Rádió

Kebabpizza

Borízű hang a lelátóról – a 444 podcastje

Kritika

A podcast a hangzó újságírás gonzója vagy punkja, s hogy ez felszabadító megújulása, vagy épp válságtünete, hovatovább hattyúdala-e az audiozsurnalizmusnak, az továbbra is a befogadói ízlésen múlik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ami izgalom ma ebben a műfajban vagy műnemben lehet, az leginkább a podcast háza táján keresendő.

Ugyanakkor a műfaj sajátosságai miatt elég nagy a túlkínálat belőle, ami az egész jelenségre vethet némi árnyékot. Mivel olcsón előállítható és könnyen forgalmazható (megosztható), boldog-boldogtalan szakmányban gyártja a podcast márkajelzéssel ellátott hangzóanyagokat, amelyek a hagyományos rádiós for­mák­nál könnyebben fordulhatnak át önmaguk paródiájába. Látszólag egyszerű a forma, csak ki kell tölteni, zene sem kell hozzá, a dadogás is belefér, sőt, ha úgy akarjuk, téma sem kell feltétlenül. Ám mint általában, a podcast esetében is gyorsan világossá válik, hogy a minőségi egyszerűség marha kemény dió.

Az egyik legolvasottabb online lap, a 444.hu heti podcastje, amelynek májusban indított verzióját Winkler Róbert, Bede Márton és Uj Péter üzemelteti, és már a You­Tube-on is követhető, mindezeket a problémákat akrobatikusan átugorja vagy megkerüli, elsősorban az önirónia eszközével. A sorozatnak elvileg saját címe is van – Borízű hang a lelátóról –, ez már önmagában is erősen utal a várható tartalomra. Egyfajta szerkesztői anyagról van szó, amelyben a hét lényeges vagy abszolút lényegtelen témái kerülnek elő, bizonyos mértékig párhuzamosan a lap írott cikkeivel, de sokszor improvizatív módon le is válva azokról.

A szerepleosztás nagyjából a következő: Winkler Róbert a műsorvezető, ő vezeti fel az egyes témákat, illetve vezeti vissza hozzájuk a beszélgetést, amikor a többiek már nagyon elrugaszkodnak a kiinduló kérdésektől. Uj Péter főszerkesztő és Bede Márton a reflexióikat dolgozzák bele a hangzó masszába, az időnként „intelligens csöndként” hivatkozott Botos Tamás alighanem a technikai háttérért felelős.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.