggodalmat, hanem a nemzetközi terrorhálózatokhoz való viszonyuk alakulása?

TP: Így is lehet mondani, illetve ehhez tartozik az is, hogy a táliboknak az Afganisztánhoz közeli nagyhatalmakkal szemben álló szélsőséges iszlamista csoportokkal való kapcsolata hogyan fog alakulni a közeljövőben. A tálibok nem robbantanak Kínában, nem robbantanak Oroszországban, nem robbantanak a volt szovjet sztánokban sem, vagy csak igen ritkán. Ellenben nagyon szoros a kapcsolatuk azokkal a csoportokkal, akik ezekben az országokban terrorcselekményeket tervezhetnek és hajtanak végre. Ez pénzügyi támogatást és ideológiai befolyást is jelenthet, és ez az, ami a leginkább nyugtalanítja például Kínát az ujgurok miatt, Oroszországot a kaukázusi területek vagy a közép-ázsiai muzulmán államok kapcsán.

magyarnarancs.hu: A nyugati közvélemény számára legismertebb szervezetek, tehát az al-Káida és az Iszlám Állam tevékenysége számára mennyire adhat a tálib hatalomátvétel mindezek után új lendületet?

TP: Bár tudom, hogy ez a kabuli merényletek után meglepően hangzik, én nem hiszem, hogy ilyesmire fokozottan kellene számítani. A tálibok sem érdekeltek ebben. Amitől jobban lehet tartani, az inkább a már említett regionális hatás, különösen Pakisztánban, ahol valóban félő, hogy a helyi szervezetek fellelkesülnek az afganisztáni eseményektől, és ők is valamilyen hasonló célt tűznek ki maguk elé. Ami az al-Káidát illeti, ez a szervezet az utóbbi években jelentősen meggyengült. Oszama bin Laden halála után a vezetésben sem sikerült betölteni az ő elvesztésével keletkezett űrt, és nemzetközi szinten is sokat veszített a hálózat az erejéből.

Ha úgy vesszük, a 2001. szeptember 11-i merényletek után indított terrorellenes háború végül is sikeres volt.

Az al-Káida leépült, bin Ladent megölték, az amerikai terrorfenyegetettség nagyon alacsony szintre csökkent. Az amerikaiak lényegében ezért mentek be Afganisztánba, és lehetett látni, hogy bin Laden kivégzése után már nem volt olyan erős a motivációjuk a terrorizmus elleni fellépés stratégiáját felváltó afganisztáni nemzetépítés folytatásra sem. Az al-Káida mellett ráadásul gyorsan felépült egy sokkal brutálisabb új szervezet is, az Iszlám Állam, ami ugyanakkor elsősorban Európára nézve jelentett közvetlen fenyegetést, és ott emelte meg a terrorfenyegetettséget 2015-2016 körül. Azóta az Iszlám Állam is jelentősen meggyengült, éppen ezért nem lenne jó, ha most Afganisztánban valamiféle menedékhelyet kapnának, ahonnan újraszervezhetik magukat.

Afg?n konfliktus - Kabuli terrort?mad?sok

 
 
 Egy áldozat holtteste mellett zokog hozzátartozója egy kabuli kórház udvarán 2021. augusztus 27-én. Fotó: MTI/EPA/STRINGER

magyarnarancs.hu: Egyszerűen szólva Európára és azon belül akár Magyarországra is a tálib hatalomátvétel legfeljebb áttételes módon gyakorolhat hatást, vagyis nem lehet emiatt közvetlenül a terrorveszély emelkedéséről beszélni.

TP: Valóban nem, de nagyon sokat számít most, hogy a tálibok merre lépnek a terrorszervezetek támogatásában, megtűrésében, az ellenük való fellépésben, ahogy erről beszéltünk. Fontosnak tartom még egyszer hangsúlyozni: szerintem a tálibok sem érdekeltek abban, hogy Afganisztán újra terrorista központtá váljon.

magyarnarancs.hu: A hazai kormánypropaganda ugyanakkor a valóban várható afgán menekülthullámot máris igyekszik összemosni a terror-fenyegetés feltételezett növekedésével.

TP: A menekülthullám ritkán jár együtt a terrorveszély növekedésével, már 2015-ben sem volt közvetlen kimutatható kapcsolat a menekültek megjelenése és a merényletek között. Azokat jellemzően nem is frissen nyugatra érkezettek, hanem második-harmadik generációs bevándorló hátterű, társadalmilag rosszul integrált fiatalok követték el, a frissen ékezettek legfeljebb akkor, ha nem kaptak menekül státuszt és nem sikerült őket visszatoloncolni. A nyugati, bevándorló hátterű fiatalok radikalizálódása nem ugyanaz a probléma, mint a menekültek kezelése. A migráció és a terrorizmus összekapcsolása egy retorikai fogás, amit bizonyos politikai erők Európa szerte szívesen alkalmaznak, ezt halljuk 2015 óta, és nyilván most is sokszor fogjuk hallani.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.