Rádió

Kebabpizza

Borízű hang a lelátóról – a 444 podcastje

Kritika

A podcast a hangzó újságírás gonzója vagy punkja, s hogy ez felszabadító megújulása, vagy épp válságtünete, hovatovább hattyúdala-e az audiozsurnalizmusnak, az továbbra is a befogadói ízlésen múlik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ami izgalom ma ebben a műfajban vagy műnemben lehet, az leginkább a podcast háza táján keresendő.

Ugyanakkor a műfaj sajátosságai miatt elég nagy a túlkínálat belőle, ami az egész jelenségre vethet némi árnyékot. Mivel olcsón előállítható és könnyen forgalmazható (megosztható), boldog-boldogtalan szakmányban gyártja a podcast márkajelzéssel ellátott hangzóanyagokat, amelyek a hagyományos rádiós for­mák­nál könnyebben fordulhatnak át önmaguk paródiájába. Látszólag egyszerű a forma, csak ki kell tölteni, zene sem kell hozzá, a dadogás is belefér, sőt, ha úgy akarjuk, téma sem kell feltétlenül. Ám mint általában, a podcast esetében is gyorsan világossá válik, hogy a minőségi egyszerűség marha kemény dió.

Az egyik legolvasottabb online lap, a 444.hu heti podcastje, amelynek májusban indított verzióját Winkler Róbert, Bede Márton és Uj Péter üzemelteti, és már a You­Tube-on is követhető, mindezeket a problémákat akrobatikusan átugorja vagy megkerüli, elsősorban az önirónia eszközével. A sorozatnak elvileg saját címe is van – Borízű hang a lelátóról –, ez már önmagában is erősen utal a várható tartalomra. Egyfajta szerkesztői anyagról van szó, amelyben a hét lényeges vagy abszolút lényegtelen témái kerülnek elő, bizonyos mértékig párhuzamosan a lap írott cikkeivel, de sokszor improvizatív módon le is válva azokról.

A szerepleosztás nagyjából a következő: Winkler Róbert a műsorvezető, ő vezeti fel az egyes témákat, illetve vezeti vissza hozzájuk a beszélgetést, amikor a többiek már nagyon elrugaszkodnak a kiinduló kérdésektől. Uj Péter főszerkesztő és Bede Márton a reflexióikat dolgozzák bele a hangzó masszába, az időnként „intelligens csöndként” hivatkozott Botos Tamás alighanem a technikai háttérért felelős.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.