Rádió

Kebabpizza

Borízű hang a lelátóról – a 444 podcastje

Kritika

A podcast a hangzó újságírás gonzója vagy punkja, s hogy ez felszabadító megújulása, vagy épp válságtünete, hovatovább hattyúdala-e az audiozsurnalizmusnak, az továbbra is a befogadói ízlésen múlik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ami izgalom ma ebben a műfajban vagy műnemben lehet, az leginkább a podcast háza táján keresendő.

Ugyanakkor a műfaj sajátosságai miatt elég nagy a túlkínálat belőle, ami az egész jelenségre vethet némi árnyékot. Mivel olcsón előállítható és könnyen forgalmazható (megosztható), boldog-boldogtalan szakmányban gyártja a podcast márkajelzéssel ellátott hangzóanyagokat, amelyek a hagyományos rádiós for­mák­nál könnyebben fordulhatnak át önmaguk paródiájába. Látszólag egyszerű a forma, csak ki kell tölteni, zene sem kell hozzá, a dadogás is belefér, sőt, ha úgy akarjuk, téma sem kell feltétlenül. Ám mint általában, a podcast esetében is gyorsan világossá válik, hogy a minőségi egyszerűség marha kemény dió.

Az egyik legolvasottabb online lap, a 444.hu heti podcastje, amelynek májusban indított verzióját Winkler Róbert, Bede Márton és Uj Péter üzemelteti, és már a You­Tube-on is követhető, mindezeket a problémákat akrobatikusan átugorja vagy megkerüli, elsősorban az önirónia eszközével. A sorozatnak elvileg saját címe is van – Borízű hang a lelátóról –, ez már önmagában is erősen utal a várható tartalomra. Egyfajta szerkesztői anyagról van szó, amelyben a hét lényeges vagy abszolút lényegtelen témái kerülnek elő, bizonyos mértékig párhuzamosan a lap írott cikkeivel, de sokszor improvizatív módon le is válva azokról.

A szerepleosztás nagyjából a következő: Winkler Róbert a műsorvezető, ő vezeti fel az egyes témákat, illetve vezeti vissza hozzájuk a beszélgetést, amikor a többiek már nagyon elrugaszkodnak a kiinduló kérdésektől. Uj Péter főszerkesztő és Bede Márton a reflexióikat dolgozzák bele a hangzó masszába, az időnként „intelligens csöndként” hivatkozott Botos Tamás alighanem a technikai háttérért felelős.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.