Rádió

Interkontinentális csók

Újra együtt a Bumeráng csapata

Kritika

A történelem nem mindig a minőség diadaláról szól, a népszerűség pedig még annál is kevésbé. Márpedig akárhonnan nézzük is, a magyar rádiózás történetének kitörölhetetlen eleme, hogy a rendszerváltás utáni évtizedek legkedveltebb műsorait különböző csatornákon és különféle neveken ugyanaz a csapat jegyzi.

Ha minden igaz, e sikertörténet 1996-ban kezdődött, bár ha léteznének a korszakot kutató rádiótörténészek, bizonnyal kimutatnák az előzményeket is. Mi most fogadjuk el, hogy 96-ban indult a Danubius Cappuccino Tripla, vagy egyszerűbben a „kapuccsínó” Bochkor Gáborral és Boros Lajossal. Három évvel később állandó tagként csatlakozott a csapathoz az addig visszatérő vendégként foglalkoztatott Voga János, és a trió a Sláger Rádión indította be a Bumeráng című produkciót. A végső, 2012-es műsorzárlatig nem akadt népszerűbb produkció nemcsak a reggeli, de akármelyik másik műsorsávban sem. Bocsi, Vogci és Lali király pedig az ország ünnepelt showmanjeivé váltak, és vagy sajnáljuk, vagy sem, de máig tartóan meghatározták a hazai műsorvezetői stílus fősodrát. Az a gurgulázva röhögő, egymás szavába vágó, semmiségekről hosszan locsogó attitűd, amelyet ma nagy sikerrel visz tovább Harsányi Leventétől Sebestyén Balázsig oly sok napindító szakember, egyértelműen a bumerángos csapattól eredeztethető. Mondhatni, a mai magyar kereskedelmi rádiósok mind Bocskorék köpönyegéből bújtak elő.

Azóta a trió útjai szétváltak, és a tagok igencsak különböző irányokba indultak el. A nagy pillanat tehát, vagyis a formáció újbóli összeállása nem csak a közös múltról, de az azóta eltelt időről is látleletet ad majd, gondolhattuk előzetesen, és ebben nem is kellett csalatkoznunk. A bombasztikus újraegyesülésnek meglehetősen földhözragadt oka volt. Bochkor aktuális reggeli műsorának, a Retro Rádión futó, nemes egyszerűséggel Bochkornak (olykor Bchkr-nak) nevezett produkciónak nyári szabadságra ment a műsorvezetőtársa, Lovász László (nem a matematikus). Pótlását egy hétig beugró műsorvezetőkkel oldották meg, így került mikrofon mögé Vályi István autós újságíró, Risztov Éva úszó, Szabó Győző színész, illetve Kabát Péter korábbi labdarúgó is. A nagy dobásra péntekig kellett várni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.