Rádió

Interkontinentális csók

Újra együtt a Bumeráng csapata

Kritika

A történelem nem mindig a minőség diadaláról szól, a népszerűség pedig még annál is kevésbé. Márpedig akárhonnan nézzük is, a magyar rádiózás történetének kitörölhetetlen eleme, hogy a rendszerváltás utáni évtizedek legkedveltebb műsorait különböző csatornákon és különféle neveken ugyanaz a csapat jegyzi.

Ha minden igaz, e sikertörténet 1996-ban kezdődött, bár ha léteznének a korszakot kutató rádiótörténészek, bizonnyal kimutatnák az előzményeket is. Mi most fogadjuk el, hogy 96-ban indult a Danubius Cappuccino Tripla, vagy egyszerűbben a „kapuccsínó” Bochkor Gáborral és Boros Lajossal. Három évvel később állandó tagként csatlakozott a csapathoz az addig visszatérő vendégként foglalkoztatott Voga János, és a trió a Sláger Rádión indította be a Bumeráng című produkciót. A végső, 2012-es műsorzárlatig nem akadt népszerűbb produkció nemcsak a reggeli, de akármelyik másik műsorsávban sem. Bocsi, Vogci és Lali király pedig az ország ünnepelt showmanjeivé váltak, és vagy sajnáljuk, vagy sem, de máig tartóan meghatározták a hazai műsorvezetői stílus fősodrát. Az a gurgulázva röhögő, egymás szavába vágó, semmiségekről hosszan locsogó attitűd, amelyet ma nagy sikerrel visz tovább Harsányi Leventétől Sebestyén Balázsig oly sok napindító szakember, egyértelműen a bumerángos csapattól eredeztethető. Mondhatni, a mai magyar kereskedelmi rádiósok mind Bocskorék köpönyegéből bújtak elő.

Azóta a trió útjai szétváltak, és a tagok igencsak különböző irányokba indultak el. A nagy pillanat tehát, vagyis a formáció újbóli összeállása nem csak a közös múltról, de az azóta eltelt időről is látleletet ad majd, gondolhattuk előzetesen, és ebben nem is kellett csalatkoznunk. A bombasztikus újraegyesülésnek meglehetősen földhözragadt oka volt. Bochkor aktuális reggeli műsorának, a Retro Rádión futó, nemes egyszerűséggel Bochkornak (olykor Bchkr-nak) nevezett produkciónak nyári szabadságra ment a műsorvezetőtársa, Lovász László (nem a matematikus). Pótlását egy hétig beugró műsorvezetőkkel oldották meg, így került mikrofon mögé Vályi István autós újságíró, Risztov Éva úszó, Szabó Győző színész, illetve Kabát Péter korábbi labdarúgó is. A nagy dobásra péntekig kellett várni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.